* Algérie * Béarn * Bretagne * Clémenceau * Colbert * Duguay-Trouin * Dunkerque * Dupleix * Duquesne * Émile Bertin * Foch * * Georges Leygues * Jean Bart * Jeanne d'Arc * La Galisoniere * Lorraine * Marseillaise * Montcalm * Paris * Provence * Richelieu * * Strasbourg * Suffren * Tourville *

---

 

MN Béarn repülőgép-hordozó
 

  

 

A MN Béarn-t eredetileg Normandie-osztályú csatahajóként kezdték építeni 1913-ban, de az első világháború alatt megszakították a munkálatokat, és azokat a háború idején nem is folytatták tovább. Annak érdekében, hogy ne foglalja le a dokkot, amelyben épült, 1920-ban vízrebocsátották, de ekkor még a Haditengerészet illetékesei sem igen tudták, hogy mi legyen a további sorsa. 1922-ben döntöttek, hogy a hajót repülőgép-hordozóként fejezik be. A Béarn repülőgép-hordozót végül 1927-ben állították szolgálatba.

1939. szeptember 3-án, Franciaország hadba lépésekor a Dunkerque és Strasbourg csatahajókból, három könnyűcirkálóból és nyolc rombolóból álló Force de Raid tagjaként részt vett a DKM Admiral Graf Spee utáni hajtóvadászatban.

1940-ben, a németek franciaországi inváziójának idején a Béarn, valamint a Jeanne d’Arc, és az Émile Bertin cirkálók szállították át a Francia Bank aranykészletét a kanadai Halifaxba. Miközben a hajó az Egyesült Államok keleti partjainál a korábban megrendelt repülőgépek leszállítására várakozott, még a gépek beérkezése előtt aláírták a francia–német fegyverszünetet. Ezek után a Béarn Martinique szigeténél húzódott meg, mivel tisztikara és legénysége kevés hajlandóságot mutatott a britek oldalán tovább harcolni. A szigeten való állomásozás ténylegesen internálást jelentett a Béarn és még számos francia hajó számára, mivel a szövetségesek attól tartottak, hogy ezek az egységek német kézbe kerülhetnek.

1943-ban az Egyesült Államok olyan nyomást gyakorolt a Béarn és a többi hajó Vichy-párti személyzetére, hogy azok kénytelenek voltak hajóikat átadni a Szabad Franciáknak. 1944-ig a Béarn továbbra is Martinique-on maradt, mikor is az Egyesült Államokba küldték teljes felújításra, mely 1945 márciusáig tartott. Az indokínai háborúban különféle szállítási feladatokat látott el. 1967-ben lebontották.

A Béarn volt az a repülőgép-hordozó, amely hosszú pályafutása alatt, harci helyzetben egyetlenegy repülőgépet sem indított fedélzetéről.


Általános jellemzők

Vízrebocsátás: 1920. április 20.
Szolgálatba állítás: 1927. május
Vízkiszorítás:

• 21 796 t (üresen)
• 27 951 t (harckészen)

Hossz:

• 182,6 m (teljes)
• 175,6 m (vízvonalban)

Szélesség: 35,2 m
Merülés: 9,3 m
Hajtómű:

• 12 db kazán
• 2 db Parsons gőzturbina
• 2 db dugattyús gőzgép
• 4 db háromszárnyú hajócsavar

Teljesítmény: 37 211 LE (27 361 kW)
Sebesség: 21,5 csomó (39,8 km/h)
Hatótávolság: 13 000 km 10 csomós (18,9 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet:
      1927-ben:

• 8 db 155 mm-es L/50 ágyú
• 6 db 75 mm-es L/50 légvédelmi ágyú
• 16 db 13,2 mm-es légvédelmi gépágyú (1935)
• 4 db 550 mm Ø torpedóvető-cső

      1944 után:

• 4 db 127 mm-es L/38 kettős célú ágyú
• 24 db 40 mm-es légvédelmi gépágyú
• 26 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú

Repülőgépek: 35–40 db
Páncélzat:

• övpáncél: 83 mm
• repülőfedélzet: 25 mm
• páncélfedélzet: 24–120 mm

Személyzet: 651–875 fő