A Bretagne-osztályú MN Provence csatahajót 1916-ban állították szolgálatba. Pályafutása zömét a Földközi-tengeri francia flotta zászlóshajójaként töltötte. A két világháború között, a 20-as és 30-as években jelentős felújításokon esett át, többek között teljesen kicserélték a meghajtó-rendszerét és megerősítették a fegyverzetét. A második világháború korai szakaszában a Földközi-tengeren tevékenykedett, valamint részt vett a német hajók keresésében az Atlanti-óceánon.
A francia kapitulációt (1940. június 22.) követő fegyverszünet értelmében a francia flottát le kellett volna szerelni, ám a britek nem bíztak ennek végrehajtásában. A brit vezetés valóságos pánikhangulatban volt, ugyanis egy általuk vizionált egyesült német–francia–olasz flotta nem csak minőségileg, hanem számszerűen is felülmúlta volna a brit flottát.
Ezt megakadályozandó, az angolok mindenképpen semlegesíteni akarták a francia flottát. Churchill azzal bízta meg a H Force parancsnokát, James Somerville altengernagyot, hogy ha nem tudja rávenni a franciákat a brit flottához, vagy a de Gaulle-féle Szabad Franciákhoz való csatlakozásra, akkor semmisítse meg a hajóikat. Akciójuknak a hangzatos Catapult-hadművelet elnevezést adták. Július 3-án Somerville ultimátumban közölte az alternatívákat a francia Marcel-Bruno Gensoul tengernaggyal, kiegészítve azzal a nagylelkűen felajánlott lehetőséggel, hogy a franciák saját maguk is elsüllyeszthetik a flottájukat. A briteket kevéssé zavarta az a tény, hogy mindezt egy semleges (nemrég még szövetséges) országgal szemben teszik, annak felségterületén. Gensoul számára az ultimátum természetesen elfogadhatatlan volt, és az ellenállás mellett döntött.
Az Oran melletti Mers-el-Kebir kikötőjébe beszorult francia flotta reménytelen helyzetben vette fel a harcot a július 3-án megindult brit támadással szemben, a csata inkább ítéletvégrehajtásra emlékeztetett. A francia hajók zömét elsüllyesztették, vagy súlyosan megrongálták. A Provence is több súlyos találatot kapott, ezért a legénysége felfuttatta a parti fövenyre, ezzel megakadályozva a hajó teljes elsüllyedését. A hajót később kiemelték, és a sürgősségi javítások után francia rombolók Toulonba kísérték. Vichy-Franciaország 1942. novemberi német megszállásakor a Toulonban állomásozó flottát személyzete elsüllyesztette, így a Provence-t is. 1943-ban a németek kiemelték, fő fegyverzetét leszerelték, és parti ütegként használták. 1944-ben záróhajóként ismét elsüllyesztették. 1949-ben ismét kiemelték, és szétbontották.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1913. április 20. Szolgálatba állítás: 1916. március 1. Vízkiszorítás:
23 936 t (üresen)
26 000 t (harckészen)
Hossz:
166 m (teljes)
164,9 m (vízvonalban)
Szélesség: 26,9 m Merülés: 9,8 m Hajtómű:
18 db Belleville gőzkazán
2 db Parsons gőzturbina
4 db háromszárnyú hajócsavar
1933 után:
6 db Indret olajtüzelésű gőzkazán
2 db Parsons gőzturbina
4 db háromszárnyú hajócsavar
Teljesítmény: 43 000 LE (31 618 kW) Sebesség: 21,5 csomó (39,8 km/h) Hatótávolság: 8 704 km 10 csomós (18,5 km/h) sebesség mellett Fegyverzet:
