* Algérie * Béarn * Bretagne * Clémenceau * Colbert * Duguay-Trouin * Dunkerque * Dupleix * Duquesne * Émile Bertin * Foch * * Georges Leygues * Jean Bart * Jeanne d'Arc * La Galisoniere * Lorraine * Marseillaise * Montcalm * Paris * Provence * Richelieu * * Strasbourg * Suffren * Tourville *

---

 

MN Lorraine csatahajó
 

     

 

A Bretagne-osztályú MN Lorraine-t 1916-ban állították szolgálatba. Azelső világháborúban, testvérhajóival együtt (Provence és Bretagne) főleg Korfu szigeténél állomásozott. Feladatuk elsősorban az volt, hogy megakadályozzák az Osztrák–Magyar Monarchia hadihajóinak az Adriai-tengerről való kijutását. A Lorraine-t a két világháború között háromszor is korszerűsítették, megerősítették a fegyverzetét, részben kicserélték a hajtóművét, illetve módosították a felépítményét.

A második világháború kezdetén a Lorraine elsősorban a Földközi-tenger nyugati részén szolgált, együttműködve az Algérie, a La Galissonière és a Marseillaise cirkálókkal, valamint rombolókkal és tengeralattjárókkal. 1940. április 17-én a Lorraine-t, két testvérhajójával együtt a Földközi-tenger keleti medencéjébe, Alexandriába vezényelték. A Bretagne és a Provence az olasz hadüzenet után visszatért nyugatra, így a Lorraine maradt az egyetlen nagy francia egység a brit kikötőben, harccsoportot alkotva a brit HMS Neptune, Orion és Achilles cirkálókkal. Ez a harccsoport bombázta 1940. június 20–21-én Bardiát.

A francia kapituláció (1940. június 22.) után a francia parancsnok, René-Émile Godfroy altengernagy megállapodást kötött a brit Andrew Cunningham tengernaggyal a Lorraine, négy cirkáló és három romboló lefegyverzéséről és internálásáról. A „megállapodás” francia részről talán nem egészen volt önkéntes, különösen annak tudatában, hogy a britek Orannál megsemmisítették a megállapodni nem kívánó francia flottát. Mindenesetre tény, hogy Godfroy, brit kikötőben, brit hajókkal körülvéve nemigen tehetett mást.

1942 decemberében a hajó legénysége – természetesen önként – úgy döntött, hogy csatlakozik a Szabad Franciákhoz (értsd: a brit flottához). Ezután a Lorraine-t újra szolgálatba helyezték, és 1943-ban előbb Cape Townban (Dél-Afrika), majd Oranban kiképzési feladatokat teljesített, ill. felújításon esett át. 1944 augusztusában a Lorraine csatlakozott a szövetségesek dél-franciaországi partraszállását támogató amerikai–brit haditengerészeti egységekhez, és a USS Nevada csatahajóval együtt bombázta többek között a Toulon környéki német partvédő ütegeket. 1945 áprilisában részt vett a Franciaország nyugati partvidékén még meglévő német erődítmények felszámolásában, majd a háború végén visszatért Toulonba, ahol 1947-től kiképző hajóként használták. 1953-ban kivonták a szolgálatból, és 1954-ben lebontották.


Általános jellemzők

Vízrebocsátás: 1913. szeptember 30.
Szolgálatba állítás: 1916. július 7.
Vízkiszorítás:

• 23 936 t (üresen)
• 26 000 t (harckészen)

Hossz:

• 166 m (teljes)
• 164,9 m (vízvonalban)

Szélesség: 26,9 m
Merülés: 9,8 m
Hajtómű:

• 6 db Indret olajtüzelésű kazán (1936 után)
• 2 db Parsons gőzturbina
• 4 db háromszárnyú hajócsavar

Teljesítmény (1936 után): 43 000 LE (31 618 kW)
Sebesség: 21,5 csomó (39,8 km/h)
Hatótávolság: 8 704 km 10 csomós (18,5 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet:

• 10 db 340 mm-es L/45 ágyú (5x2)
• 22 db 138,8 mm-es ágyú
• 7 db 47 mm-es ágyú
• 4 db 450 mm Ø torpedóvető cső

      1936 után:

• 8 db 340 mm-es L/45 ágyú (4x2)
• 14 db 138,8 mm-es ágyú
• 8 db 75 mm-es ágyú

Páncélzat:

• övpáncél: 180–270 mm
• fedélzetek: 40 mm
• parancsnoki torony: 314 mm
• lövegtornyok: 250–340 mm

Személyzet: 1193 fő

• 34 tiszt
• 139 altiszt
• 1020 tengerész

Testvérhajók:

• MN Bretagne
• MN Provence