A KNM Harald Haarfagre (és testvérhajója. a KNM Tordenskjold) a norvég kormány megrendelésére az angliai Newcastle-upon-Tyne-ban épült a XIX. század utolsó éveiben. Tervezésekor a svéd Oden páncélost vették alapul. 1897 júniusában állították szolgálatba, és Norvégia teljes függetlenségének elnyerése (1905) után a Norvég Királyi Haditengerészet fontos egysége lett. 1911-ben VII. Haakon király yachtját kísérte egy koppenhágai látogatásra.
Az első világháborúban a Harald Haarfagre Norvégia semlegességének biztosítására a hazai vizeken maradt. Az 1920-as években több kísérletet tettek a hajó modernizálására, ám végül, 1930-ban kivonták az aktív szolgálatból, és hajtóműve érintetlenül hagyása mellett parti ütegként hasznosították.
Norvégia 1940-es német megszállása után a németek lefoglalták a hajót. Alapos átvizsgálásakor kiderült, hogy a hajtómű még mindig képes 14 csomós sebességet biztosítani, ezért úgy döntöttek, hogy a Harald Haarfarge-t mozgó légvédelmi üteggé alakítják át. A munkálatokat Kielben végezték, és a hajót Thetis néven, 1941. február 1-én szolgálatba állították. A háború további szakaszában a Harald Haarfarge (most már Thetis) az észak-norvég, majd a német partok mellett teljesített szolgálatot.
A háború után a hajó visszatért Norvégiába, és újra az eredeti nevén működött. Ágyúit leszerelték, és a hajót rövid ideig úszó laktanyaként, esetenként német hadifoglyok szállítására használták. 1948-ban leselejtezték, és bontásra eladták.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1897. január 4. Szolgálatba állítás: 1898. március 21. Vízkiszorítás: 3 920 t Hossz: 92,66 m Szélesség: 14,78 m Merülés: 5,38 m Hajtómű:
3 db gőzkazán
2 db dugattyús gőzgép
2 db hajócsavar
Teljesítmény: 4 750 LE (3 493 kW) Sebesség: 16,9 csomó (31,3 km/h) Hatótávolság: 9 260 km, 10 csomós (18,6 km/h) sebesség mellett Fegyverzet: Átépítés előtt:
