A XX. század első felében virágkorukat élték a hatalmas tűzerejűcsatahajók. A Japán birodalom hadiflottája sem volt ez alól kivétel. A század elejétől kezdve egészen a második világháború végéig Japán dinamikusan fejlesztette hadiflottáját, sorban építette a hatalmas hadihajókat és a repülőgép hordozókat. Ebbe a flottaépítési rendszerbe illeszkedett be az 1940-ben vízrebocsátott Yamato csatahajó is.
A hajó tervezését már 1934-ben elkezdték, és 1941. december 16-i szolgálatba állításakor a Yamato – majd később testvérhajója, a Muszashi – minden idők legnagyobb csatahajója lett. Vízrebocsátásakor vízkiszorítását egyedül csak a brit Queen Mary utasszállító hajóé haladta meg. Főtüzérségének lövegtornyai 2818 tonna súlyúak voltak egyenként, és a 460 mm-es lövegek mindegyike percenként két, 1473 kg-os lövedéket tudott kilőni 41 148 méteres távolságra. (Az összehasonlítás kedvéért: a német DKM Bismarck-nak 380 mm-es, az angol HMS Hood-nak 381 mm-es, az amerikai USS New Jersey-nek 406 mm-es ágyúi voltak...) Később elégtelen légvédelmét (eredetileg 24 db 25 mm-es gépágyú) a háború során jelentősen megerősítették. Az Egyesített Flotta zászlóshajójaként részt vett több ütközetben.
Fő csapásmérő erejét, félelmetes tüzérségét nem tudta igazán kihasználni, de a Muszashi-val ellentétben használhatta hajók ellen. a Leyte-öböli csatában William Halsey tengernagy hibájából az amerikai kísérő hordozók védtelenül maradtak, és hogy azokat mentse, Thomas Sprague ellentengernagy a rombolóit küldte harcba a japán csatahajók ellenében. Azok eszeveszett bátorsággal indították a torpedóikat a csatahajókra, amelyek vissza is vonultak, de a Yamato hatalmas ágyúi hamar belőtték a rombolókat. „Mint amikor kölyökkutyát gázol a teherautó" – emlékeztek vissza a Yamato lövedékeinek hatására a rombolók túlélői. A Yamato a USS Johnston és a USS Hoel rombolókat lőtte szét gigantikus ágyúival.
1943. december 25-én Truk szigetétől délre a USS Skate tengeralattjáró megtorpedózta, majd 1944 októberében a Leyte-öbölben két bombatalálattól is megsérült. 1945. április 7-én, tizenöt repülőgép-hordozóról felszálló, összesen 386 amerikai repülőgép Kagoshimától 130 mérföldre délnyugatra elsüllyesztette. A személyzet nagy része, 2498 tiszt és tengerész életét vesztette.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1940. augusztus 8. Szolgálatba állítás: 1941. december 16. Vízkiszorítás:
62 170 t (üresen)
71 659 (harckészen)
Hossz:
263 m (teljes)
256 m (vízvonalban)
Szélesség: 38,9 m Merülés: 10,3 m Hajtómű:
12 db Kampon kazán
4 db gőzturbina
4 db háromszárnyú hajócsavar
Teljesítmény: 150 000 LE (110 294 kW) Sebesség: 27 csomó (50 km/h) Hatótávolság: 13 334 km 16 csomós (30 km/h) sebesség mellett Fegyverzet:
9 db 460 mm-es ágyú (3x3)
12 db 155 mm-es ágyú (4x3)
12 db 127 mm-es légvédelmi ágyú
24 db 25 mm-es légvédelmi gépágyú (8x3)
4 db 13,2 mm-es légvédelmi gépágyú (2x2)
Repülőgépek: 7 db hidroplán + 2 katapult Páncélzat:
