* Arizona * California * Colorado * Enterprise * Hornet * Indiana * Iowa * Lexington * Maryland * Massachusetts * Mississippi * *Missouri * North Carolina * Saratoga * Tennessee * Utah * Wasp * West Wirginia * Yorktown *

---

 

USS Maryland csatahajó
 

  

 

A Colorado-osztályú USS Maryland építését 1916-ban kezdték meg és 1921-ben fejezték be. Testvérhajóival együtt a Maryland volt a világon a második olyan csatahajó, amelyet 406 mm-es ágyúkkal szereltek fel. (Az első a japán Nagato volt.) Az 1920-as években a Maryland a világ különböző kikötőiben tett protokoll-látogatásokat, többek között Hoover elnököt szállította közép-amerikai útjára. A 30-as években a Csendes-óceánon teljesített szolgálatot, 1940-től Pearl Harbor állandó állomáshellyel.

1941. december 7-én, a Pearl Harbor elleni japán támadás napján, a többi kiérdemesült hajóval együtt, a Maryland a kikötőben horgonyzott. Az Egyesült Államok hadihajójától méltán el is várható elszántsággal harcolt, állítólag hét japán repülőgépet lőtt le. Ugyanakkor két bombatalálat következtében súlyosan megsérült (a japánok a csata befejeztével elsüllyesztettként jelentették). Sérülései ellenére a Maryland működőképes maradt, olyannyira, hogy még a szomszédos USS Oklahoma-ra is tudott tűzoltó-egységeket küldeni.

A hajó 1941. december 30-án elhagyta Pearl Harbort, és saját erőből az Washington állambeli Puget Sound Navy Yard-ba hajózott, ahol nem csak a sérüléseit javították ki, hanem teljes rekonstrukción ment keresztül. 1942. február 26-án már újra szolgálatba állt, elsőként a Pearl Harbor-nál megsérült hajók közül. Rövid járőrszolgálat után visszatért a Csendes-óceánra.

A Maryland, mivel kis sebessége nem tette alkalmassá a repülőgép-hordozók kísérésére, az 1942. június 4–7-i midway-i csatában közvetlenül nem vett részt. 1942 augusztusától a Fidzsi-szigetek térségében járőrözött, majd 1943 februárjában visszatért Pearl Harbour-ba, felújításra. 1943 augusztusában a Maryland a Task Force 53 (Harry W. Hill altengernagy) zászlóshajójakén vett részt a Gilbert-szigeteki és a tarawa-i hadműveletekben.

1944 első felében a Maryland jelen volt a kwajalejn-i inváziónál, majd újabb felújítását követően, 1944 júniusában a túlnyomó részt idős csatahajókból álló Task Group 52.17 (Jesse B. Oldendorf altengernagy) alárendeltségébe került, és sikeresen működött közre a saipan-i partraszállásban, 406 mm-es lövegeivel elpusztítva a japán partvédő ütegeket. Az akció közben egy japán bombázó megtorpedózta, de erős válaszfalai megóvták az elsüllyedéstől, és 10 csomóra lecsökkent sebességgel is önerőből tudott visszajutni Pearl Harbor-ba.

Kijavítását követően a Maryland 1944 augusztusától részt vett a Salamon-szigeteki, majd öt másik öreg csatahajóval együtt a Fülöp-szigeteki hadműveletek tűztámogatásában. A Leyte-öböli Surigao-szorosban október 20-án lezajlott csatában állítólag szerepe volt a japán Yamashiro és Fuso csatahajók elsüllyesztésében. (Ez volt a hadtörténet utolsó olyan ütközete, ahol csatahajók közvetlen tűzpárbajt vívtak egymással.) November 29-én a Maryland a Surigao-szorosban járőrözött, amikor súlyos kamikaze-támadás érte, ezt újabb, két hónapon keresztül tartó javítás követte.

1945 márciusában a Maryland részt vett az okinawa-i csata korai szakaszában, ám április 7-én ismét kamikaze-támadást kapott. A hajóra zuhanó repülőgép elpusztította annak szinte teljes közepes és könnyű légvédelmi fegyverzetét, 53 ember halálát okozva. A Maryland visszatért Puget Sound Navy Yard-ba, ahol teljes korszerűsítést végeztek el rajta. (Teljesen feleslegesen, mert a hajó a háború végéig a hadszíntérre már nem tért vissza.)

A háború után a Maryland-et 1946-ban tartalékállományba helyezték, de mivel a sok felújításnak köszönhetően még mindig viszonylag jó állapotban volt, 1959-ig hadrendben tartották, ekkor leselejtezték, és bontásra eladták.


Általános jellemzők

Vízrebocsátás: 1920. március 20.
Szolgálatba állítás: 1921. július 21.
Vízkiszorítás:

• 32 600 t (üresen)
• 39 100 (harckészen)

Hossz:

• 190,2 m (teljes)
• 182,9 m (vízvonalban)

Szélesség: 29,7 m
Merülés: 10,7 m
Hajtómű:

• 8 db Babcock & Wilcox gőzkazán
• 2 db General Electric gőzturbina
• 2 db kétfázisú generátor
• 4 db háromszárnyú hajócsavar

Teljesítmény: 36 167 LE (26 586 kW)
Sebesség: 21,17 csomó (39,2 km/h)
Hatótávolság:

• 37 966 km, 10 csomós (18,5 km/h) sebesség mellett
• 17 964 km, 18 csomós, (33,3 km/h) sebesség mellett

Fegyverzet:
      1921-ben:

• 8 db 406 mm-es L/45 ágyú (4x2)
• 12 db 127 mm-es L/51 ágyú (12x1)
• 8 db 76 mm-es L/50 légvédelmi ágyú (8x1)
• 2 db 530 mm Ø torpedóvető-cső

      1945-ben:

• 8 db 406 mm-es L/45 ágyú (4x2)
• 16 db 127 mm-es L/38 ágyú (8x2)
• 44 db 40 mm-es L/56 Bofors légvédelmi gépágyú (11x4)
• 62 db 20 mm-es L/70 Oerlikon légvédelmi gépágyú (1x4; 29x2)

Repülőgépek: 4 db hidroplán + 2 katapult
Páncélzat:

• övpáncél: 200–340 mm
• fedélzet: 102 mm
• válaszfalak: 343 mm
• barbetták: 343 mm
• lövegtornyok: 127–457 mm
• parancsnoki torony: 290 mm

Személyzet: 1080 fő
Parancsnok (1941): Donald Clark Godwin sorhajókapitány
Testvérhajók:

• USS Colorado
• USS West Wirginia