A DKM Gneisenau csatacirkálót 1936. december 8-án bocsátották vízre, majd 1938. május 21-én állították hadrendbe. Páncélzata vetekedett bármelyik csatahajó páncélzatával, így ha valamivel nagyobb lövegei lettek volna, akár a csatahajó besorolást is megkapta volna. Csatacirkálóként a britek sorolták be a hajót, a németeknél a Gneisenau és testvérhajója, a DKM Scharnhorst is csatahajóként volt megnevezve. A hajók egy csatahajó páncélvédettségével, egy cirkáló sebességével és egy első világháborús csatacirkáló tűzerejével rendelkeztek, a légvédelmi tüzérséget figyelmen kívül hagyva. Ez a két hajó tekintélyes és gyors hajónak számított, és mindig együtt emlegették őket. Becenevüket, a "ronda-nővérek"-et a britek akasztották rájuk, mivel mindig együtt jártak, és hoztak pusztulást a brit hajókra.
A Gneisenau kilenc darab, 280 mm-es löveggel rendelkezett, melyek bár nagy lőtávolsággal, de kis rombolóerővel bírtak, nem voltak egy szinten a kor csatahajóinak 380 mm-es lövegeivel. A Scharnhorst és testvérhajója, a Gneisenau nagy hatótávolságú hajók voltak, és ez alkalmassá tette őket a kereskedelmi hajók elleni portyára.
1939. október 8-án a DKM Köln könnyűcirkálóval és 9 rombolóval a DKM Deutschland "zsebcsatahajó" keresésére indult. Ezután a Scharnhorsttal együtt elsüllyesztette az HMS Rawalpindi cirkálót. 1940-ben Norvégia inváziójában vett részt. Megsérült, majd kijavították. 1941-ben a Berlin hadműveletben a Scharnhorsttal összesen 22 szövetséges szállítóhajót süllyesztett el. 1941 áprilisában egy légitámadás során megsérült, és az év végéig Brestben volt javítás alatt.
1942. február 11. és 13. között a Scharnhorsttal, a DKM Prinz Eugen nehézcirkálóval és több kisebb hajóval részt vett a Cerberus hadműveletben, amikor is a hajók elhagyták Brestet és több mint tizenkét órán keresztül észrevétlenül haladtak, majd megérkeztek a Doveri-szoroshoz. A Brit Királyi Légierő (Royal Air Force, RAF), a Brit Flottalégierő (Fleet Air Arm, FAA) és a parti tüzérség támadásainak ellenére február 13-ára minden hajó elérte végcélját, a németországi kikötőket. A hadműveletet „Csatornafutam” néven is emlegetik. A The Times így írt az esetről: „Ciliax altengernagynak sikerült, ami Medina Sidonia hercegnek nem. Semmi nem sértette meg jobban a tengeri hatalmunk becsületét a tizenhetedik század óta. (…) Ez a Királyi Haditengerészet azon legendájának végét jelenti, miszerint soha nem jutott át ellenséges hadiflotta a csatornán, háború idején.”
1942. februárban egy légitámadás során a hajó orr-része nagyméretű bombatalálatot kapott és egészen az "A" toronyig tönkrement, a hajóból csak a hátsó 185 m hosszú törzsdarab maradt használható. Április 4-én Gotenhafenbe (Gdyniába) küldték, ahol a hajót 1942. július 1-jén szolgálaton kívül helyezték, és megkezdték a javítását és átépítését.
1942-ben, az átépítés során tervbe vették egy az eredetinél 10 m-relhosszabb orr-rész beépítését és a 28 cm-es ágyúk lecserélését 38 cm-es ágyúkra. Az átépítés azonban a Scharnhorst elsüllyesztése után abbamaradt, mert Hitler a nagy egységek helyett messzemenőkig a tengeralattjárókat részesítette előnyben. Az "A" torony 3 lövege Hoek van Hollandra (Rajna-torkolat), a többi pedig Norvégiába került mint partvédő ágyú.
A háború végén, 1945. március 27-én a németek Gotenhafen (Gdynia) kikötőjének bejáratában mint blokádhajót elsüllyesztették. 1947-től 1951-ig a lengyelek (oroszok) a kikötő működésének a biztosítására a helyszínen lebontották.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1936. december 8. Szolgálatba állítás: 1938. május 21. Vízkiszorítás:
31 552 t (üresen)
38 900 t (harckészen)
Hossz:
235 m (teljes)
226 m (vízvonalnál)
Szélesség: 30,0 m Merülés: 9,93 m Hajtómű:
12 db gőzkazán
3 db dízelmotorokkal kombinált gőzturbina
3 db háromszárnyú, 4,8 m Ø hajócsavar
Teljesítmény: 152 000 LE (111 762 kW) Hatótávolság: 16 306 km Fegyverzet:
9 db 280 mm-es ágyú (3x3)
12 db 150 mm-es ágyú
14 db 105 mm-es ágyú
16 db 37 mm-es légvédelmi gépágyú
10 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú (később 37 mm-esre cserélték)
6 db 533 mm Ø torpedóvető-cső
Repülőgépek: 3db Arado Ar 196A hidroplán + 1 db katapult Páncélzat:
övpáncél: 350 mm
fedélzet: 95 mm
ágyútornyok: 320 mm
parancsnoki torony: 350 mm
Legénység: 1968 fő
60 tiszt
1908 tengerész
Parancsnokok:
Erich Förste sorhajókapitány (1938. május 21.–1939. november 25.)
Harald Netzbandt sorhajókapitány (1939. november 26.–1940. augusztus 19.)
Otto Feinsorhajókapitány (1940. augusztus 20.–1942. április 14.)
Rudolf Peters sorhajókapitány (1942. április 15.–1942. április 17.)
Wolfgang Kähler fregattkapitány (1942. május–1942. július)
