* Algérie * Béarn * Bretagne * Clémenceau * Colbert * Duguay-Trouin * Dunkerque * Dupleix * Duquesne * Émile Bertin * Foch * * Georges Leygues * Jean Bart * Jeanne d'Arc * La Galisoniere * Lorraine * Marseillaise * Montcalm * Paris * Provence * Richelieu * * Strasbourg * Suffren * Tourville *

---

 

MN Georges Leygues könnyűcirkáló
 

     

 

Az MN George Leygues könnyűcirkáló a La Galissonière-osztály hatodik, egyben utolsó tagjaként 1933 és 1937 között épült Saint-Nazaire-ben. Neve eredetileg Chateaurenault lett volna, de a hajót végül az időközben elhunyt tengerészeti miniszterről, Georges Leygues-ről nevezték el.

A második világháború elején a Georges Leygues a Brest bázisú Force Raid kötelékében az Atlanti-óceánon teljesített szolgálatot. A francia kapituláció (1940. június 22.) után a Toulonban állomásozott, a Víchy-hű francia flotta részeként. Szeptember 9-én a Gloire és Moncalm könnyűcirkálókkal együtt, Céléstin Bourragué ellentengernagy parancsnoksága alatt, sértetlenül áthaladva a brit ellenőrzés alatt álló Gibraltári-szoroson, a francia-szomáliai Dakarba hajózott. (A gibraltári brit erők parancsnokát, Dudley North tengernagyot emiatt menesztették.)

A három cirkáló szeptember 18-án elhagyta Dakart, azzal a céllal, hogy a Gabonban teret nyerő Szabad Franciák ellenében visszaállítsa Vichy-Franciaország fennhatóságát a gyarmaton. Útközben azonban a HMAS Australia és HMS Cumberland nehézcirkálóból és kísérőikből álló brit járőr útjukat állta. A britek a motorhibákkal küszködő Gloire-t Casablanca kikötőjébe kényszerítették, azonban a Georges Leygues és a Montcalm – gyorsaságuknak köszönhetően – vissza tudtak térni Dakarba, és sikeresen részt vettek a Francia-Szenegál elleni brit agresszió (Operation Menace) visszaverésében.

Az észak-afrikai szövetséges partraszállás és Vichy-Franciaország német megszállása után a Georges Leygues a többi francia hajóval együtt csatlakozott a Szabad Franciákhoz. 1943. február–augusztus között Philadelphiában felújították, majd visszatért Dakarba. 1944 júniusában a normandiai partraszállást támogatta, majd augusztustól 1944 februárjáig az olasz tengerpart mentén, Genova térségében, part menti célpontok elleni tüzérségi támadásokban vett részt.

A háború után a Georges Leygues részt vett az indokínai háborúban, majd 1957. május 1-én leszerelték és 1959-ben hulladékként értékesítették.


Általános jellemzők

Vízrebocsátás: 1936. március 24.
Szolgálatba állítás: 1937. november 15.
Vízkiszorítás:

• 7 600 t (üresen)
• 9 120 t (harckészen)

Hossz: 179,5 m
Szélesség: 17,5 m
Merülés: 5,35 m
Hajtómű:

• 4 db Indret gőzkazán
• 2 db Parsons gőzturbina
• 2 db hajócsavar

Teljesítmény: 84 000 LE (61 765 kW)
Sebesség:

• 32 csomó (59,3 km/h) (előírt)
• 34 csomó (63 km/h) (tényleges)

Hatótávolság:

• 13 000 km, 12 csomós (22,2 km/h) sebesség mellett
• 10 200 km, 18 csomós (33,3 km/h) sebesség mellett
• 3 060 km, 34 csomós (63 km/h) sebesség mellett

Fegyverzet:

• 9 db 152 mm-es L/55 ágyú (3x3)
• 8 db 90 mm-es L/50 légvédelmi ágyú (4x2)
• 24 db 40 mm-es légvédelmi gépágyú (6x4)
• 4 db 550 mm Ø torpedóvető-cső (2x2)

Repülőgépek: 2 db Loire 130 hidroplán + 1 katapult
Páncélzat:

• övpáncél: 105 mm
• válaszfalak: 30 mm
• fedélzet: 38 mm
• lövegtornyok: 100 mm
• parancsnoki torony: 95 mm

Személyzet: 540 fő
Testvérhajók:

• MN La Galissonière
• MN Montcalm
• MN Jean de Vienne
• MN Marseillaise
• MN Gloire