-


-
 

Menü




A fejezet kategóriái


Naptár
«  Szeptember 2021  »
HKSzeCsPSzoV
  12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930
 
Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala
  • Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0


    *Anson * Ark Royal * Australia * Barham * Cornwall * Courageous * Dorsetshire * Duke of York * Eagle * Exeter * Formidable * * Glorious * Hood * Howe * Illustrious * Implacable * Indefetigable * Indomitable * King George V * Leander * Malaya * Nelson *  * Prince of Wales * Queen Elizabeth * Ramillies * Renown * Repulse * Resolution * Rodney * Royal Oak * Suffolk * Valiant *   * Warspite * York *


     

    HMS Ramillies csatahajó
     

      

     

    A Revenge-osztályú HMS Ramillies csatahajó építését 1913-ban kezdték meg, és 1917-ben fejezték be. 1916-os vízrebocsátásakor megsérült a kormányműve, ezért szolgálatba állítására csak késve, 1917 végén került sor, így az első világháborúban bevetésére már nem került sor.

    Az 1930-as évekre a Ramillies, az osztály többi hajójával együtt reménytelenül elavulttá vált. Sebessége még az eredeti 23 csomót sem érte el, és nem haladta meg a 18 csomót. (A korabeli német, olasz és japán csatahajók sebessége 28–32 csomó volt.) 1928-ban és 1937-ben történtek ugyan kísérletek a hajó modernizálására, de a fő problémára, a hajó kis sebességére nem találtak megoldást, ugyanis a hajótest kialakítása nem tette lehetővé nagyobb teljesítményű hajtómű beépítését. Az osztály hajóit – így a Ramillies-t is – ennek ellenére továbbra is hadrendben tartották, ugyanis korlátozott célokra még alkalmasak voltak, így a lassú konvojok védelmére, illetve nagy tűzerejű, 381 mm-es fő fegyverzetük révén, különböző akciók tűztámogatására.

    A második világháború kitörése (1939. szeptember 1.) után a Ramillies a Home Fleet alárendeltségében Skócia, Izland és Norvégia térségében járőrözött, majd a Földközi-tengeren konvojvédelmi feladatokat látott el. Rövid ideig az Indiai-óceánon tevékenykedett, a DKM Admiral Graf Spee német zsebcsatahajóra vadászó brit hadihajók egyikeként. Az olasz hadba lépést (1940. június 10.) követően visszatért a Földközi-tengerre, és a Kréta, Málta és Alexandria között közlekedő konvojok védelmében vett részt. 1940. november 27-én, a teuladai csatában néhány távoli lövést adott le az olasz flottára.

    A Ramillies 1941. május 24-én, az Atlanti-óceánon a WS 5B konvojt kísérte, amikor összetalálkozott a német DKM Scharnhorst és Gneisenau csatacirkálókkal, ám azok – Hitler szigorú parancsa értelmében – nem bocsátkoztak harcba. (A britek, nem tudván a tiltó parancsról, ezt a Ramillies puszta jelenlétének tulajdonították. Valójában, a Ramillies-nek esélye sem lett volna a két modern, gyors német hajóval szemben.)

    1942 márciusában a Ramillies-t az Indiai-óceánra vezényelték, és május 5-én részt vett Francia-Madagaszkár brit lerohanásában. Május 29-én Diego Suarez kikötőjében japán törpe-tengeralattjárók torpedóitól súlyos sérüléseket szenvedett, de saját erejéből el tudott jutni a Durbanba (Dél-Afrika), majd a sürgősségi javítások után visszatért az Egyesült Királyságba.

    A Ramillies 1944. június 6-án, a normandiai partraszálláskor (Operation Overlord), részt vett a hadművelet tüzérségi támogatásában, majd hasonló feladattal közreműködött a dél-franciaországi invázióban (Operation Dragoon, augusztus 15.). 1945. januárban tartalékállományba helyezték, és laktanya-hajóként használták. 1946-ban kivonták a szolgálatból, és 1949-ben leselejtezték.



    Általános jellemzők

    Vízrebocsátás: 1916. szeptember 12.
    Szolgálatba állítás: 1917. szeptember 1.
    Vízkiszorítás:

    • 28 150 t (üresen)
    • 33 500 t (harckészen)

    Hossz:

    • 190,3 m (teljes)
    • 189,1 m (vízvonalban)

    Szélesség:

    • 27,0 m (1917)
    • 31,2 m (1937)

    Merülés: 8,9 m
    Hajtómű:

    • 18 db Yarrow gőzkazán
    • 4 db Parsons gőzturbina
    • 4 db hajócsavar

    Teljesítmény: 40 000 LE (29 412 kW)
    Sebesség:

    • 23 csomó (42,6 km/h) (1917)
    • 18 csomó (33,3 km/h) (1937)

    Hatótávolság: 9 200 km, 12 csomós (22.2 km/h) sebesség mellett
    Fegyverzet:
          1917-ben:

    • 8 db 381 mm-es ágyú (4x2)
    • 14 db 152 mm-es ágyú (14x1)
    • 2 db 76 mm-es ágyú (2x1)
    • 4 db 47 mm-es légvédelmi ágyú (4x1)
    • 4 db 533 mm Ø torpedóvető-cső

          1937 után:

    • 8 db 381 mm-es ágyú (4x2)
    • 12 db 152 mm-es ágyú (12x1)
    • 8 db 102 mm-es légvédelmi ágyú (8x1)
    • 8 db 38 mm-es légvédelmi gépágyú
    • 4 db 12,7 mm-es légvédelmi gépágyú

          Későbbi kiegészítések:

    • 12 db 40 mm-es Bofors légvédelmi gépágyú
    • 8 db 20 mm-es Oerlikon légvédelmi gépágyú

    Páncélzat:

    • övpáncél: 330 mm
    • fedélzet: 64 mm
    • lövegtornyok: 330 mm
    • parancsnoki torony: 254 mm

    Személyzet: 997–1146 fő
    Parancsnokok:

    • Harold Tom Baillie-Gordon sh.kapitány (1939. jan. 5.–1940. nov. 27.)
    • Arthur Duncan Reed sorhajókapitány (1940. nov. 27.–1941. szept. 23.)
    • Desmond Neville Cooper Tufnell sh.kpt. (1941. szept. 23.–1942. aug. 4.)
    • Leslie Newton Brownfield fregattkapitány (1942. aug. 4.–1943. márc. 17.)
    • Geoffrey Meredyth Keble Keble-White sh.kpt. (1943. márc. 17.–1943. júl. 30.)
    • Gervase Boswell Middleton sh.kapitány (1943. júl. 30.–1945. febr. 20.)
    • Jack Marcus Douglas Hunter fregattkapitány (1945. febr. 20.–1945. [?])

    Testvérhajók:

    • HMS Revenge
    • HMS Resolution
    • HMS Royal Oak
    • HMS Royal Sovereign