Az 1919-es versailles-i békeszerződés szerint a maximális 10 200 tonna vízkiszorítási határral sújtott német haditengerészet egy ügyesen megkonstruált "zsebcsatahajót" tervezett. (A hajót a németek hivatalosan a "páncélos hajó" osztályba sorolták, de a nyilvánosság előtt inkább "zsebcsatahajó"-ként emlegették, mely elnevezés rajta is ragadt. Igazából egyik kifejezés sem pontos, mivel valójában egy, az átlagosnál sokkal erősebb páncélos cirkáló volt.) Testvérhajói, a DKM Deutschland (Lützow) és a DKM Admiral Scheer. A három egység 1931–36 között épült.
A DKM Admtal Graf Spee-t 1936-ban, az utolsó, és egyben legmodernebb páncélos hajóként állították szolgálatba. 28,5 csomós sebessége jóval meghaladta az akkori brit csatahajók 22–25 csomós sebességét, a cirkálókénál pedig erősebb tüzérséggel rendelkezett. 1939-ben elsőként szerelték fel radarral a német hajók közül.
A háború elején az Atlanti-óceánon tevékenykedő Admiral Graf Spee elfogta a Clement nevű 5000 tonnás brit tartályhajót, a legénység mentőcsónakokba szállítása után a hajót torpedókkal és lövegekkel elsüllyesztették. A Clement elsüllyesztése után a brit admiralitás kilenc harci köteléket állított össze 23 hajóval, köztük a HMS Eagle, a HMS Glorious, a HMS Ark Royal, a HMS Furious és a HMS Hermes repülőgép-hordozókkal. A csoporthoz csatlakozott francia részről a Strasbourg csatahajó, illetve két másik cirkáló. A kötelékek kizárólagos célja az Admiral Graf Spee felkutatása és elpusztítása volt. 1939 hátralévő részében a Spee elsüllyesztette az Ashlea, a Norton Beach, a Huntsman, Trevanian, Afrika Shell, Doric Star és a Tairoa brit teherhajókat. A hajók elsüllyesztése előtt gondoskodtak azok legénységének biztonságba helyezéséről.
A Doric Star vészjelzései után a térségbe érkezett a szövetséges erők „Force H” (Sussex és Shropshire nehézcirkálók) és „Force K” (HMSRenown csatahajó és Ark Royal repülőgép-hordozó) köteléke, azonban az Admiral Graf Speenek sikerült idejében elhagyni a térséget.
1939. december 13-án a Río de la Plata folyó torkolatánál feltartóztatta egy ellenséges hajókötelék, amely zászlóshajóként a HMS Exeter brit nehézcirkálóból, továbbá a HMS Ajax könnyűcirkálóból és az új-zélandi HMNZS Achilles könnyűcirkálóból állt. A tengeri ütközet során az Exeter, 61 halálos áldozatot és 23 sebesültet szerezve súlyosan megrongálódott, emiatt vissza kellett vonulnia az ütközetből. Azonban húsz ellenséges találat után, 36 halálos áldozatot és 60 sebesültet szerezve az Admiral Graf Spee is súlyosan megrongálódott, ezért a csatát otthagyva behajózott a montevideói kikötőbe, a semleges Uruguayban. Itt kezdetben 24 órára kapott menedéket, amit uruguayi elnöki rendelettel később 72 órára terjesztettek ki.
Miután a 72 órás határidő lejárt, 1939. december 17-én az Admiral Graf Spee, legénysége egy részével elhagyta a kikötőt. Bár még 80 percnyi ágyúzáshoz elegendő muníciója maradt és mindössze három brit cirkáló várakozott rá a kikötőn kívül, Langsdorff kapitány, túlbecsülve a brit hajókötelék erejét, a montevideói kikötőtől 4 mérföldnyire inkább felrobbantotta saját hajóját, mintsem hogy egy reménytelennek hitt küzdelemben feláldozza legénységét. Három nappal az Admiral Graf Spee felrobbantása után Langsdorff kapitány Buenos Aires-i szállodaszobájában főbe lőtte magát.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1934. június 30. Szolgálatba állítás: 1936. január 6. Vízkiszorítás:
12 340 t (üresen)
16 020 t (harckészen)
Hossz:
186,8 m (teljes)
181,7 m (vízvonalnál)
Szélesség: 21,64 m Árbocmagasság: 21,64 m Merülés: 7,34 m Hajtómű:
8 db MAN dízelmotor
2 db csavartengely
2 db hajócsavar
Teljesítmény: 56 777 LE (41 746 kW) Sebesség: 28,5 csomó (52,8 km/h) Hatótávolság: 16 500 km 20 csomós (37 km/h) sebesség mellett Fegyverzet:
6 db 280 mm-es L/52 ágyú (720 lövés)
8 db 150 mm-es L/55 ágyú (1200 lövés)
6 db 105 mm-es L/65 légvédelmi ágyú (2 400 lövés)
8 db 20 mm-es L/64 légvédelmi gépágyú (20 000 lövés)
8 db 533 mm Ø torpedóvető-cső (2x4)
Repülőgépek:
2 db Heinkel He 60D hidroplán + 1 katapult (1939-ig)
2 db Arado Ar 196 hidroplán + 1 katapult (1939-től)
Páncélzat:
övpáncél: 60–80 mm
fedélzet: 18–40 mm
parancsnoki torony: 50–150 mm
fő lövegtornyok: 85–140 mm
Személyzet: 1001–1150 fő Parancsnokok:
Konrad Patzig sorhajókapitány (1936. január–1937. október)
Walter Warzecha sorhajókapitány (1937. október–1938. október)
