A HMS Prince of Wales King George V osztályú hajót 1941. január 19-én állították hadrendbe, nem sokkal ezután csatlakozott a HMS Hood-hoz, a német DKM Bismarck csatahajó és az őt kísérő DKM Prinz Eugen nehézcirkáló üldözésében. Mikor a Prince of Wales kihajózott, fedélzetén még mindig civil szakemberek dolgoztak. Május 24-én a Prince of Wales és a Hood a Dánia-szorosnál megküzdött a két német hadihajóval. A Hood elsüllyedése után a Prince of Wales hét találatot kapott. A találatok következtében a hajó fegyverzetének nagy része használhatatlanná vált, így a Prince of Wales inkább megfutamodott. A rövid csata során a brit hajónak is sikerült kétszer eltalálni a Bismarckot. Egyik találata az elülső üzemanyagtartályt érte, így a német hajónak vissza kellett fordulnia Franciaországba, hogy ott megjavítsák. A Prince of Wales később csatlakozott a HMS Suffolk és Norfolk cirkálókhoz, melyek már a Dánia-szoros előtt is követték a Bismarckot. Május 25-én, 01.31-kor tűzharc bontakozott ki a Bismarck és a brit hajók közt. Tizenkét órával később a Prince of Wales abbahagyta a német hajó üldözését, mert fogytán volt az üzemanyaga. A Bismarck elleni akcót követően visszatért a hajógyárba, ahol 6 hétnyi javítás várt rá.
Augusztusban ez a hajó szállította az angol miniszterelnököt, Winston Churchillt Újfundlandra, hogy részt vehessen az 1941. augusztus 10-én kezdődő találkozón, ahol az Amerikai Egyesült Államok elnökével, Franklin D. Roosevelttel találkozott. Ezen a találkozón írták alá 1941. augusztus 12-én az Atlanti Chartát is. Az esemény után a hajót a Földközi-tengeri flottához rendelték, ahol konvojokat kísért.
A hajót október 25-én a HMS Electra-val és a HMS Express-szel együtt, Sir Thomas Phillips altengernagy irányítása alatt Szingapúrba küldték, attól a rögeszmétől vezérelve, hogy puszta ottlétük elegendő ahhoz, hogy a japánokat elriasszák a támadástól. Nem volt elegendő, és a japánok december 8-án megkezdték a brit Malayzia elleni akciót. A támadás időpontja egybeesett a Pearl Harbor elleni támadás idejével, csak a nemzetközi dátumválasztó vonal másik oldalán. Phillips tengernagy úgy döntött, hogy rajtaüt a japán partraszálló csapatokon, ezért kiküldte a Prince of Wales csatahajót, a HMS Repulse csatacirkálót, valamint további négy rombolót, a HMS Electra-t, Express-t, Tenedos-t, és az ausztrál HMAS Vampire-t, hogy keressék meg a japán egységeket. A hajók nem jártak sikerrel, sőt az I-65 japán tengeralattjáró észrevette őket, mikor visszafelé tartottak. A japán tengeralattjárók és repülőgépek követték a flottát, majd 1941. december 10-én, mikor a brit hajók légifedezet nélkül maradtak, a japán 22. légiflotta 86 bombázója és torpedóbombázója elsüllyesztette a Prince of Walest és a Repulse-t.
A Prince of Wales volt az első nagyobb hadihajó, melyet pusztán repülőgépek által semmisítettek meg a nyílt tengeren.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1941. január 19. Szolgálatba állítás: 1941. január 19. Vízkiszorítás:
38 600 t (üresen)
44 076 t (harckészen)
Hossz:
227,1 m (teljes)
225,5 m (vízvonalban)
Szélesség: 31,4 m Merülés: 9,9 m Hajtómű:
8 db Admiralty gőzkazán
4 db Parsons gőzturbina
4 db háromszárnyú hajócsavar
Teljesítmény:
110 030 LE (80 905 kW) (előírt)
125 000 LE (91 912 kW) (tényleges)
Sebesség:
27,5 csomó (50,9 km/h) (előírt)
29,2 csomó (54,1 km/h) (tényleges)
Hatótávolság:
5700 km 27 csomós (50,0 km/h) sebesség mellett
26 600 km 10 csomós (18,5 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet:
10 db 356 mm-es L/45 ágyú (2x4; 1x2)
16 db 133 mm-es L/50 ágyú (8x2)
48 db 40 mm-es L/50 légvédelmi ágyú (6x8)
1 db 40 mm-es L/60 légvédelmi gépágyú
8 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú (8x1)
Repülőgépek: 4 db Supermarine Walrus hidroplán Páncélzat:
övpáncél: 114–381 mm
főfedélzet: 25 mm
páncélfedélzet: 127–152 mm
válaszfalak: 51 mm
barbetták: 406 mm
lövegtornyok: 229–406 mm
parancsnoki torony: 76–102 mm
Személyzet: 1553–1613 fő Parancsnokok:
Robert Jocelyn Oliver Otway-Ruthven sh.kapitány (1940. márc. 1.–1940. okt. 5)
