* Ilmarinen * Väinämöinen *

---

 

Ilmarinen páncélos hajó
 

  

 

Finnország 1918-as függetlenné válása után a finn hadiflotta a cári haditengerészettől visszamaradt 30 elöregedett hajó-relikviából állt, és egy 1925-ben bekövetkezett súlyos baleset rámutatott a helyzet tarthatatlan voltára. Ezért 1927-ben egy új haditengerészeti törvényben határoztak egy öt tengeralattjáróból, négy torpedónaszádból, és két partvédő páncélos hajóból álló új flotta létrehozásáról. E két utóbbi lett az Ilmarinen és testvérhajója, a Väinämöinen. Ezek a hajók erős fegyverzettel és páncélzattal rendelkeztek, de meglehetősen lassúak voltak. Az Ilmarinent 1934-ben, a két testvérhajó közül másodikként állították szolgálatba.

Az Ilmarinen a Téli háború (az 1939. november 30-i szovjet támadás) legelején légitámadást kapott, ezt követően a biztonságosabb Lohmiin szigetnél húzódott meg, majd az Åland szigetcsoportot védte egy esetleges invázió ellen. Amikor a vastagodó jég már nem tette lehetővé a további ott tartózkodást, 1939 decemberében Turkuba hajózott, feladata a város légvédelmének támogatása volt.

A „Folytatólagos háború” (Finnország részvétele a Szovjetunió elleni háborúban) elején az Ilmarinen és testvérhajója részt vettek a Nordwind fedőnevű félrevezető hadműveletben, melynek célja a szovjet Balti-flotta vezetésének meggyőzése volt arról, hogy német partraszállás készül az észt Hiiumaa és Saaremaa szigeteken, ezzel kifutásra késztetve a szovjet egységeket. A megtévesztés érdekében 1941. szeptember 13-án 15 hajót vontak össze Uto szigettől délre. A német DKM Emden, Köln és Leipzig cirkálók távolabb várakoztak, hogy a reményeik szerint megjelenő szovjet hajókat megsemmisíthessék. Az akció azonban minden tekintetben kudarc volt, valószínű, hogy a szovjetek észre sem vették a csaléteknek szánt hajók csoportosulását.

A flottaparancsnok, Eero Rahola altengernagy este 20:30-kor kiadta a parancsot a hajócsoport visszafordulására. A flotta élén aknakereső-hajók haladtak, ennek ellenére az Ilmarinen aknaszedő-szerkezetének kábelén már korábban fennakadhatott egy vagy több akna, amelyek a hajó fordulásakor felrobbantak, hatalmas léket ütve a hajó alján. Az Ilmarinen 7 perc leforgása alatt felborult és elsüllyedt. A személyzet mindössze 132 tagja, köztük a tengernagy maradt életben, a halottak száma 272 volt.


Általános jellemzők

Vízrebocsátás: 1931. július 9.
Szolgálatba állítás: 1934. április 17.
Vízkiszorítás: 3 900 t
Hossz: 92,9 m
Szélesség: 16,9 m
Merülés: 5,2 m
Hajtómű: dízel-elektromos meghajtás

• 4 db Krupp dízelmotor
• 2 db csavartengely

Teljesítmény: 4 800 LE (3 529 kW)
Sebesség: 14,5 csomó (26,9 km/h)
Hatótávolság: 1296 km
Fegyverzet:

• 4 db 254 mm-es L/45 Bofors ágyú (2x2)
• 8 db 105 mm-es L/50 Bofors ágyú (4x2)
• 4 db 40 mm-es L/56 Bofors légvédelmi gépágyú (4x1)
• 4 db 20 mm-es L/60 Madsen légvédelmi gépágyú (4x1)

Páncélzat:

• övpáncél: 51 mm
• fedélzet: 12,7–19 mm
• lövegtornyok: 102 mm

Személyzet: 403 fő (1941-ben)
Parancsnok (1941): Ragnar Göransson kapitány
Testvérhajó: Väinämöinen