A HMS Nelson csatahajót, osztályának névadóját 1922-ben kezdték építeni, és 1930-ban állították szolgálatba, majd 1931-ben a Home Fleet zászlóshajója lett. A 30-as években kisebb átalakításokat végeztek rajta.
A Nelson a második világháború kitörésekor még mindig a Home Fleet zászlóshajója volt. 1939 októberében az Északi-tengeren járőrözött, egy cirkálókból és rombolókból álló német kötelékre vadászva, ám azok könnyedén elkerülték a brit hajót. Október 30-án, az Orkney-szigeteknél a német U-56 tengeralattjáró (Wilhelm Zahn sorhajóhadnagy) három torpedót lőtt ki rá, mindhárom talált, de egyik sem robbant fel. Ezután folytatta a hajtóvadászatot az Északi-tengeren, a kijelölt célpontok ezúttal a DKM Scharnhorst és Gneisenau csatacirkálók voltak, ám a brit hajó kis sebessége eleve kudarcra ítélte a vállalkozást.
1939 decemberében a Nelson a skóciai Loch Ewe bejáratánál egy aknára futott, amelyet előzőleg a német U-31 tengeralattjáró telepített. A hajó ennek következtében javításra szorult, amelyet Porthsmouth-ban végeztek el. 1940 augusztusára ismét harcképes lett, és a La Manche-csatornán teljesített szolgálatot. 1941. áprilistól júniusig konvojokat kísért az Atlanti-óceánon, eközben, május végén Freetownból Gibraltárba rendelték, hogy részt vehessen a DKM Bismarck csatahajó elleni hajtóvadászatban.
A Nelson 1941 júniusától a földközi-tengeri Force H kötelékébe került, és kísérő feladatokat látott el. 1941. szeptember 27-én az olasz légierő egyik torpedóbombázója súlyosan megrongálta, minek következtében újabb javításra szorult, amit Nagy-Britanniában végeztek, 1942 májusáig. 1942. augusztusban visszatért a Földközi-tengerre, és a Force H (Sir Henry Harwood altengernagy) zászlóshajója lett. A kötelék fő feladata a máltai konvojforgalom kísérése volt. 1942 novemberében részt vett az észak-afrikai, 1943 júniusában a szicíliai, 1943 szeptemberében pedig a salerno-i partraszállásokban (Torch, Husky és Avalanche hadműveletek). 1943. szeptember 29-én Dwight Eisenhower tábornok és Pietro Badoglio marsall a Nelson fedélzetén írták alá az olasz fegyverszünetet.
1943 novemberében a Nelson visszatért Nagy-Britanniába, ahol felújítási munkákat végeztek el rajta, elsősorban a légvédelmi fegyverzetét egészítették ki. Ezután része volt a normandiai partraszállást támogató haditengerészeti erőknek (Neptun-hadművelet). 1944. június 18-án aknára futott, a keletkezett károkat az USA-ban, Philadelphiában javították ki. A hajó 1945 januárjában visszatért az Egyesült Királyságba, ahonnan nem sokkal később az Indiai-óceánra vezényelték, majd Malayzia partjainál teljesített szolgálatot. Az ott harcoló japán csapatok parancsnoka a Nelson fedélzetén írta alá a kapitulációs okmányt.
A Nelson 1945 novemberében visszatért Nagy-Britanniába, és ismét a Home Fleet (Sir Edward Syfret tengernagy) zászlóshajója lett. 1946 júliusától kiképzőhajóként szolgált, majd 1948 februárjában kivonták a hadrendből, és a Királyi Légierő célpontként használta. 1949-ben szétbontották.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1925. szeptember 3. Szolgálatba állítás: 1927. augusztus 15. Vízkiszorítás:
34 490 t (üresen)
41 910 t (harckészen)
Hossz:
216,4 m (teljes)
201,0 m (vízvonalban)
Szélesség: 32,3 m Merülés:
8,7 m (előírt)
9,6 m (teljes terhelés)
Hajtómű:
8 db Admiralty olajtüzelésű gőzkazán
2 db Brown–Curtis gőzturbina
2 db háromszárnyú hajócsavar
Teljesítmény: 45 000 LE (33 088 kW) Sebesség: 23,5 csomó (43,5 km/h) Hatótávolság: 13 000 km, 16 csomós (29,6 km/h) sebesség mellett Fegyverzet:
9 db 406 mm-es ágyú (3x3)
12 db 152 mm-es ágyú (6x2)
6 db 120 mm-es légvédelmi ágyú
16 db 40 mm-es Bofors légvédelmi gépágyú
48 db 40 mm-es légvédelmi gépágyú
61 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú
Repülőgép: 1 db Supermarine Walrus hidroplán Páncélzat:
övpáncél: 356 mm
fedélzet:171 mm
lövegtornyok: 229–457 mm
barbetták: 381 mm
parancsnoki torony: 330 mm
Személyzet: 1361 fő Parancsnokok (a második világháború idején):
Sir Geoffrey John Audley Miles sh.kapitány (1939. júl. 19.–1941. jún. 14.)
