* Algérie * Béarn * Bretagne * Clémenceau * Colbert * Duguay-Trouin * Dunkerque * Dupleix * Duquesne * Émile Bertin * Foch * * Georges Leygues * Jean Bart * Jeanne d'Arc * La Galisoniere * Lorraine * Marseillaise * Montcalm * Paris * Provence * Richelieu * * Strasbourg * Suffren * Tourville *

---

 

MN Émile Bertin könnyűcirkáló
 

  

 

Az 1935-ben szolgálatba állított MN Émile Bertin könnyűcirkáló a La Galissonière-osztályú hajók módosított, némileg nehezebb változata volt, osztályba nem sorolták. A maga 40,2 csomós (próbautakon elért) sebességével kora leggyorsabb, a francia haditengerészet legelegánsabb cirkálójának számított.

1940-ben a rombolókból álló szövetséges Z Csoport (Edmond Derrien altengernagy) zászlóshajójaként vett részt a norvégiai hadjáratban. A namsosi hadművelet során, április 19-én az Émile Bertin német bombatalálattól sérült, ezért elhagyta a hadszínteret és visszatért Brestbe, ahol május 21-ig javították.

1940. májusban a Béarn repülőgép-hordozó, az Émile Bertin és a Jeanne d’Arc könnyűcirkálók a Francia Bank aranykészletét szállították a kanadai Halifax-ba. Az 1940. június 22-i francia kapituláció idején hajók az USA partjainál tartózkodtak. A britek szándékában állt a hajók megsemmisítése, de ettől a tervüktől később elálltak. Így a francia egységek a francia-martinique-i Ponte-à-Pitre kikötőbe hajózhattak, ám azt a továbbiakban nem hagyhatták el.

A franciáknak – a rájuk nehezedő folyamatos amerikai nyomás hatására –a hajókat előbb (1942-ben) le kellett fegyverezniük, majd 1943-ban csatlakozniuk kellett a Szabad Franciákhoz. 1943. szeptembertől októberig az Émile Bertint Philadelphiában korszerűsítették, elsősorban a fegyverzetét és a radarberendezéseit. 1944 végén az Émile Bertin csatlakozott a földközi-tengeri szövetséges erőkhöz, és részt vett az olaszországi és dél-franciaországi partraszállásokban (Husky, Avalanche és Anvil hadműveletek), majd a francia Riviéra bombázásában.

A háború után az Émile Bertin Indokinában teljesített szolgálatot, majd 1947-ben visszatért Toulonba. Ezután tüzérségi képzésre használták, majd 1952-ben kivonták a szolgálatból és 1959-ben szétbontották.


Általános jellemzők

Vízrebocsátás: 1933. május 9.
Szolgálatba állítás: 1935. január 28.
Vízkiszorítás:

• 5 886 t (üresen)
• 6 530 t (harckészen)
• 8 480 t (teljes terhelés)

Hossz:

• 177 m (teljes)
• 167 m (vízvonalban)

Szélesség: 15,84 m
Merülés: 5,44 m
Hajtómű:

• 6 db Penhoët gőzkazán
• 4 db Parsons gőzturbina
• 4 db hajócsavar

Teljesítmény:

• 102 000 LE (75 000 kW) (előírt)
• 137 908 LE (100 735 kW) (kipróbált)

Sebesség:

• 34 csomó (62,96 km/h) (előírt)
• 40,2 csomó (74,45 km/h) (kipróbált)

Hatótávolság:

• 11 000 km, 15 csomós (27,8 km/h) sebesség mellett
• 2040 km, 33 csomós (61,1 km/h) sebesség mellett

Fegyverzet:
      1935-ben:

• 9 db 155 mm-es L/50 ágyú (3x3)
• 4 db 90 mm-es L/50 légvédelmi ágyú (1x2) (2x1)
• 8 db 37 mm-es légvédelmi gépágyú (4x2)
• 8 db 13,2 mm-es légvédelmi gépágyú (4x2)
• 6 db 550 mm Ø torpedóvető-cső (2x3)
• 200 db akna

      1943-ban:

• 9 db 155 mm-es L/50 ágyú (3x3)
• 4 db 90 mm-es L/50 légvédelmi ágyú (2x2)
• 16 db 40 mm-es légvédelmi gépágyú (4x4)
• 20 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú (20x1)
• 200 db akna

Páncélzat:

• fedélzet: 25 mm
• lőszerkamrák: 30 mm
• parancsnoki torony: 20 mm

Személyzet: 675 fő