-


-
 

Menü




A fejezet kategóriái


Naptár
«  Február 2021  »
HKSzeCsPSzoV
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
 
Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala
  • Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0


    * Arizona * California * Colorado * Enterprise * Hornet * Indiana * Iowa * Lexington * Maryland * Massachusetts * Mississippi * *Missouri * North Carolina * Saratoga * Tennessee * Utah * Wasp * West Wirginia * Yorktown *


     

    USS Maryland csatahajó
     

      

     

    A Colorado-osztályú USS Maryland építését 1916-ban kezdték meg és 1921-ben fejezték be. Testvérhajóival együtt a Maryland volt a világon a második olyan csatahajó, amelyet 406 mm-es ágyúkkal szereltek fel. (Az első a japán Nagato volt.) Az 1920-as években a Maryland a világ különböző kikötőiben tett protokoll-látogatásokat, többek között Hoover elnököt szállította közép-amerikai útjára. A 30-as években a Csendes-óceánon teljesített szolgálatot, 1940-től Pearl Harbor állandó állomáshellyel.

    1941. december 7-én, a Pearl Harbor elleni japán támadás napján, a többi kiérdemesült hajóval együtt, a Maryland a kikötőben horgonyzott. Az Egyesült Államok hadihajójától méltán el is várható elszántsággal harcolt, állítólag hét japán repülőgépet lőtt le. Ugyanakkor két bombatalálat következtében súlyosan megsérült (a japánok a csata befejeztével elsüllyesztettként jelentették). Sérülései ellenére a Maryland működőképes maradt, olyannyira, hogy még a szomszédos USS Oklahoma-ra is tudott tűzoltó-egységeket küldeni.

    A hajó 1941. december 30-án elhagyta Pearl Harbort, és saját erőből az Washington állambeli Puget Sound Navy Yard-ba hajózott, ahol nem csak a sérüléseit javították ki, hanem teljes rekonstrukción ment keresztül. 1942. február 26-án már újra szolgálatba állt, elsőként a Pearl Harbor-nál megsérült hajók közül. Rövid járőrszolgálat után visszatért a Csendes-óceánra.

    A Maryland, mivel kis sebessége nem tette alkalmassá a repülőgép-hordozók kísérésére, az 1942. június 4–7-i midway-i csatában közvetlenül nem vett részt. 1942 augusztusától a Fidzsi-szigetek térségében járőrözött, majd 1943 februárjában visszatért Pearl Harbour-ba, felújításra. 1943 augusztusában a Maryland a Task Force 53 (Harry W. Hill altengernagy) zászlóshajójakén vett részt a Gilbert-szigeteki és a tarawa-i hadműveletekben.

    1944 első felében a Maryland jelen volt a kwajalejn-i inváziónál, majd újabb felújítását követően, 1944 júniusában a túlnyomó részt idős csatahajókból álló Task Group 52.17 (Jesse B. Oldendorf altengernagy) alárendeltségébe került, és sikeresen működött közre a saipan-i partraszállásban, 406 mm-es lövegeivel elpusztítva a japán partvédő ütegeket. Az akció közben egy japán bombázó megtorpedózta, de erős válaszfalai megóvták az elsüllyedéstől, és 10 csomóra lecsökkent sebességgel is önerőből tudott visszajutni Pearl Harbor-ba.

    Kijavítását követően a Maryland 1944 augusztusától részt vett a Salamon-szigeteki, majd öt másik öreg csatahajóval együtt a Fülöp-szigeteki hadműveletek tűztámogatásában. A Leyte-öböli Surigao-szorosban október 20-án lezajlott csatában állítólag szerepe volt a japán Yamashiro és Fuso csatahajók elsüllyesztésében. (Ez volt a hadtörténet utolsó olyan ütközete, ahol csatahajók közvetlen tűzpárbajt vívtak egymással.) November 29-én a Maryland a Surigao-szorosban járőrözött, amikor súlyos kamikaze-támadás érte, ezt újabb, két hónapon keresztül tartó javítás követte.

    1945 márciusában a Maryland részt vett az okinawa-i csata korai szakaszában, ám április 7-én ismét kamikaze-támadást kapott. A hajóra zuhanó repülőgép elpusztította annak szinte teljes közepes és könnyű légvédelmi fegyverzetét, 53 ember halálát okozva. A Maryland visszatért Puget Sound Navy Yard-ba, ahol teljes korszerűsítést végeztek el rajta. (Teljesen feleslegesen, mert a hajó a háború végéig a hadszíntérre már nem tért vissza.)

    A háború után a Maryland-et 1946-ban tartalékállományba helyezték, de mivel a sok felújításnak köszönhetően még mindig viszonylag jó állapotban volt, 1959-ig hadrendben tartották, ekkor leselejtezték, és bontásra eladták.



    Általános jellemzők

    Vízrebocsátás: 1920. március 20.
    Szolgálatba állítás: 1921. július 21.
    Vízkiszorítás:

    • 32 600 t (üresen)
    • 39 100 (harckészen)

    Hossz:

    • 190,2 m (teljes)
    • 182,9 m (vízvonalban)

    Szélesség: 29,7 m
    Merülés: 10,7 m
    Hajtómű:

    • 8 db Babcock & Wilcox gőzkazán
    • 2 db General Electric gőzturbina
    • 2 db kétfázisú generátor
    • 4 db háromszárnyú hajócsavar

    Teljesítmény: 36 167 LE (26 586 kW)
    Sebesség: 21,17 csomó (39,2 km/h)
    Hatótávolság:

    • 37 966 km, 10 csomós (18,5 km/h) sebesség mellett
    • 17 964 km, 18 csomós, (33,3 km/h) sebesség mellett

    Fegyverzet:
          1921-ben:

    • 8 db 406 mm-es L/45 ágyú (4x2)
    • 12 db 127 mm-es L/51 ágyú (12x1)
    • 8 db 76 mm-es L/50 légvédelmi ágyú (8x1)
    • 2 db 530 mm Ø torpedóvető-cső

          1945-ben:

    • 8 db 406 mm-es L/45 ágyú (4x2)
    • 16 db 127 mm-es L/38 ágyú (8x2)
    • 44 db 40 mm-es L/56 Bofors légvédelmi gépágyú (11x4)
    • 62 db 20 mm-es L/70 Oerlikon légvédelmi gépágyú (1x4; 29x2)

    Repülőgépek: 4 db hidroplán + 2 katapult
    Páncélzat:

    • övpáncél: 200–340 mm
    • fedélzet: 102 mm
    • válaszfalak: 343 mm
    • barbetták: 343 mm
    • lövegtornyok: 127–457 mm
    • parancsnoki torony: 290 mm

    Személyzet: 1080 fő
    Parancsnok (1941): Donald Clark Godwin sorhajókapitány
    Testvérhajók:

    • USS Colorado
    • USS West Wirginia