A USS Wasp repülőgép-hordozó tervezésének idejére (1935) már nyilvánvalóvá vált, hogy a hordozók legfőbb fegyvere a repülőgép. Ezért a hajó konstrukciójában minden a fő fegyverzetet szolgálta: két teherlift, négy katapult, amelyek segítségével rekordidő alatt útba lehetett indítani és fogadni a gépeket. A repülőgép-állomány sem volt elhanyagolható: a Wasp a maga 14 700 tonnájával 84 repülőgépet hordozott. (A kis súly az elégtelen páncélzatból adódott, ami a későbbiekben a hajó pusztulását okozta)
A hajó, mivel a Yorktown-osztály építési keretének maradékából jött létre, tulajdonképpen egy csökkentett változatú Yorktown-osztályú repülőgép-hordozó volt. Pályafutását 1940. július 1-én kezdte, érdekes módon Németország ellen, francia vagy angol lobogó alatt (az USA akkor még "semleges" volt).
1941. május–júliusban, amikor Nagy-Britannia és az Egyesült Államok egy esetleges német partraszállás nem létező veszélyére hivatkozva megszállta Izlandot, a Wasp látta el repülőgépekkel a megszálló csapatok partvédelmi légierejét. (az USA ekkor már a semlegesség látszanának megőrzésével sem törődött. Ezeknek a megszálló erőknek a létszáma egyébként az izlandi lakosság létszámának felével ért fel.)
Később, 1942 tavaszán a Wasp már a Földközi-tengeren tevékenykedő brit flottát segítette a Máltának szánt Spitfire vadászgépek szállításában. 1942 nyarán átvezényelték a Csendes-óceánra, ahol augusztus elején részt vett a guadalcanal-i invázióban.
Szeptember 15-n Guadalcanal-tól délkeletre megtámadta a japán I-19 tengeralattjáró (Takakazu Kinashi korvettkapitány). Három torpedót lőtt ki, melyek a hajót a benzintartályok és a fegyverraktárak közelében találták el. A hajó elülső részén egymást érték a robbanások, egyszerre törtek ki tüzek a hangárban és a fedélzet alatt. Az intenzív benzintüzek felrobbantották a készenléti lőszert a légvédelmi ágyúk jobb oldalán. A vízvezetékek működésképtelenné váltak, nem állt rendelkezésre víz az oltáshoz. Hamarosan tönkrement a kommunikációs rendszer, benzingőz-robbanások történtek a hangárban, a tüzek megfékezhetetlenné váltak, és Sherman kapitány 15:20-kor, három órával a támadást követően, kiadta a parancsot a hajó elhagyására.
Egy amerikai romboló, az USS Lansdowne adta meg az égő roncsnak a kegyelemdöfést. A személyzet 193 tagja életét vesztette, a túlélőket a USS Laffey cirkáló és a kísérő rombolók vették a fedélzetükre.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1939. április 4. Szolgálatba állítás: 1940. április 25. Vízkiszorítás:
14 700 t (üresen)
19 423 t (harckészen)
Hossz:
225, 93 m (teljes)
210 m (vízvonalban)
Szélesség:
33 m (teljes)
24,6 m (vízvonalban)
Merülés: 6,1 m Hajtómű:
6 db gőzkazán
2 db fogaskerék-áttételes Parsons gőzturbina
4 hajócsavar
Teljesítmény: 70 720 LE (52 000 kW) Sebesség: 29,5 csomó (54,6 km/h) Hatótávolság: 22 000 km 15 csomós (28 km/h) sebesség mellett Fegyverzet:
