A DKM Emden építését 1921-ben rendelték el, de az sokat késett, mivel a szövetségesek kifogásolták a hajó terveit, később pedig az 1923-as német hiperinfláció volt a késés oka. Az eredeti tervekben 8 db 150 mm-es ágyú telepítése szerepelt, melyek négy lövegtoronyban foglaltak volna helyet. Ha ez a terv megvalósul, az Emden lett volna kora egyik legfejlettebb cirkálója. Viszont a versailles-i békeszerződés megtiltotta Németországnak az új fegyverek kifejlesztését, köztük a lövegekét is. A legtöbb haditengerészethez hasonlóan, a német haditengerészet sem alkalmazott még egy lövegtoronyban két ilyen kicsi ágyút. A korábbi tervekben 200 mm-es, vagy annál nagyobb lövegeket használtak, de ebben az esetben azok túl nehezek lettek volna és nem sikerült volna betartani a szerződésben megadott kritériumot, miszerint a cirkáló tömege maximálisan 6000 tonna lehet. Ezen okok miatt a német mérnököknek át kellett tervezni a hajót, így csak nyolc darab, kevésbé hatékony löveget terveztek az Emdenre, ami miatt végül a cirkáló nem sokban tért el első világháborús elődjeitől. A hajót végül 1925. január 6-án bocsátották vízre, majd 1925. október 15-én állították hadrendbe.
1939. szeptember 4-én, a második világháború kitörése után, az Emden megsérült, mikor a britek légitámadást intéztek Wilhelmshaven ellen. Az Emden ezt követően javításon esett át, ami után az 1939-es év nagy részét az Északi-tengeren töltötte, ahol aknákat telepített. A Norvégia elleni támadás (Weserübung-hadművelet) alatt, az Emden annak a balsorsú Kriegsschiffgruppe 5-nek (5. hadihajócsoport) volt tagja, amely Oslo bevételét kapta feladatául.
Az Emden a háború további részét főként a Balti-tengeren töltötte, ahol kiképzési feladatokat látott el. 1945 januárjától segítette a német katonák és civilek átmenekítését Kelet-Poroszországból Észak-Németországba és Dániába. Egyik útján az egykori német elnök, Paul von Hindenburg és felesége koporsóját is szállította.
Az 1945. április 9. és április 10. közötti éjszakán az Emden súlyosan megrongálódott egy légitámadás során, Kielben. Később a hajót a Heikendorfer Buchtba vontatták, majd április 14-én partra húzták. A hajót 1945. április 26-án kivonták a hadrendből, a háború után pedig szétbontották.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1925. január 7. Szolgálatba állítás: 1925. október 15. Vízkiszorítás:
5400 t (üresen)
6990 t (harckészen)
Hossz:
155,1 m (teljes)
150,5 (vízvonalban)
Szélesség: 14,3 m Merülés: 5,8 m Hajtómű:
10 db olajtüzelésű kazán
2 db fogaskerekes gőzturbina
2 db háromszárnyú, 3,75 m Ø hajócsavar
Teljesítmény: 46 500 LE (34 191 kW) Sebesség: 29,5 csomó (54,6 km/h) Hatótávolság: 12 400 km 15 csomós (27,8 km/h) sebesség mellett Fegyverzet:
8 db 150 mm-es L/45 ágyú
3 db 105 mm-es ágyú
3 db 88 mm-es L/45 légvédelmi ágyú
2 db 37 mm-es L/83 légvédelmi gépágyú
6 db 20 mm-es L/64 légvédelmi gépágyú
4 db 533 mm Ø torpedóvető cső
120 db akna
Páncélzat:
övpáncél: 50 mm
fedélzet: 20–40 mm
válaszfalak: 15–20 mm
parancsnoki torony: 100 mm
Személyzet: 464–683 fő
19–30 tiszt
445–653 altiszt és tengerész
Parancsnokok:
Richard Foerster sorhajókapitány (1925. okt. 15.–1928. szept. 23.)
