A Junyo repülőgép-hordozót a még nem teljesen kész Kashiwara Maru luxusutasszállító hajóból alakították át egy nem túl gyors, gyenge páncélzatú, de viszonylag sok repülőgép befogadására alkalmas hordozóvá, 1941–42-ben. A Junyo azon kevés nagy japán felszíni egység közé tartozott, amely, ha nem is teljes épségben, de túlélte a háborút.
Szolgálatba állítása után a Junyo első harci feladata az Aleut-szigetek elleni japán offenzíva támogatása volt. Az ezzel szinte egy időben zajló midway-i csatában a japán flotta nyolc legütőképesebb repülőgép-hordozójából négyet elvesztett, ennek következtében a megmaradt másik négy nagy hordozó, így a Junyo jelentősége is nagyban felértékelődött.
1942. október végén a Junyo részt vett a guadalcanal-i hadműveletben, és 26-án, a Santa Cruz melletti csatában repülőgépei támadták az amerikai USS Enterprise hordozót, a USS South Dakota csatahajót és a USS San Juan könnyűcirkálót, ez utóbbi kettőben nem túl jelentős károkat okozva. 1943 elején részt vett a Salamon-szigeteki és Új-guineai csatákban, majd júniusban egy fontos konvojt kísért az Aleut-szigetekre, amely utánpótlást szállított az ottani japán csapatoknak. November 5-én a Junyo-t az USS Halibut tengeralattjáró megtorpedózta. A találat következtében megrongálódott a hordozó kormányműve, ezért vissza kellet térnie Kure-ba, javításra.
1944 júniusában a Junyo-t a Fülöp-tengeri csatában két bombatalálat érte, a hajó maga nem sérült súlyosan, de repülőgépei nagy részét elvesztette, a megmaradt gépeit pedig szétosztották a többi hordozó között. Ezek után a Junyo ismét Kure-ba kényszerült. Kijavítása után – repülőgépek híján – a Leyte-öböli csatában nem vehetett részt, ehelyett speciális szállítási feladatokat kapott.
A Junyo-t 1944. december 9-én az amerikai USS Sea Devil, Plaice és Redfish tengeralattjárók megtámadták, és a japán hajót három torpedótalálat érte, minek következtében számos rekeszét víz árasztotta el, és a hordozó 10°-kal megdőlt. Ennek ellenére saját erejéből el tudott jutni Sasebo kikötőjébe, ahol később szárazdokkba került, de nyersanyag- és üzemanyaghiány miatt a munkálatokat 1945 márciusában leállították. A háború vége így Sasebo-ban érte. 1947-ben lebontották.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1941. június 26. Szolgálatba állítás: 1942. május 10. Vízkiszorítás:
24 140 t (üresen)
27 500 t (harckészen)
Hossz:
219,32 m (hajótest)
210,3 m (repülőfedélzet)
Szélesség:
26,9 m (hajótest)
27,3 m (repülőfedélzet)
Merülés: 8,15 m Hajtómű:
6 db Kampon vízcsöves kazán
2 db gőzturbina
2 db hajócsavar
Teljesítmény: 56 250 LE (41 360 kW) Sebesség: 25,5 csomó (47,2 km/h) Hatótávolság: 22 700 km, 18 csomós (33,3 km/h) sebesség mellett Fegyverzet: 1942-ben:
12 db 127 mm-es L/40 légvédelmi ágyú (6x2)
24 db 25 mm-es L/60 légvédelmi gépágyú (8x3)
1944-ben:
12 db 127 mm-es L/40 légvédelmi ágyú (6x2)
91 db 25 mm-es L/60 légvédelmi gépágyú
6 db 120 mm-es légvédelmi rakétavető (168 db rakéta)
