A HMS Resolution Revenge-osztályú csatahajót az első világháború közepén, 1916-ban állították szolgálatba, majd a háborúban folyamán a Grand Fleet 1. csatahajó-rajának tagjaként vett részt. A két világháború között az Atlanti, ill. a Földközi-tengeri Flotta kötelékében szolgált. 1930–1931 között egy rövid felújításon esett át.
A második világháború kitörését követően a Resolution a Home Fleet alárendeltségében konvoj-kíséretet látott el az Atlanti-óceánon, majd 1940 májusában részt vett a norvégiai hadműveletekben. Május 18-án egy német Ju 88-as repülőgép 1000 kg-os bombájától megsérült, de a kár nem volt jelentős, így a Resolution részt vehetett a július 3-i mers-el-kebiri„dicsőséges” akcióban (Operation Catapult), amikor is a brit Force H (Somerville tengernagy) hajói megsemmisítették a semleges francia flottát.
1940 szeptemberében, három hónappal a mers-el-kebiri agresszió után a britek ezúttal Francia Nyugat-Afrikát (Szenegál) szándékoztak megszerezni, névleg a Szabad Franciák számára (Operation Menace). Az akcióra létrehozták a Force M elnevezésű formációt, mely a HMS Ark Royal repülőgép-hordozóból, a HMS Barham és Resolution csatahajókból, öt cirkálóból és tíz rombolóból állt. Parancsnoka John Cunningham tengernagy volt. A brit támadást a szokásos ultimátum előzte meg, amelyben a franciákat csatlakozásra vagy megadásra szólították fel. Az ultimátum itt is visszautasításra talált, és szeptember 23-án a brit csapatok megkezdték inváziós kísérletüket, céljuk elsősorban a főváros, Dakar elfoglalása volt.
A Vichy-hű francia erők azonban Pierre Boisson főkormányzó vezetésével hatékony ellenállást tanúsítottak, és visszaverték a támadókat, érzékeny veszteségeket okozva. A támogató brit hajócsoport mindkét csatahajója súlyosan megsérült, a Barham a partvédelem ágyúinak tüzétől, a Resolution pedig a francia Bévéziers tengeralattjáró (Pierre Lancelot korvettkapitány) torpedótalálatától.
A Resolution Dakarnál szerzett sérülésit az Egyesült Államokban javították ki, a hajó ezután, 1942 februárjától az Indiai-óceánon teljesített szolgálatot, harci bevetésen nem vett részt. 1943 szeptemberében visszatért az Egyesült Királyságba, a továbbiakban kiképző-hajóként működött. 1948-ban fémhulladékként eladták.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1915. január 14. Szolgálatba állítás: 1916. december 30. Vízkiszorítás:
29 150 t (üresen)
33 500 t (harckészen)
Hossz:
189,10 m (teljes)
187,27 m (vízvonalban)
Szélesség: 31,22 m Merülés: 9,27 m Hajtómű:
18 db Yarrow gőzkazán
4 db Parsons gőzturbina
4 db hajócsavar
Teljesítmény: 40 000 LE (29 412 kW) Sebesség: 23 csomó (42,6 km/h) Hatótávolság: 9 200 km, 12 csomós (22,2 km/h) sebesség mellett Fegyverzet:
8 db 381 mm-es ágyú (4x2)
12 db 152 mm-es ágyú
8 db 102 mm-es légvédelmi ágyú
16 db Bofors légvédelmi gépágyú
2 db Oerlikon légvédelmi gépágyú
Páncélzat:
övpáncél: 102–330 mm
fedélzet: 127 mm
citadella: 280 mm
barbetták: 250 mm
lövegtornyok: 130–330 mm
parancsnoki torony: 254 mm
Személyzet: 1009–1146 fő Parancsnokok(a második. világháború idején):
Charles Hugo Knox-Little sorhajókapitány (1938. júl. 22.–1939. nov. 11.
Oliver Bevir sorhajókapitány (1939. nov. 11.–1940. október)
Arthur Robert Halfhide sorhajókapitány (1940. október–1942. aug. 1.)
John Walter Durnford sorhajókapitány (1942. aug. 1.–1943. okt. 10.)
Alfred Mervyn Bingeman sorhajókapitány (1943. okt. 10.– [?])
----------------
Royer Mylius Dick sorhajókapitány (1944. ápr. 27– [?])
