Az egyik leghíresebb angol hadihajó, a HMS Hood építését 1916. szeptember 1-én, az első világháború alatt kezdték meg, de az 1916-ban lezajlott – a britek számára gyászos kimenetelű – jütlandi ütközet után, amelyben három brit csatacirkáló robbant fel, elkészítették egy jobb páncélvédettségű csatacirkáló-típus terveit. A Hood lett volna a négy ilyen hajóból álló osztály első egysége, de az egyetlen lett, amely el is készült. 1918. augusztus 22-én bocsátották vízre. Építésének idején a világ legnagyobb hadihajója volt az 1930-as évekig. Fő gépei teljesítménye elérte a 144 000 lóerőt, és a hatótávolsága 7200 km volt 10 csomó sebességgel. 1931 és 1932 között a hajót modernizálták. A légvédelmi fegyverzetét 1939-ben, majd 1940-ben megerősítették. 1941-ben radarkészülékekkel látták el. 1939. szeptember 26-án szerencsésen átvészelt egy német bombatámadást.
A hajó 1940. június 23-án az újonnan megalakult Force H kötelék zászlóshajója lett. Első bevetéseire groteszk módon nem az ellenséges olaszok, hanem a pár nappal korábban még Angliával szövetséges, az adott időben, hivatalosan semleges franciák ellen került sor. Június 26-án a Force H azért futott ki a kikötőből, hogy elfogják, és Gibraltárba kényszerítsék a Dakar felé tartó Richelieu francia csatahajót. A kifutással azonban elkéstek, a Richelieu az angolokat megelőzve sértetlenül elérte Dakart.
1941 májusában a HMS Prince of Wales csatahajóval a német DKM Bismarck csatahajót és a DKM Prinz Eugen nehézcirkálót üldözte az Atlanti-óceánon. A május 24-én, a Dánia-szorosban kialakult ütközetben Bismarck gránátjai számára nem jelenthettek nehezen leküzdhető akadályt a Hood max. 305 mm vastag páncéllemezekből készült barbettái. A két hátsó lövegtornyot pedig természetesen szembefordították az ellenséggel, tehát a német lövedékek többé-kevésbé derékszögből érték őket, s ilyen helyzetből, és ebből a távolságból még a 38 cm-es homloklemezek leküzdése sem lehetett igazán nagy kihívás a német hajóágyúknak.
A Bismarck ötödik sortüzének egy közel 1 tonnás lövedéke átütötte a Hood gyenge fedélzeti páncélzatát és közvetlenül a lőszerraktárba csapódott, melynek következtében a Hood felrobbant és Anglia büszkesége két percen belül elsüllyedt. Az 1418 fős legénységből csak hárman élték túl a katasztrófát, 1415 ember hősi halált halt, köztük a kapitány és a flottaparancsnok, Lancelot Holland tengernagy.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1918. augusztus 22. Szolgálatba állítás: 1920. május 15. Vízkiszorítás:
45 200 t (1918-ban)
48 360 t (1940-ben)
Hossz:
262,2 m (teljes)
258,4 m (vízvonalnál)
Szélesség: 31,7 m Merülés: 10,1 m Árbocmagasság: 32 m Hajtómű:
24 db Yarrow olajtüzelésű kazán
4 db Brown–Curtiss gőzturbina
4 db hajócsavar
Teljesítmény: 144 000 LE (105 882 kW) Sebesség:
31 csomó (57,4 km/h) (1920-ban)
29 csomó (53,7 km/h) (1940-ben)
Gyorsulás: 52 perc (álló helyzetből max. sebességre) Hatótávolság: 10 000 km 20 csomós (37,0 km/h) sebességgel (1940) Fegyverzet: 1939-ben:
8 db 381 mm-es ágyú (4x2)
12 db 140 mm-es 140 mm-es ágyú (12x1)
8 db 102 mm-es ágyú (4x2)
24 db 40 mm-es légvédelmi ágyú (3x8)
20 db 12,7 mm-es géppuska (5x4)
4 db 533 mm Ø torpedóvető-cső
1941-ben:
8 db 381 mm-es ágyú (4x2)
14 db 102 mm-es ágyú (7x2)
24 db 40 mm-es légvédelmi ágyú (3x8)
20 db 12,7 mm-es géppuska (5x4)
4 db 533 mm Ø torpedóvető-cső
Repülőgép:1 db hidroplán + 1 katapult (1931–1932) Páncélzat:
