-


-
 

Menü




A fejezet kategóriái


Naptár
«  Szeptember 2021  »
HKSzeCsPSzoV
  12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930
 
Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala
  • Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0


    * Ilmarinen * Väinämöinen *


     

    Ilmarinen páncélos hajó
     

      

     

    Finnország 1918-as függetlenné válása után a finn hadiflotta a cári haditengerészettől visszamaradt 30 elöregedett hajó-relikviából állt, és egy 1925-ben bekövetkezett súlyos baleset rámutatott a helyzet tarthatatlan voltára. Ezért 1927-ben egy új haditengerészeti törvényben határoztak egy öt tengeralattjáróból, négy torpedónaszádból, és két partvédő páncélos hajóból álló új flotta létrehozásáról. E két utóbbi lett az Ilmarinen és testvérhajója, a Väinämöinen. Ezek a hajók erős fegyverzettel és páncélzattal rendelkeztek, de meglehetősen lassúak voltak. Az Ilmarinent 1934-ben, a két testvérhajó közül másodikként állították szolgálatba.

    Az Ilmarinen a Téli háború (az 1939. november 30-i szovjet támadás) legelején légitámadást kapott, ezt követően a biztonságosabb Lohmiin szigetnél húzódott meg, majd az Åland szigetcsoportot védte egy esetleges invázió ellen. Amikor a vastagodó jég már nem tette lehetővé a további ott tartózkodást, 1939 decemberében Turkuba hajózott, feladata a város légvédelmének támogatása volt.

    A „Folytatólagos háború” (Finnország részvétele a Szovjetunió elleni háborúban) elején az Ilmarinen és testvérhajója részt vettek a Nordwind fedőnevű félrevezető hadműveletben, melynek célja a szovjet Balti-flotta vezetésének meggyőzése volt arról, hogy német partraszállás készül az észt Hiiumaa és Saaremaa szigeteken, ezzel kifutásra késztetve a szovjet egységeket. A megtévesztés érdekében 1941. szeptember 13-án 15 hajót vontak össze Uto szigettől délre. A német DKM Emden, Köln és Leipzig cirkálók távolabb várakoztak, hogy a reményeik szerint megjelenő szovjet hajókat megsemmisíthessék. Az akció azonban minden tekintetben kudarc volt, valószínű, hogy a szovjetek észre sem vették a csaléteknek szánt hajók csoportosulását.

    A flottaparancsnok, Eero Rahola altengernagy este 20:30-kor kiadta a parancsot a hajócsoport visszafordulására. A flotta élén aknakereső-hajók haladtak, ennek ellenére az Ilmarinen aknaszedő-szerkezetének kábelén már korábban fennakadhatott egy vagy több akna, amelyek a hajó fordulásakor felrobbantak, hatalmas léket ütve a hajó alján. Az Ilmarinen 7 perc leforgása alatt felborult és elsüllyedt. A személyzet mindössze 132 tagja, köztük a tengernagy maradt életben, a halottak száma 272 volt.



    Általános jellemzők

    Vízrebocsátás: 1931. július 9.
    Szolgálatba állítás: 1934. április 17.
    Vízkiszorítás: 3 900 t
    Hossz: 92,9 m
    Szélesség: 16,9 m
    Merülés: 5,2 m
    Hajtómű: dízel-elektromos meghajtás

    • 4 db Krupp dízelmotor
    • 2 db csavartengely

    Teljesítmény: 4 800 LE (3 529 kW)
    Sebesség: 14,5 csomó (26,9 km/h)
    Hatótávolság: 1296 km
    Fegyverzet:

    • 4 db 254 mm-es L/45 Bofors ágyú (2x2)
    • 8 db 105 mm-es L/50 Bofors ágyú (4x2)
    • 4 db 40 mm-es L/56 Bofors légvédelmi gépágyú (4x1)
    • 4 db 20 mm-es L/60 Madsen légvédelmi gépágyú (4x1)

    Páncélzat:

    • övpáncél: 51 mm
    • fedélzet: 12,7–19 mm
    • lövegtornyok: 102 mm

    Személyzet: 403 fő (1941-ben)
    Parancsnok (1941): Ragnar Göransson kapitány
    Testvérhajó: Väinämöinen