* Admiral Graf Spee * Admiral Hipper * Admiral Scheer * Bismarck * Blücher * Emden * Gneisenau * Graf Zeppelin * * Karlsruhe * Köln * Königsberg * Lützow * Nürnberg * Prinz Eugen * Scharnhorst * Schlesien * Schleswig-Holstein * Tirpitz * * U-47 *

---

 

DKM Prinz Eugen nehézcirkáló
 

     

 

A DKM Prinz Eugen német cirkálót a Germaniawerft kieli gyárában kezdték el építeni 1936. április 23-án, majd 1938 augusztusában bocsátották vízre, a Kriegsmarine által az 1930-as években épített nehézcirkáló-hajóosztály harmadik tagjaként. 1941-ben az elsők között szerelték fel rádiólokátorral, ezt nem kevesebb, mint hatvan víz alatti lehallgató-berendezéssel egészítették ki. 1941-ben a Bismarck társaságában kihajózott az Atlanti-óceánra, és május 24-én részt vett a HMS Hood brit csatacirkáló elsüllyesztésében. A Prinz Eugen ezután befutott Brestbe. Egy bombatámadás során megsérült.

1942. február 12-én, kijavítását követően, a Prinz Eugen a DKM Scharnhorst és a DKM Gneisenau társaságában áttört a La Manche-csatornán. (Cerberus-hadművelet). Ellenséges hajónak a Csatornán való áttörését az angolok korábban kizártnak tartották, így a Cerberust a németek hatalmas sikerként, a britek hatalmas kudarcként, sőt szégyenként élték meg.

A Prinz Eugen ezután Norvégiában, majd a Balti-tengeren szolgált, 1944-ben az előrenyomuló szovjet csapatokkal szemben a német defenzív haderő tüzérségi támogatásában vett részt. 1944. október 15-én súlyosan megrongálódott, miután összeütközött a DKM Leipzig könnyűcirkálóval.

A világháború vége Koppenhágában találta, ahol legénysége megadta magát a szövetségeseknek. A britek, később az amerikaiak kezére került, akik USS Prinz Eugen néven hadrendbe állították. Átvizsgálása után célhajóként atombomba-kísérletekhez használták. Két kísérletet is átvészelt, de radioaktívvá válása miatt a rajta keletkező lékeket nem lehetett kijavítani. A Kwajalein-atollnál, 1946. december 16-án a Prinz Eugen egy zátonyon felborult, roncsai ott találhatók ma is.


Általános jellemzők

Vízrebocsátás: 1938. augusztus 22.
Szolgálatba állítás: 1940. augusztus 1.
Vízkiszorítás:

• 14 680 t (üresen)
• 18 750 t (harckészen)

Hossz:

• 212, 5 m (teljes)
• 199,5 m (vízvonalban)

Szélesség: 21,7 m
Merülés: 7,2 m
Hajtómű:

• 12 db gőzkazán
• 3 db Blohm & Voss fogaskerekes gőzturbina
• 3 db háromszárnyú, 4,1 m Ø hajócsavar

Teljesítmény: 137 538 LE (101 131 kW)
Sebesség: 32,2 csomó (59,6 km/h)
Hatótávolság: 7200 km 20 csomós (37 km/h) sebesség mellett)
Fegyverzet:

• 8 db 203 mm-es L/60 ágyú (4x2) (1280 lövés)
• 12 db 105 mm-es L/65 légvédelmi ágyú (6x2) (4 800 lövés)
• 12 db 37 mm-es légvédelmi gépágyú (12x1) (4 000 lövés)
• 28 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú (56 000 lövés)
• 12 db 533 mm Ø torpedóvető-cső (24 db torpedó)

Repülőgépek: 3 db Arado Ar 196 hidroplán + 1 katapult
Páncélzat:

• övpáncél: 70–80 mm
• főfedélzet: 12–30 mm
• páncélfedélzet: 20–50 mm
• válaszfalak: 20 mm
• lövegtornyok: 70–105 mm
• parancsnoki torony: 20–150 mm

Személyzet: 1382–1599 fő
Parancsnokok:

• Helmuth Brinkmann sorhajókapitány (1940. augusztus 1.–1942. augusztus 1.)
• Wilhelm Beck sorhajókapitány (1942. augusztus 1.–1942. október 8.)
• Hans-Erich Voss sorhajókapitány (1942. október 8.–1943. február 28.)
• Werner Erhardt sorhajókapitány (1943. február 28.–1944. január 5.)
• Hans-Jürgen Reinicke sorhajókapitány (1944. január 5.–1945. május 8.)
• Arthur H. Graubart kapitány, US Navy (1945–1946)

Testvérhajók:

• DKM Admiral Hipper
• DKM Blücher (módosított modell)
• DKM Seydlitz (nem fejezték be)