Az RN Andrea Doria csatahajót, osztályának névadó hajóját 1912-ben kezdték el építeni, és 1916-ban állították szolgálatba. Az első világháborúban fontosabb harci bevetésben nem vett részt. 1937–1940-ben teljesen átépítették, megnövelték a hosszát, új felépítményt és erősebb páncélzatot kapott, korszerűsítették a fegyverzetét és a hajtóművét. A végeredmény egy szinte új hajó lett.
Az Andrea Doria a második világháború elején még felújítás alatt állt, 1940 októberében állt újra szolgálatba, a Taranto bázisú 5. osztály tagjaként, és részt vett a Máltára irányuló brit konvojok elleni – nem túl sikeres – akciókban.
1941 decemberében az Andrea Doria része volt annak a hajócsoportnak, amely az észak-afrikai hadszíntérre tartó, nagy fontosságú olasz M41 konvojt kísérte. A négy teherszállító hajóból álló konvojt mintegy 30 hadihajó, köztük a Caio Duilio, Littorio, és Giulio Cesare csatahajók, öt cirkáló és 17 romboló biztosította. December 17-én az olasz flotta váratlanul találkozott Philip Vian tengernagy hat könnyűcirkálóból és 10 rombolóból álló csoportjával, ezzel kezdetét vette az első sirte-i csata, amely, mivel egyik fél sem kívánta a komoly összecsapást, meglehetősen eseménytelenül zajlott. Az olaszok, elsődlegesnek ítélve a konvoj biztonságát, sötétedéskor kivonták hajóikat a harcból, és a konvoj sértetlenül érkezett Beghaziba.
1942 első felében az Andrea Doria még három konvojt kísért Észak-Afrikába, majd géphibák miatt vissza kellett térnie a kikötőbe, és azt üzemanyaghiány miatt a fegyverszünetig már nem hagyta el. Az olasz kapituláció (1943. szeptember 8.) után az olasz flotta nagy részével együtt Máltán megadta magát a szövetségeseknek, és 1944. júniusig a szigeten is maradt. A háború hátralévő részét Szicíliában, illetve Tarantóban töltötte.
Az Andrea Doria a háború után egy ideig az új olasz flotta zászlóshajója volt, majd 1953-tól mint kiképző-hajó szolgált. 1956-ban, a több mint 40 éves hajót kivonták a hadrendből, és hulladékként szétbontották.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1913. március 30. Szolgálatba állítás: 1916. március 13. Vízkiszorítás:
4 729 t (üresen)
27 259 t (harckészen)
Hossz:
168,9 m (1916)
186,2 m (1940)
Szélesség: 28,0 m Merülés: 9,4 m Hajtómű: 1916-ban:
20 db gőzkazán
4 db Parsons gőzturbina
4 db hajócsavar
1940-ben:
8 db Yarrow gőzkazán
2 db Belluzzo gőzturbina
2 db hajócsavar
Teljesítmény:
30 000 LE (22 059 kW) (1916)
75 000 LE (55 147 kW) (1940)
Sebesség:
21 csomó (38,9 km/h) (1916)
27 csomó (50,0 km/h) (1940)
Hatótávolság: 8 900 km, 10 csomós (18,5 km/h) sebesség mellett Fegyverzet: 1916-ban:
