* Andrea Doria * Armando Diaz * Aquila * Bartolomeo Colleoni * Bolzano * Caio Duilio * Conte di Cavour * Eugenio di Savoia * Fiume * *.Giulio Cesare * Giuseppe Garibaldi * Gorizia * Littorio * Luigi Cadorna * Raimondo Montecuccoli * Roma * San Giorgio * Trento * *.Vittorio Veneto * Zara *

---

 

RN Littorio / Italia csatahajó
 

  

 

Az olasz Littorio-osztály névadó hajója az olasz–francia rivalizálás jegyében épült. Nevét a Római Birodalom egyik hatalmi jelképének, a fasces-nek hordozóiról, a lictor-okról kapta. 1940-ben állították szolgálatba, a francia Richelieu-osztályú hajók méltó ellenfeleként.

Az RN Littorio a második világháborúban, Olaszország hadba lépését követően, 1940. november 11-én, a tarantói csatában a brit Farey Swordfish repülőgépek három torpedótalálata következtében elsüllyedt a kikötő sekély vizében. A későbbiekben ki tudták emelni, és a három hónapos javítás után ismét harcképes hajó részt vett a Málta utánpótlását szállító brit konvojok elleni támadásokban, illetve az Észak-afrikai hadszíntér ellátására indított saját konvojok kíséretében. 1942. március 22-én, a második sirtei csatában súlyosan megsebesítette a HMS Havock és a HMS Kingston rombolókat. Az utóbbinak még sikerült visszatérnie Máltára, de ott a német Luftwaffe megsemmisítette. Ez volt az olasz flotta kisszámú sikereinek egyike a háború folyamán.

1943 nyarán, Mussolini bukása után, a hirtelen kényes ízlésűvé lett olaszok (bizonyára szövetséges sugallatra) a hajót átnevezték a fasiszta felhangú Littorio névről Italia-vá. Az 1943. szeptember 8-i olasz fegyverszünet kihirdetése utáni napon, a még aktív három olasz csatahajó egyikeként a szövetségesek Máltára küldték, ám útközben német bombázók, rádióirányítású Fritz-X bombákkal elsüllyesztették a Roma-t és súlyosan megrongálták az Italia-t. Ennek ellenére az Italia és a Vittorio Veneto elérte Máltát, ahonnan a Szuezi-csatornához (Nagy Keserű-tó) internálták a hajókat.

A párizsi békeszerződésben az Italia-t „jóvátételként” az USA-nak ítélték, de mivel az nem tartott rá igényt, ám a szétbontásához ragaszkodott, a hajó hadrenden kívül Olaszországban maradt. Ez idő alatt a Szovjetunió is magának követelte a hajót, annak 1948-ban történt lebontásáig.


Általános jellemzők

Vízrebocsátás: 1937. augusztus 22.
Szolgálatba állítás: 1940. május 6.
Vízkiszorítás:

• 41 376 t (üresen)
• 45 963 t (harckészen)

Hossz:

• 237,76 m (teljes)
• 223,45 m (vízvonalban)

Szélesség: 32 950 m
Merülés: 10,44 m
Hajtómű:

• 8 db olajtüzelésű Yarrow gőzkazán
• 4 db Belluzzo gőzturbina
• 4 db hajócsavar

Teljesítmény: 138 085 LE (101 533 kW)
Sebesség: 31,4 csomó (58,15 km/h)
Fegyverzet:

• 9 db 381 mm-es L/50 ágyú (3x3)
• 12 db 152 mm-es L/55 ágyú (4x3)
• 4 db 120 mm-es L/40 ágyú
• 12 db 90 mm-es L/50 légvédelmi ágyú
• 20 db 37 mm-es L/54 légvédelmi gépágyú (8x2; 4x1)
• 20 db 20 mm-es L/65 légvédelmi gépágyú (10x2)
• 6 db 8 mm-es gépfegyver

Repülőgépek: 3 db MAM Ro.43 ill. Reggiane Re.2000 hidroplán + 1 katapult
Páncélzat:

• övpáncél: 70–208 mm
• barbetták: 280–350 mm
• lövegtornyok: 200–350 mm
• parancsnoki torony: 260 mm

Személyzet: 1920 fő

• 120 tiszt
• 1800 altiszt és tengerész

Testvérhajók:

• RN Vittorio Veneto
• RN Roma
• RN Impero (nem készült el)