* Akagi * Amagi * Chuyo * Fuso * Haruna * Hiei * Hiryu * Hyuga * Junyo * Kaga * Kirishima * Musashi * Mutsu * Nagato * Ryuho * Ryujo * Shinano * Soryu * Unryu * Yamashiro * Yamato * Zuiho * Zuikaku *
Zuiho repülőgép-hordozó
瑞鳳
A Zuiho könnyű repülőgép-hordozót eredetileg tengeralattjáró-támogatóhajóként kezdték építeni 1935-ben. Még az építkezés ideje alatt áttervezték repülőgép-hordozóvá, és ekként állt hadrendbe 1940-ben, mint a 3. repülőgép-hordozó osztály zászlóshajója.
1941 decemberében a Zuiho részt vett a Fülöp-szigeteken és a Holland Kelet-Indiában (Indonézia) végrehajtott japán partraszállások támogatásában. A midway-i csatában, mint a tartalék flotta része, közvetlenül nem vett részt. A Santa Cruz mellet lezajlott ütközetben a USS Enterprise repülőgépeinek bombatalálata következtében könnyebben megsérült. 1943. január–februárban a Junyo és a Zuikaku hordozókkal együttműködve, Guadalcanal kiürítését fedezte.
1943 közepe és 1944 tavasza között a Zuiho-t átépítették, kibővítették a repülőfedélzetét, és további légvédelmi fegyverekkel, így még több 25 mm-es ágyúval és 120 mm-es nem irányítható rakétákkal szerelték fel.
1944 októberében a japánok utolsó erőiket egy mindent eldöntő végsőcsatára vonták össze a Fülöp-szigetek térségében. Céljuk az amerikai partraszállás megakadályozása volt, ugyanis a Fülöp-szigetek amerikai kézre kerülése már a japán anyaországot veszélyeztette. Ebben a hadműveletben – a Leyte-öböli csatában – készek voltak három hordozót, a Zuiho-t, a Chitose-t és a Zuikaku-t csalétekként feláldozni annak érdekében, hogy ezzel az amerikai hordozókat elvonják a japán fő erőktől. A japán hajókon csak a minimális önvédelemhez elegendő számú repülőgépet hagytak.
Október 24-én az amerikai Task Force 38 csoport (William Halsey tengernagy) repülőgépei felfedezték a japán hordozókat, és Halsey másnap hajnalban kiadta a parancsot a légicsapásra. A kialakuló engano-i csatában a japán hajókat összesen mintegy 180 repülőgép (60 Hellcat vadászgép, 65 Helldriver zuhanóbombázó és 55 Avenger torpedóbombázó) támadta, négy hullámban. Az első háromban a Zuiho súlyosan megsérült, sebessége 12 csomóra csökkent, és a hajó 13°-ban megdőlt. A végzetes negyedik támadóhullám után a hajó dőlése 23°-ra nőtt, és nem sokkal később a Zuiho elsüllyedt. 7 tiszt és 208 tengerész életét vesztette. A túlélőket az Ise csatahajó és a Kuwa romboló mentette ki.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1936. június 19.
Szolgálatba állítás: 1940. december 27.
Vízkiszorítás:
-
11 262 t (üresen)
-
14 200 t (harckészen)
Hossz:
-
205,94 m (teljes)
-
201,30 m (vízvonalban)
-
180,0 m (repülőfedélzet)
Szélesség:
-
18,19 m (hajótest)
-
23,0 m (repülőfedélzet)
Merülés: 6,58 m
Hajtómű:
-
4 db gőzkazán
-
2 db gőzturbina
-
2 db hajócsavar
Teljesítmény: 52 000 LE (38 235 kW)
Sebesség: 28 csomó (51,9 km/h)
Hatótávolság: 14 400 km. 18 csomós (33,3 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet (1942):
-
8 db 127 mm-es L/40 légvédelmi ágyú (4x2)
-
168 db 120 mm-es légvédelmi ágyú (6x28)
-
68 db 25 mm-es L/60 légvédelmi gépágyú
Repülőgépek (1942):
-
21 db Mitsubishi A6M2 Zero vadászgép
-
6 db Nakajima B5N torpedóbombázó
Páncélzat: –
Személyzet: 785 fő
Parancsnokok (a második világháború idején):
-
Sueo Obayashi sorhajókapitány (1941. szept. 20.–1942. dec. 5.)
-
Bunjiro Yamaguchi sorhajókapitány (1942. dec. 5.–1943. júl. 5.)
-
Katsuji Hattori sorhajókapitány (1943. júl. 5.–1944. febr. 15.)
-
Kuro Sugiura sorhajókapitány (1944. febr. 15.–1944. okt. 25.)
