A USS West Virginia a Colorado-osztály csatahajójaként épült 1921 és1923 között. A Colorado-osztály paramétereiben szinte teljesen megegyezett a Tennesse-osztállyal, a legnagyobb eltérés a fő fegyverzetben mutatkozott, míg az előbbi 406 mm-es, de csak nyolc darab, addig az utóbbi kisebb, 356 mm-es, de 12 darab löveggel rendelkezett. Szolgálatba állítása után a West Virginia az atlanti flotta állományába került, 1926-ban világkörüli utat tett. 1939-ben számos más egységgel együtt a Csendes-óceánra vezényelték, már ebben az időben számításba (vagy inkább tervbe) véve a Japánnal való konfrontációt.
Az 1941. december 7-i, Pearl Harbor elleni japán támadás idején a West Virginia már elég öreg és elavult volt ahhoz, hogy a többi feláldozásra szánt ódon hajóval együtt csaléteknek a kikötőben hagyják, mindenféle védelem, elsősorban légifedezet nélkül. (Mivel az amerikai hírszerzés a megfejtett japán rejtjelkód birtokában előre tudott a támadás idejéről, helyéről, az abban résztvevő japán hajók számáról és erejéről, „véletlenről”, vagy „meglepetésről” nem lehetett szó.)
A West Virginia a kikötő elleni japán légitámadások során legalább hat torpedó- és két bombatalálatot kapott, ennyi még egy modern csatahajót is képes lett volna elsüllyeszteni. A hajó a sekély vízben megfeneklett, de egyes részei elárasztásával sikerült megakadályozni a felborulását. 1942 májusában a West Virginia-t kiemelték és a Washington állambeli Puget Sound Navy Yard-ba vontatták. Teljes helyreállítása és felújítása 1944 júliusáig tartott. A West Virginia helyreállításának semmiféle gyakorlati haszna nem volt, újbóli hadrendbe állítása kizárólag propaganda-célokat szolgált.
A háború utolsó szakaszában a West Virginia jelen volt a Leyte-öbölben, Iwo Jima-nál és Okinawa-nál lezajlott ütközetekben. A Leyte-öbölbeli csatában 406 mm-es ágyúiból leadott lövéseivel állítólag volt némi szerepe a japán Yamashiro és a Fuso japán csatahajók elsüllyesztésében. 1944. november 29-én kamikaze-támadást kapott, de erős légelhárító fegyverzetének köszönhetően átvészelte azt.
A háború után, 1946-ban a West Virginia-t kivonták az aktív szolgálatból, 1959-ben törölték a haditengerészeti nyilvántartásból, és az öt harci csillagja sem mentette meg a szétbontástól.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1921. november 17. Szolgálatba állítás: 1923. december 1. Vízkiszorítás: 1923-ban:
32 400 t (üresen)
37 500 t (harckészen)
1945-ben:
32 400 t (üresen)
38 400 (harckészen)
Hossz: 190,37 m Szélesség: 29,71 m Merülés: 10,71 m Hajtómű:
8 db Babcock & Wilcox gőzkazán
4 db General Electric gőzturbina
4 db hajócsavar
Teljesítmény:
28 900 LE (21 250 kW) (1923)
32 600 LE (23 970 kW) (1945)
Sebesség: 21 csomó (38,9 km/h) Hatótávolság:
37 966 km, 10 csomós (18,5 km/h) sebesség mellett
4 830 km, 20 csomós (37,0 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet. 1923-ban:
8 db 406 mm-es L/45 ágyú (4x2)
12 db 127 mm-es L/51 ágyú (12x1)
8 db 76 mm-es L/50 légvédelmi ágyú (8x1)
2 db 530 mm Ø torpedóvető-cső
1945-ben:
8 db 406 mm-es L/45 ágyú (4x2)
16 db 127 mm-es L/38 ágyú (8x2)
44 db 40 mm-es L/56 Bofors légvédelmi gépágyú (10x4)
62 db 20 mm-es L/70 Oerlikon légvédelmi gépágyú (1x4; 1x2; 59x1)
Páncélzat:
övpáncél: 203–343 mm
fedélzet: 89 mm
barbetták: 330 mm
lövegtornyok: 127–457 mm
parancsnoki torony: 292 mm
Személyzet: 1407 fő Parancsnokok(a második világháború idején):
