A DKM Admiral Hipper nehézcirkáló volt osztályának első, egyben névadó hajója. 1935. július 6-án kezdték meg az építését a hamburgi Blohm & Voss cégnél, 1937-ben bocsátották vízre.
1940-ben az Admiral Hipper részt vett a Norvégia elleni Weserübung hadműveletben, melynek során a brit HMS Glowworm rombolóval vívott tűzpárbajban a súlyosan megsérült brit hajó, felrobbanása előtt még neki tudott ütközni az Admiral Hippernek. A cirkáló súlyosan megrongálódott.
Kijavítása után az Admiral Hippert a DKM Scharnhorst és a DKM Gneisenau csatacirkálókkal együtt a brit utánpótlási vonalak elvágása céljából vetették be a norvég partoknál. 1940 októberében a főgépei nagyjavítását végezték Kielben, ennek ellenére, a javítás után is géphibák és tüzek akadályozták a szolgálatban. Decemberben, újabb javítások után lett csak ismét bevethető. Ezek után az Atlanti-óceánon tevékenykedett, fő feladatul a brit konvojok elleni támadásokat határozták meg számára. 1940 decemberében, újabb géphibák miatt Brestben javították, ezúttal több mint egy hónapig.
1941 februárjában, második Atlanti-óceáni portyáján 7 ellenséges hajót süllyesztett el, ám ezt a portyát is meg kellett szakítania, ezúttal lőszerhiány és újabb hibák miatt A Kielben végzett javítás során egyúttal megnövelték az üzemanyag-tartályát is, a hatótávolság növelése érdekében.
1942 márciusától norvégiai állomáshelyéről kiindulva ismét konvojokat támadott, és többek között részt vett a Barents-tengeri csatában is, mely után sérülten vissza kellet térnie Wilhelmshavenbe. Mivel Hitler a sorozatos kudarcok után elvesztette a Kriegsmarine felszíni flottájába vetett bizalmát, annak nagy részét kivonták a hadrendből, így az Admiral Hippert is. 1944. márciusig hadrenden kívül maradt. Ekkor visszahelyezték a szolgálatba, de megbízást nem kapott 1945 januárjáig, amikor is Kelet-Poroszországba küldték azzal a feladattal, hogy onnan menekülteket és sebesülteket evakuáljon.
1945. május 2-án a hajót Kielben elsüllyesztették. 1946-ban kiemelték, és 1948–49-ben a Heikendorf-öbölben szétbontották.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1937. február 6. Szolgálatba állítás: 1939. április 29. Vízkiszorítás:
14 247 t (üresen)
16 400 t (harckészen)
Hossz:
205,0 m (teljes)
195,0 m (vízvonalban)
Szélesség: 21,3 m Merülés: 7,2 m Hajtómű:
12 db gőzkazán
3 db Blohm & Voss gőzturbina
3 db háromszárnyú, 4,1 m Ø hajócsavar
Teljesítmény: 133 631 LE (98 285 kW) Sebesség: 32,6 csomó (60,4 km/h) Hatótávolság: 12 000 km 17 csomós (31,5 km/h) sebesség mellett Fegyverzet:
8 db 203 mm-es L/60 ágyú (1280 lövés)
12 db 105 mm-es L/65 ágyú (4 800 lövés)
8 db 37 mm-es L/57 légvédelmi gépágyú (4 000 lövés)
28 db 20 mm-es L/65 légvédelmi gépágyú (16 000 lövés)
12 db 533 mm-es torpedóvető-cső (24 db torpedó)
96 db akna
Repülőgépek: 3 db Arado Ar 196 hidroplán + 1 db katapult Páncélzat:
övpáncél: 70–80 mm
főfedélzet: 12–50 mm
páncélfedélzet: 20–50 mm
válaszfalak: 20 mm
parancsnoki torony: 50–150 mm
lövegtornyok: 70–105 mm
Személyzet: 1382 fő:
42 tiszt
1340 tengerész
Parancsnokok:
Hellmuth Heye sorhajókapitány (1939. április 29.–1940. szeptember 3.)
Wilhelm Meisel sorhajókapitány (1940. szeptember 3.–1942. október 10.)
Hans Hartmann sorhajókapitány (1942. október 10.–1943. február 16.)
Fritz Krauss sorhajókapitány (1943. február 16.–1943. április 1.)
HADRENDBŐL KIVONVA (1943. április 1.–1944. március 1.)
Hans Henigst sorhajókapitány (1944. március 1.–1945. május 3.
