A Hiei-t a Kongo-osztály második tagjaként, 1911-ben kezdték építeni,és 1914-ben állították szolgálatba, mint csatacirkálót. Pályafutása során többször átminősítették, utolsó besorolása, 1940 után, gyors csatahajó volt. Az első világháborúban főleg Kína partjainál teljesített járőrszolgálatot.
A Hiei-t az 1920-as években korszerűsítették első alkalommal, többek között az első árbocot a japán hajókra jellemző ún. pagoda-toronnyal váltották fel. Az 1930-ban aláírt londoni szerződés korlátozó rendelkezéseinek eleget téve, a hajót részben leszerelték, és iskolahajóvá minősítették.
1934-ben Japán felmondta a londoni szerződést, ezzel elhárult az akadály a Kongo-osztály hajói, így a Hiei teljes átépítése, modern csatahajóvá alakítása elől. 1937 és 1940 között a Hiei teljes rekonstrukción esett át. Megnövelték a hajótest hosszát, teljesen kicserélték a páncélzatát, korszerűsítették a hajtóművét és fegyverzetét. Teljesítménye és sebessége így már megfelelt a kor követelményeinek, és az átépítés végén, 1940-ben, megkapta a gyors csatahajó besorolást.
1941 decemberében a 3. csatahajó-osztály tagjaként, a japán anyahajók kíséretének része volt a Pearl Harbor elleni támadáskor, majd 1942 első felében részt vett a Jáva-tengeri, a midway-i, majd a Salamon-szigeteki csatában.
A guadalcanali csatában (1942. november 13.) a Hiei a 8. cirkálóosztály (Hiroaki Abe altengernagy) zászlóshajójaként vett részt. Az ütközetben a USS San Francisco és a USS Portland cirkálókról kilőtt 127 mm-es lövedékek súlyos kárt tettek a hajó tűzvezető rendszerében, és számos tüzet okoztak. A végzetes csapásnak azonban a kormánymű használhatatlanná válása bizonyult, mert ezáltal nem volt lehetőség a hajó kivonására az ütközetből.
Másnap hajnalban az égő csatahajót több hullámban, összesen 70 bevetésben támadták az amerikai USS Enterprise hordozóról felszálló Grumman TBF Avenger torpedóvető repülőgépek, Douglas SBD zuhanóbombázók, valamint az ausztrál légierő Espiritu Santo-ról induló B–17-es bombázói. Ezt követően Abe admirális elrendelte a súlyosan sérült, irányíthatatlan és lángoló hajó elhagyását, amely 1942. november 15-én, 01:00-kor elsüllyedt. 188-an vesztették életüket.
Általános jellemzők(1940)
Vízrebocsátás: 1912. november 21. Szolgálatba állítás: 1914. augusztus 4. Vízkiszorítás:
32 670 t (üresen)
37 187 t (harckészen)
Hossz: 222,0 m Szélesség: 31,02 m Merülés: 9,72 m Hajtómű:
8 db Kampon gőzkazán
4 db gőzturbina
4 db hajócsavar
Teljesítmény: 136 000 LE (100 000 kW) Sebesség: 29,7 csomó (55,0 km/h) Hatótávolság: 19 000 km 14 csomós (25,9 km/h) sebesség mellett Fegyverzet:
8 db 356 mm-es L/45 ágyú (4x2)
16 db 152 mm-es L/50 ágyú (8x2)
8 db 127 mm-es L/40 kettős célú ágyú (8x1)
20 db 25 mm-es L/60 légvédelmi gépágyú (10x2)
Repülőgépek: 3 db hidroplán + 1 katapult Páncélzat:
övpáncél: 152–203 mm
páncélfedélzet: 70–120 mm
lövegtornyok: 152–229 mm
parancsnoki torony: 254 mm
Személyzet: 1437 fő Parancsnok(1941-42): Nishida Masao sorhajókapitányTestvérhajók:
