Az Iowa-osztály hajói voltak az Amerikai Egyesült Államok haditengerészete által hadrendbe állított utolsó, egyben legnagyobb és legerősebb csatahajók. Az USA haditengerészete 1938-ban rendelte meg az osztály 6 hajóját: a USS Iowa-t, a USS New Jersey-t, a USS Missouri-t és az USS Wisconsin-t. A USS Illinois és a USS Kentucky nem készült el. Ezek a csatahajók gyorsak voltak és rendkívül erős légvédelemmel rendelkeztek, ami alkalmassá tette őket a csendes-óceáni háborúra. A hajótest kialakításánál figyelembe vették a Panama-csatorna zsilipeinek szélességét, ezért alakjuk hidrodinamikai szempontból nem ideális. Újabban azt feltételezik, hogy az osztály leggyorsabb hajója, a New Jersey egyszer, kísérletek során tényleg elérte a 31 csomós sebességet, gyakorlatban azonban az osztály sebessége nem haladta meg a 28 csomót.
Az Iowa, szolgálatba állítását követően, 1943 augusztusában az Atlanti-óceánon járőrözve a német DKM Tirpitz csatahajót igyekezett elfogni, de egészen októberig sem a Tirpitz-cel, sem más német hajóval nem került kapcsolatba. (A Tirptz ugyanis ki sem futott az óceánra, a hírszerzési információ téves volt.)
Ezek után az Iowa feladatul kapta Franklin D. Roosevelt elnök és kísérete Casablanca-ba szállítását, mely a teheráni konferenciára vezető út első állomása volt. A küldetés teljesítéséhez a hajón háborús időkben nélkülözhetetlen módosításokat kellett végrehajtani, így rekreációs fürdőkád és külön lift beszerelését az elnök nagyobb kényelme érdekében a néhány napos úton. A munkálatok elvégzéséhez az Iowa előbb visszatért az Egyesült Államokba, majd a kiegészítéseknek köszönhetően sikeresen végrehajtotta a kitűzött feladatot.
1944 januárjában az Iowa a Panama-csatornán keresztül a Csendes-óceánra hajózott, ahol része lett a Task Force 58. ill. 38 hajócsoportnak. A Csendes-óceáni háború további szakaszában részt vett a kwajalein-i, eniwetok-i, Marshall-szigeteki hadműveletekben és a Leyte-öböli csatákban.
Az 1980-as években az osztály minden tagját átépítették és felújították: az elektronikai és létfenntartó berendezéseket, illetve a fegyverzetüket jelentősen korszerűsítették: Tomahawk robotrepülőgépeket és közel körzeti légvédelmükre az Mk15 CIWS rendszerű Phalanx gépágyúkat telepítettek. A szolgálatba állított egységek hadrendi jelzése BB–61-től BB–64-ig terjedt.
A koreai háborúban az Iowa észak-koreai állásokat lőtt. 1953-tól újra az atlanti vizeken és a Földközi-tengeren tevékenykedett. 1989 áprilisában az egyik lövegtorony belső robbanás következtében megsemmisült. Közel 50 ember halt meg a balesetben. A károkat nem javították ki. Jelenleg tartalékállományban van. 2001 áprilisától San Francisco térségében állomásozik.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1942. augusztus 27. Szolgálatba állítás: 1943. február 22. Vízkiszorítás:
45 000 t (üresen)
58 000 t (harckészen)
Hossz:
262,5 m (vízvonalban)
271, 27 m (teljes)
Szélesség: 32,92 m Merülés: 10,97 m Hajtómű:
8 db Babcock & Wilcox kazán
4 db gőzturbina
4 db hajócsavar
Teljesítmény: 212 000 LE (155 882 kW) Sebesség:
31 csomó (57,4 km/h) (előírt)
35 csomó (64,8 km/h) (elméleti)
Hatótávolság:
15 000 km 25 csomós (46 km/h) sebesség mellett
27 000 km 15 csomós (28 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet: Második világháború, Korea, Vietnam:
9 db 406 mm-es ágyú
20 db 127 mm-es ágyú
80 db 40 mm-es légvédelmi ágyú
Hidegháború, Öbölháború:
9 db 406 mm-es ágyú
12 db 127 mm-es ágyú
4 db 20 mm-es Phalanx CIWS gépágyú
32 db BGM–109 Tomahawk rakéta
16 db AGM–84 Harpoon rakéta
Repülőgépek: Második világháború:
3 db Vought OS2U, Kingfisher/Curtiss, Seahawk
Korea, Vietnam:
3 db helikopter
Hidegháború, Öbölháború:
3 db RQ Pioneer pilóta nélküli repülőgép
Páncélzat:
övpáncél: 307 mm
válaszfalak: 287 mm
fedélzetek: 191 mm
barbetták: 295–439 mm
lövegtornyok: 164–500 mm
parancsnoki torony: 287 mm
Legénység:
Második világháború, Korea, Vietnam: 2700 fő
1980-as évek: 1800 fő
Parancsnokok (a második világháború idején):
John Livingstone McCrea sorhajókapitány (1943. febr. 22–1944 aug. 16)
