A Colorado-osztályú USS Maryland építését 1916-ban kezdték meg és 1921-ben fejezték be. Testvérhajóival együtt a Maryland volt a világon a második olyan csatahajó, amelyet 406 mm-es ágyúkkal szereltek fel. (Az első a japán Nagato volt.) Az 1920-as években a Maryland a világ különböző kikötőiben tett protokoll-látogatásokat, többek között Hoover elnököt szállította közép-amerikai útjára. A 30-as években a Csendes-óceánon teljesített szolgálatot, 1940-től Pearl Harbor állandó állomáshellyel.
1941. december 7-én, a Pearl Harbor elleni japán támadás napján, a többi kiérdemesült hajóval együtt, a Maryland a kikötőben horgonyzott. Az Egyesült Államok hadihajójától méltán el is várható elszántsággal harcolt, állítólag hét japán repülőgépet lőtt le. Ugyanakkor két bombatalálat következtében súlyosan megsérült (a japánok a csata befejeztével elsüllyesztettként jelentették). Sérülései ellenére a Maryland működőképes maradt, olyannyira, hogy még a szomszédos USS Oklahoma-ra is tudott tűzoltó-egységeket küldeni.
A hajó 1941. december 30-án elhagyta Pearl Harbort, és saját erőből az Washington állambeli Puget Sound Navy Yard-ba hajózott, ahol nem csak a sérüléseit javították ki, hanem teljes rekonstrukción ment keresztül. 1942. február 26-án már újra szolgálatba állt, elsőként a Pearl Harbor-nál megsérült hajók közül. Rövid járőrszolgálat után visszatért a Csendes-óceánra.
A Maryland, mivel kis sebessége nem tette alkalmassá a repülőgép-hordozók kísérésére, az 1942. június 4–7-i midway-i csatában közvetlenül nem vett részt. 1942 augusztusától a Fidzsi-szigetek térségében járőrözött, majd 1943 februárjában visszatért Pearl Harbour-ba, felújításra. 1943 augusztusában a Maryland a Task Force 53 (Harry W. Hillaltengernagy) zászlóshajójakén vett részt a Gilbert-szigeteki és a tarawa-i hadműveletekben.
1944 első felében a Maryland jelen volt a kwajalejn-i inváziónál, majd újabb felújítását követően, 1944 júniusában a túlnyomó részt idős csatahajókból álló Task Group 52.17 (Jesse B. Oldendorf altengernagy) alárendeltségébe került, és sikeresen működött közre a saipan-i partraszállásban, 406 mm-es lövegeivel elpusztítva a japán partvédő ütegeket. Az akció közben egy japán bombázó megtorpedózta, de erős válaszfalai megóvták az elsüllyedéstől, és 10 csomóra lecsökkent sebességgel is önerőből tudott visszajutni Pearl Harbor-ba.
Kijavítását követően a Maryland 1944 augusztusától részt vett a Salamon-szigeteki, majd öt másik öreg csatahajóval együtt a Fülöp-szigeteki hadműveletek tűztámogatásában. A Leyte-öböli Surigao-szorosban október 20-án lezajlott csatában állítólag szerepe volt a japán Yamashiro és Fuso csatahajók elsüllyesztésében. (Ez volt a hadtörténet utolsó olyan ütközete, ahol csatahajók közvetlen tűzpárbajt vívtak egymással.) November 29-én a Maryland a Surigao-szorosban járőrözött, amikor súlyos kamikaze-támadás érte, ezt újabb, két hónapon keresztül tartó javítás követte.
1945 márciusában a Maryland részt vett az okinawa-i csata korai szakaszában, ám április 7-én ismét kamikaze-támadást kapott. A hajóra zuhanó repülőgép elpusztította annak szinte teljes közepes és könnyű légvédelmi fegyverzetét, 53 ember halálát okozva. A Maryland visszatért Puget Sound Navy Yard-ba, ahol teljes korszerűsítést végeztek el rajta. (Teljesen feleslegesen, mert a hajó a háború végéig a hadszíntérre már nem tért vissza.)
A háború után a Maryland-et 1946-ban tartalékállományba helyezték, de mivel a sok felújításnak köszönhetően még mindig viszonylag jó állapotban volt, 1959-ig hadrendben tartották, ekkor leselejtezték, és bontásra eladták.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1920. március 20. Szolgálatba állítás: 1921. július 21. Vízkiszorítás:
