Az MN George Leygues könnyűcirkáló a La Galissonière-osztály hatodik, egyben utolsó tagjaként 1933 és 1937 között épült Saint-Nazaire-ben. Neve eredetileg Chateaurenault lett volna, de a hajót végül az időközben elhunyt tengerészeti miniszterről, Georges Leygues-ről nevezték el.
A második világháború elején a Georges Leygues a Brest bázisú Force Raid kötelékében az Atlanti-óceánon teljesített szolgálatot. A francia kapituláció (1940. június 22.) után a Toulonban állomásozott, a Víchy-hű francia flotta részeként. Szeptember 9-én a Gloire és Moncalm könnyűcirkálókkal együtt, Céléstin Bourragué ellentengernagy parancsnoksága alatt, sértetlenül áthaladva a brit ellenőrzés alatt álló Gibraltári-szoroson, a francia-szomáliai Dakarba hajózott. (A gibraltári brit erők parancsnokát, Dudley North tengernagyot emiatt menesztették.)
A három cirkáló szeptember 18-án elhagyta Dakart, azzal a céllal, hogy a Gabonban teret nyerő Szabad Franciák ellenében visszaállítsa Vichy-Franciaország fennhatóságát a gyarmaton. Útközben azonban a HMAS Australia és HMS Cumberland nehézcirkálóból és kísérőikből álló brit járőr útjukat állta. A britek a motorhibákkal küszködő Gloire-t Casablanca kikötőjébe kényszerítették, azonban a Georges Leygues és a Montcalm – gyorsaságuknak köszönhetően – vissza tudtak térni Dakarba, és sikeresen részt vettek a Francia-Szenegál elleni brit agresszió (Operation Menace) visszaverésében.
Az észak-afrikai szövetséges partraszállás és Vichy-Franciaország német megszállása után a Georges Leygues a többi francia hajóval együtt csatlakozott a Szabad Franciákhoz. 1943. február–augusztus között Philadelphiában felújították, majd visszatért Dakarba. 1944 júniusában a normandiai partraszállást támogatta, majd augusztustól 1944 februárjáig az olasz tengerpart mentén, Genova térségében, part menti célpontok elleni tüzérségi támadásokban vett részt.
A háború után a Georges Leygues részt vett az indokínai háborúban, majd 1957. május 1-én leszerelték és 1959-ben hulladékként értékesítették.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1936. március 24. Szolgálatba állítás: 1937. november 15. Vízkiszorítás:
7 600 t (üresen)
9 120 t (harckészen)
Hossz: 179,5 m Szélesség: 17,5 m Merülés: 5,35 m Hajtómű:
4 db Indret gőzkazán
2 db Parsons gőzturbina
2 db hajócsavar
Teljesítmény: 84 000 LE (61 765 kW) Sebesség:
32 csomó (59,3 km/h) (előírt)
34 csomó (63 km/h) (tényleges)
Hatótávolság:
13 000 km, 12 csomós (22,2 km/h) sebesség mellett
10 200 km, 18 csomós (33,3 km/h) sebesség mellett
3 060 km, 34 csomós (63 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet:
9 db 152 mm-es L/55 ágyú (3x3)
8 db 90 mm-es L/50 légvédelmi ágyú (4x2)
24 db 40 mm-es légvédelmi gépágyú (6x4)
4 db 550 mm Ø torpedóvető-cső (2x2)
Repülőgépek: 2 db Loire 130 hidroplán + 1 katapult Páncélzat:
