A USS Hornet Yorktown-osztályú repülőgép-hordozót 1941. október 20-ánállították szolgálatba. A világháború kezdetekor az Atlanti-óceánon szolgált, később áthelyezték a Csendes-óceánra, itt vett részt leghíresebb bevetésében, a Midway-szigeteki csatában.
A Csendes-óceáni háború elején, 1942 áprilisában a Hornet fedélzetéről indultak az ún. Doolittle raid (James H. Doolittle altábornagy) repülőgépei japán célpontok, így Tokió bombázására. A művelet semmiféle gyakorlati jelentőséggel nem bírt, egyetlen célja az amerikai közvéleményre gyakorolt pozitív lélektani hatás elérése volt.
A Hornet 1941 áprilisában a USS Yorktown és a USS Lexington támogatására indult a Korall-tengerre, de a csata még megérkezése előtt véget ért. május 26-án visszatért Pearl Harbourba, hogy felkészüljön a biztosra várt Midway-szigeteki ütközetre. Az amerikaiaknak – mivel birtokukban volt a megfejtett japán rejtjelkód – viszonylag pontos információik voltak a japánok szándékairól, flottájuk erejéről és elhelyezkedéséről. A japánok ezzel szemben csak következtetésekre hagyatkozhattak az amerikai erőket illetőleg. Az amerikaiak előre tudván a Midway ellen tervezett japán invázióról, a térségbe vezényeltek két nagy taktikai egységet, előbb a USS Enterprise és a Hornet hordozókat (Raymond A. Spruance tengernagy), őket követte a USS Yorktown hordozó és kíséröi (Frank J. Fletcher tengernagy).
A japán hordozókat Midway bombázása után – miközben a második támadó hullámra készültek – érte az első amerikai légitámadás, amit elavult, lassú Douglas TBD-1 Devastator gépek hajtottak végre, vadászkíséret nélkül. A japán légvédelem és a Zero vadászok ezeket a gépeket egyenként lelőtték. A japánoknak most már biztos tudomásuk volt az amerikai hordozók jelenlétéről, és repülőik újbóli átfegyverzésébe fogtak. Ez számukra végzetesnek bizonyult, ugyanis a művelet idejére védtelenül maradt japán hajók eközben kapták a Hornet-ről és testvérhajóiról felszálló Douglas SBD Dauntless torpedó-bombázók újabb támadását, amely rövid időn belül a négyből három japán hordozót (Akagi, Kaga és Soryu) égő ronccsá változtatott, egyedül a távolabb tartózkodó Hiryu maradt sértetlen. Ezek után a japánok minden erőfeszítése arra irányult, hogy veszteségeiket kiegyenlítsék, a Yorktown-t sikerült is harcképtelenné tenniük, a hajó később el is süllyedt. A maradék két amerikai hordozó gépei viszont hamarosan a Hiryut is társai sorsára juttatták. Az ütközet után a Hornet részt vett a visszavonuló japán flotta üldözésében, és többek között elsüllyesztette a Mikuma cirkálót.
1942. október 26-án, a Santa Cruz-szigetek melletti csatában a Hornet repülőgépei súlyosan megrongálták a japán Shokaku hordozót és a Chikuma cirkálót, de ez egyben a hajó pályafutásának utolsó sikerét is jelentette. Nem sokkal később összehangolt japán zuhanóbombázó- és torpedóbombázó-támadás érte, melynek következtében 15 perc leforgása alatt több bomba- és torpedó-találattól, továbbá egy rázuhanó japán repülőgéptől mozgásképtelenné vált. A USS Northampton cirkáló vontatókötélre vette, ám egy újabb torpedó támadás olyannyira reménytelenné tette a hajó helyzetét, hogy kapitánya kiadta a parancsot annak elhagyására. Október 27-én 01:35-kor a japán Makigumo és Akigumo rombolók négy torpedóval elsüllyesztették.
Általános jellemzők(1942)
Vízrebocsátás: 1940. december 14. Szolgálatba állítás: 1941. október 20. Vízkiszorítás:
19 900 t (üresen)
26 932 t (harckészen)
Hossz:
252,1 m (teljes)
234,7 m (vízvonalban)
Szélesség:
34,7 m (teljes)
26,1 m (vízvonalban)
Merülés: 8,5 m Hajtómű:
9 db Babcock & Wilcox olajtüzelésű kazán
4 db Parsons gőzturbina
4 db háromszárnyú, 4 m Ø hajócsavar
Teljesítmény: 120 000 LE (88 235 kW) Sebesség:
32,52 csomó (60,23 km/h) (előírt)
33,84 csomó (62,67 km/h) (kipróbált)
Hatótávolság: 14 400 km 15 csomós (27,8 km/h) sebesség mellett Fegyverzet:
