Az RN Roma csatahajó az olasz Littorio-osztály utolsó teljesen elkészült egysége. A hajót 1938. szeptember 18-án kezdték építeni, 1940. június 9-én bocsátották vízre, majd 1942. augusztus 21-én csatlakozott a flottához. Az osztály előző két egységéhez képest a Roma-n pár kisebb változtatást alkalmztak. A Roma nem vett részt hadműveletben, a flotta egységei ekkorra már – elsősorban az üzemanyaghiány miatt – passzívak lettek.
A háborúban – 1943 első felében – bekövetkezett fordulat után az olasz hadihajók különböző kikötővárosok légvédelmét erősítették. A Roma La Speziában kisebb sérüléseket szenvedett, amikor 1943. június 5-én, egy amerikai rajtaütés során, egy B–17-esről ledobott két db, egyenként 908 kg-os bomba csapódott be a közelében, amely következtében 2000 tonna víz ömlött a hajóba, majd egy június 23-i légitámadás során egy bomba a C lövegtornyot, egy pedig a hajó tatfedélzetét találta el, de nem keletkeztek nagy károk. Megsérült a Vittorio Veneto is. A Roma-t rövid ideig Genovában javították; augusztus 13-án ismét visszatért La Speziába, és Carlo Bergamini tengernagy harccsoportjának zászlóshajója lett. A harccsoport Roma-ból, a Vittorio Veneto-ból, 8 cirkálóból és 8 rombolóból állt.
Olaszország a kilátástalan helyzet miatt fegyverszünetet kötött a szövetségesekkel, amit szeptember 8-án jelentettek be. Másnap a flotta főerői kifutottak La Speziából azzal az indokkal, hogy a hajók a Salernónál partraszállt szövetségesek hídfőjét fogják támadni. Valójában a szardíniai La Maddalena kikötőváros volt a cél, ahol az olasz vezetés reményei szerint megőrizhetik Olaszország függetlenségének legalább a látszatát. A németek viszont már előttük odaértek, ettől kezdve az olasz flotta összes hajóját ellenségként kezelték.
Másnap az olasz flotta ellen a németek a legújabb csodafegyverüket, a Fritz X nevű rádió-távirányítású siklóbombát vetették be. A támadás kezdetekor az olasz hadihajók Máltáról légi támogatást kértek, amit a szövetséges parancsnokság a repülőgépeknek a salerno-i partraszállás miatti leterheltségére hivatkozva visszautasított. A Roma-t nem sokkal négy óra előtt egy találat érte és 800 tonna víz zúdult a hajó belsejébe, ezen kívül megbénult a két belső hajócsavar, így a hajó sebessége 10 csomóra csökkent és lemaradt a kötelék többi egységétől. Négy óra után nem sokkal egy másik Fritz X a parancsnoki híd mellett csapódott be. A hajó mozgásképtelenné vált, a keletkezett tüzek egyike elérte a B lövegtorony lőszerraktárát, emiatt a hajó felrobbant, majd az oldalára dőlt és 16:12-kor kettétört. A Roma tatrésze gyorsan elmerült, az orra pedig tíz perc múlva úgyszintén. A hajón tartózkodók közül 1350-en, köztük Del Cima kapitány és Bergamini tengernagy életüket vesztették, az 596 túlélőt a Regolo cirkáló, három romboló és egy kísérőhajó mentette ki.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1940. június 9. Szolgálatba állítás: 1942.. augusztus 21. Vízkiszorítás:
41 376 t (üresen)
46 508 t (harckészen)
Hossz:
240,1 m (teljes)
223,7 m (vízvonalban)
Szélesség:
32,9 m (teljes)
32,4 m (vízvonalban)
Merülés: 10,4 m Hajtómű:
8 db Yarrow kazán
4 db Beluzzo gőzturbina
4 db csavartengely
4 db hajócsavar
Teljesítmény:
130 036 LE (95 610 kW) normál
140 039 LE (102 969 kW) túlterhelésnél
Sebesség: 31,4 csomó (58,1 km/h) Hatótávolság: 8387 km 16 csomós (29,6 km/h) sebesség mellett Fegyverzet:
9 db 381 mm-es ágyú (3x3)
12 db 152 mm-mm-es ágyú (4x3)
12 db 90 mm-es légvédelmi ágyú
40 db 37 mm-es légvédelmi gépágyú (20x2)
32 db 20 m-es gépágyú
6 db 8 mm-es gépfegyver
Repülőgépek: 3 db IMAM Ro 43 ill. Reggiane Re 2000 hidroplán Páncélzat:
övpáncél: 70–208 mm
barbetták: 280–350 mm
lövegtornyok: 200–350 mm
parancsnoki torony: 260 mm
Személyzet: 1920 fő Parancsnok(1943): Adone Del Cima sorhajókapitány (†) Testvérhajók:
