A Revenge-osztályú HMS Ramillies csatahajó építését 1913-ban kezdték meg, és 1917-ben fejezték be. 1916-os vízrebocsátásakor megsérült a kormányműve, ezért szolgálatba állítására csak késve, 1917 végén került sor, így az első világháborúban bevetésére már nem került sor.
Az 1930-as évekre a Ramillies, az osztály többi hajójával együtt reménytelenül elavulttá vált. Sebessége még az eredeti 23 csomót sem érte el, és nem haladta meg a 18 csomót. (A korabeli német, olasz és japán csatahajók sebessége 28–32 csomó volt.) 1928-ban és 1937-ben történtek ugyan kísérletek a hajó modernizálására, de a fő problémára, a hajó kis sebességére nem találtak megoldást, ugyanis a hajótest kialakítása nem tette lehetővé nagyobb teljesítményű hajtómű beépítését. Az osztály hajóit – így a Ramillies-t is – ennek ellenére továbbra is hadrendben tartották, ugyanis korlátozott célokra még alkalmasak voltak, így a lassú konvojok védelmére, illetve nagy tűzerejű, 381 mm-es fő fegyverzetük révén, különböző akciók tűztámogatására.
A második világháború kitörése (1939. szeptember 1.) után a Ramillies a Home Fleet alárendeltségében Skócia, Izland és Norvégia térségében járőrözött, majd a Földközi-tengeren konvojvédelmi feladatokat látott el. Rövid ideig az Indiai-óceánon tevékenykedett, a DKM Admiral Graf Spee német zsebcsatahajóra vadászó brit hadihajók egyikeként. Az olasz hadba lépést (1940. június 10.) követően visszatért a Földközi-tengerre, és a Kréta, Málta és Alexandria között közlekedő konvojok védelmében vett részt. 1940. november 27-én, a teuladai csatában néhány távoli lövést adott le az olasz flottára.
A Ramillies 1941. május 24-én, az Atlanti-óceánon a WS 5B konvojt kísérte, amikor összetalálkozott a német DKM Scharnhorst és Gneisenau csatacirkálókkal, ám azok – Hitler szigorú parancsa értelmében – nem bocsátkoztak harcba. (A britek, nem tudván a tiltó parancsról, ezt a Ramillies puszta jelenlétének tulajdonították. Valójában, a Ramillies-nek esélye sem lett volna a két modern, gyors német hajóval szemben.)
1942 márciusában a Ramillies-t az Indiai-óceánra vezényelték, és május 5-én részt vett Francia-Madagaszkár brit lerohanásában. Május 29-én Diego Suarez kikötőjében japán törpe-tengeralattjárók torpedóitól súlyos sérüléseket szenvedett, de saját erejéből el tudott jutni a Durbanba (Dél-Afrika), majd a sürgősségi javítások után visszatért az Egyesült Királyságba.
A Ramillies 1944. június 6-án, a normandiai partraszálláskor (Operation Overlord), részt vett a hadművelet tüzérségi támogatásában, majd hasonló feladattal közreműködött a dél-franciaországi invázióban (Operation Dragoon, augusztus 15.). 1945. januárban tartalékállományba helyezték, és laktanya-hajóként használták. 1946-ban kivonták a szolgálatból, és 1949-ben leselejtezték.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1916. szeptember 12. Szolgálatba állítás: 1917. szeptember 1. Vízkiszorítás:
28 150 t (üresen)
33 500 t (harckészen)
Hossz:
190,3 m (teljes)
189,1 m (vízvonalban)
Szélesség:
27,0 m (1917)
31,2 m (1937)
Merülés: 8,9 m Hajtómű:
18 db Yarrow gőzkazán
4 db Parsons gőzturbina
4 db hajócsavar
Teljesítmény: 40 000 LE (29 412 kW) Sebesség:
23 csomó (42,6 km/h) (1917)
18 csomó (33,3 km/h) (1937)
Hatótávolság: 9 200 km, 12 csomós (22.2 km/h) sebesség mellett Fegyverzet: 1917-ben:
8 db 381 mm-es ágyú (4x2)
14 db 152 mm-es ágyú (14x1)
2 db 76 mm-es ágyú (2x1)
4 db 47 mm-es légvédelmi ágyú (4x1)
4 db 533 mm Ø torpedóvető-cső
1937 után:
8 db 381 mm-es ágyú (4x2)
12 db 152 mm-es ágyú (12x1)
8 db 102 mm-es légvédelmi ágyú (8x1)
8 db 38 mm-es légvédelmi gépágyú
4 db 12,7 mm-es légvédelmi gépágyú
Későbbi kiegészítések:
12 db 40 mm-es Bofors légvédelmi gépágyú
8 db 20 mm-es Oerlikon légvédelmi gépágyú
Páncélzat:
övpáncél: 330 mm
fedélzet: 64 mm
lövegtornyok: 330 mm
parancsnoki torony: 254 mm
Személyzet: 997–1146 fő Parancsnokok:
Harold Tom Baillie-Gordon sh.kapitány (1939. jan. 5.–1940. nov. 27.)
Arthur Duncan Reed sorhajókapitány (1940. nov. 27.–1941. szept. 23.)
Desmond Neville Cooper Tufnell sh.kpt. (1941. szept. 23.–1942. aug. 4.)
Leslie Newton Brownfield fregattkapitány (1942. aug. 4.–1943. márc. 17.)
