-


-
 

Menü




A fejezet kategóriái


Naptár
«  Március 2021  »
HKSzeCsPSzoV
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031
 
Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala
  • Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0


    * Andrea Doria * Armando Diaz * Aquila * Bartolomeo Colleoni * Bolzano * Caio Duilio * Conte di Cavour * Eugenio di Savoia * Fiume * *.Giulio Cesare * Giuseppe Garibaldi * Gorizia * Littorio * Luigi Cadorna * Raimondo Montecuccoli * Roma * San Giorgio * Trento * *.Vittorio Veneto * Zara *


     

    RN Andrea Doria csatahajó
     

      

     

    Az RN Andrea Doria csatahajót, osztályának névadó hajóját 1912-ben kezdték el építeni, és 1916-ban állították szolgálatba. Az első világháborúban fontosabb harci bevetésben nem vett részt. 1937–1940-ben teljesen átépítették, megnövelték a hosszát, új felépítményt és erősebb páncélzatot kapott, korszerűsítették a fegyverzetét és a hajtóművét. A végeredmény egy szinte új hajó lett.

    Az Andrea Doria a második világháború elején még felújítás alatt állt, 1940 októberében állt újra szolgálatba, a Taranto bázisú 5. osztály tagjaként, és részt vett a Máltára irányuló brit konvojok elleni – nem túl sikeres – akciókban.

    1941 decemberében az Andrea Doria része volt annak a hajócsoportnak, amely az észak-afrikai hadszíntérre tartó, nagy fontosságú olasz M41 konvojt kísérte. A négy teherszállító hajóból álló konvojt mintegy 30 hadihajó, köztük a Caio Duilio, Littorio, és Giulio Cesare csatahajók, öt cirkáló és 17 romboló biztosította. December 17-én az olasz flotta váratlanul találkozott Philip Vian tengernagy hat könnyűcirkálóból és 10 rombolóból álló csoportjával, ezzel kezdetét vette az első sirte-i csata, amely, mivel egyik fél sem kívánta a komoly összecsapást, meglehetősen eseménytelenül zajlott. Az olaszok, elsődlegesnek ítélve a konvoj biztonságát, sötétedéskor kivonták hajóikat a harcból, és a konvoj sértetlenül érkezett Beghaziba.

    1942 első felében az Andrea Doria még három konvojt kísért Észak-Afrikába, majd géphibák miatt vissza kellett térnie a kikötőbe, és azt üzemanyaghiány miatt a fegyverszünetig már nem hagyta el. Az olasz kapituláció (1943. szeptember 8.) után az olasz flotta nagy részével együtt Máltán megadta magát a szövetségeseknek, és 1944. júniusig a szigeten is maradt. A háború hátralévő részét Szicíliában, illetve Tarantóban töltötte.

    Az Andrea Doria a háború után egy ideig az új olasz flotta zászlóshajója volt, majd 1953-tól mint kiképző-hajó szolgált. 1956-ban, a több mint 40 éves hajót kivonták a hadrendből, és hulladékként szétbontották.



    Általános jellemzők

    Vízrebocsátás: 1913. március 30.
    Szolgálatba állítás: 1916. március 13.
    Vízkiszorítás:

    • 4 729 t (üresen)
    • 27 259 t (harckészen)

    Hossz:

    • 168,9 m (1916)
    • 186,2 m (1940)

    Szélesség: 28,0 m
    Merülés: 9,4 m
    Hajtómű:
          1916-ban:

    • 20 db gőzkazán
    • 4 db Parsons gőzturbina
    • 4 db hajócsavar

          1940-ben:

    • 8 db Yarrow gőzkazán
    • 2 db Belluzzo gőzturbina
    • 2 db hajócsavar

    Teljesítmény:

    • 30 000 LE (22 059 kW) (1916)
    • 75 000 LE (55 147 kW) (1940)

    Sebesség:

    • 21 csomó (38,9 km/h) (1916)
    • 27 csomó (50,0 km/h) (1940)

    Hatótávolság: 8 900 km, 10 csomós (18,5 km/h) sebesség mellett
    Fegyverzet:
          1916-ban:

    • 13 db 305 mm-es ágyú
    • 16 db 152 mm-es ágyú
    • 13 db 76 mm-es légvédelmi ágyú
    • 3 db 450 mm Ø torpedóvető-cső

          1940-ben:

    • 10 db 320 mm-es ágyú (2x3; 2x2)
    • 12 db 135 mm-es ágyú
    • 8 db 100 mm-es ágyú
    • 10 db 90 mm-es légvédelmi ágyú
    • 19 db 37 mm-es légvédelmi gépágyú
    • 16 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú

    Páncélzat:

    • övpáncél: 203,2–247,6 mm
    • barbetták: 233,7 mm
    • lövegtornyok: 279,5 mm
    • parancsnoki torony: 279,5 mm

    Személyzet: 2033 fő

    • 35 tiszt
    • 1998 altiszt és tengerész

    Testvérhajó: RN Caio Duilio