A HMS Indefatigable és testvérhajója, a HMS Implacable, az Implacable-osztály tagjaiként 1939 és 1944 között épültek, mindketten 1944-ben álltak szolgálatba, és pályafutásuk is sok hasonlóságot mutat. Az két hajó a Royal Navy legkorszerűbb, az amerikai Essex-osztállyal egyenértékű hordozója volt.
Az Indefatigable-t, első bevetésként, 1944 májusában, a Home Fleet (Bruce Fraser tengernagy) alárendeltségében, az Északi-tengerre vezényelték. Feladata – mint a britek annyi más nagy egységének – a DKM Tirpitz hajszolása volt. (A Tirpitz, puszta létével, egymagában annyi értékes brit hadihajót kötött le, hogy már ezzel is igazolta a létjogosultságát.) A bevetésen az Indefatigable számos berendezése meghibásodott, így az akciót megszakítva, vissza kelet térnie Nagy-Britanniába.
A hibák kijavítása után, 1944. november 19-én az Indefatigable csatlakozott a brit Csendes-óceáni Flottához, Philip Vian tengernagy zászlóshajójaként. 1945. április 1-én, az okinawai hadművelet támogatása közben kamikaze-támadás érte, megrongálva a hajó felépítményét. A támadás következtében a személyzet 14 tagja életét vesztette, de a fedélzet erős páncélzata megvédte a hajót a komolyabb károsodásoktól, így az öt órával később már újra harcképes volt.
Az Indefatigable 1945. szeptember 2-án jelen volt a japán kapituláció hivatalos aláírásánál, a Tokió-öbölben. A háború után leszerelték, de 1950-ben reaktiválták, mint kiképző-hajót. 1954-ben végleg kivonták a szolgálatból, és 1956-ban leselejtezték.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1942. december 8. Szolgálatba állítás: 1944. május 3. Vízkiszorítás:
23 825 t (üresen)
32 624 t (harckészen)
Hossz: 233,6 m Szélesség: 29,18 m Merülés: 8,8 m Hajtómű:
