Az 1937. júniusban vízrebocsátott és 1939-re felszerelt nehézcirkáló, a DKM Blücher egy (tervbe vett) öt hajóból álló osztály tagjaként épült a DKM Lützow (Deutschland), a DKM Seydlitz, a DKM Prinz Eugen és a DKM Admiral Hipper mellett.
A Blücher volt az Oskar Kummetz ellentengernagy által irányított Kriegsschiffgruppe 5 (5. hadihajócsoport) zászlóshajója. A hajócsoportnak fő feladatként szárazföldi csapatokat kellet eljuttatnia Oslo-ba, a Weserübung-hadművelettel összehangolva.
A hadművelet kezdetén a német flotta megtámadta a Pol III nevű norvég őrhajót, amely azonnal riasztotta a norvég védelmet. Ezután a Blücher és az azt követő kisebb hajók tovább haladtak céljuk felé, amíg meg nem érkeztek a Drøbak-szorosnál fekvő Oscarsborg erődhöz. Az erőd három, a német Krupp-művek által gyártott, elavult 280 mm-es lövegét (melyek közül csak kettőnek volt kezelőszemélyzete, a képzett tüzérek hiánya miatt) még az előző században,1893-ban szerelték fel, így azok már inkább muzeális darabnak számítottak. Emiatt a védőknek meg kellett várni, míg a hadihajók közvetlen lőtávolságba érnek, ami 1600-1800 méter lehetett.
A védők óriási szerencséjére már az első lövés eltalálta a Blücher elülső lövegtornyának irányítóberendezését, így a hajó elülső ágyúi használhatatlanná váltak. A második sorozat a Blücher repülőgép hangárját találta el, aminek következtében a hajón lévő repülőgép üzemanyaga begyulladt, csakúgy, mint a szárazföldi csapatok lőszerkészlete. Az erőd fő lövege mindössze két sorozatot tudott lőni a lassú újratöltés miatt. A Blücher viszonozta a tüzet, de ezek a sorozatok hatástalanok voltak. Miközben a tűz szétterjedt a hajó fedélzetén, a kisebb norvég lövegek, kezdve a Husvikban lévő 57 mm-es lövegektől, egészen a fjord keleti oldalán fekvő 150 mm-es Kopås lövegekig, tüzet nyitottak a Blücherre. A nagyobb ágyúk súlyosan megrongálták a cirkáló fedélzetét.
A németek nem tudtak a norvég partvédő fő lövegek közelében elhelyezkedő torpedóvető-csövekről, melyek a fjord legkeskenyebb pontját védték. A torpedóvető-csöveket 1901-ben építették, és szintén századfordulós, osztrák építésű Luppis-Whitehead torpedókkal voltak felszerelve. A kis távolság miatt nem kellett a torpedókkal célozni, így az egyetlen kérdés az volt, hogy a 40 éves fegyverek egyáltalán működnek-e. A torpedókat sikeresen kilőtték és a Blücher két találatot is kapott. Az egyik torpedó a hajó első lövegtornyát, míg a másik a kazántermet találta el, minek utána a hajót nem lehetett tovább irányítani a keskeny fjordban. A torpedók megpecsételték a cirkáló sorsát. 06:23-kor, körülbelül egy órával az első találat után, a Blücher felborult, és elsüllyedt.
A fedélzeten tartózkodó 2202 főből 830-an meghaltak. A hajó parancsnoka, Heinrich Woldag kapitány ugyan túlélte a katasztrófát, de nyolc nappal később meghalt egy repülőgép-balesetben.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1937. június 8. Szolgálatba állítás: 1939. szeptember 20. Vízkiszorítás:
14 247 t (üresen)
18 208 t (harckészen)
Hossz: 203,2 m Szélesség: 21,3 m Merülés: 7,2 m Hajtómű:
12 db magasnyomású kazán
3 db Blohm & Voss gőzturbina
3 db háromszárnyú hajócsavar
Teljesítmény: 133 000 LE (98 000 kW) Sebesség: 32,5 csomó (60,2 km/h) Hatótávolság: 12 000 km 17 csomós (31,5 km/h) sebesség mellett Fegyverzet:
8 db 203 mm-es ágyú (4x2)
12 db 105 mm-es ágyú (6x2)
12 db 37 mm-es légvédelmi ágyú (6x2)
8 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú
12 db 533 mm Ø torpedóvető-cső
160 db akna
Repülőgépek: 3 db Arado Ar 196 hidroplán + 1 katapult Páncélzat:
