A USS North Carolina, osztályának névadó hajója az amerikai csatahajók új generációját képviselte. 1941 áprilisában állították szolgálatba, ám ezután komoly vibrációs problémákat fedeztek fel a hajón, ezek kiküszöbölése elhúzódott 1942-ig.
A North Carolina második világháborús pályafutását a Csendes-óceánon kezdte, és végig ezen a hadszíntéren tevékenykedett. 1942 augusztusában, a guadalcanali csatában – egyetlen csatahajóként – a USS Saratoga, a USS Enterprise és a USS Wasp repülőgép-hordozók kíséretét adta. Az augusztus 24–25-i Salamon-szigeteki ütközetben esett át a tűzkeresztségen, mikor is legalább 7–14 japán repülőgépet semmisített meg, miközben a sérült Enterprise védelmére összpontosított. Szeptember 15-én, a Wasp és a USS Hornet hordozókat kísérte, amikor a hajókat japán tengeralattjáró-támadás érte, minek következtében a Wasp annyira megsérült, hogy nem sokkal később elsüllyedt. A North Carolinára a japán I–19 tengeralattjáró (Takakazu Kinashi korvettkapitány) több torpedót lőtt ki. A bekövetkezett robbanás az 1. sz. lövegtorony alatt feltépte a hajótestet, amelybe mintegy 1000 t víz áramlott be. Ennek ellenére a hajó működőképes maradt, és képes volt a Hornet további védelmére.
A Pearl Harborban végrehajtott javítás után, 1943 elejétől a North Carolina továbbra is repülőgép-hordozó kíséretet látott el. Mint ilyen volt jelen szinte minden további amerikai akcióban a Csendes-óceánon. 1943/44-ben részt vett többek között a Tarawa-, Gilbert-szigetek-, Új Hebridák-, Funafuti-, Kwajalein-, és Saipan-környéki hadműveletekben. 1944 májusában, a Truk melleti csatában megsérült a kormányműve, ezért újabb javításra szorult.
1945-ben, az Iwo Jima-i, és az Okinawa-i akciók után, a hajó május-júniusban Pearl Harborban szárazdokkban végzett javításon esett át. A háború végső szakaszában a Japán ellni légitámadásokat végrehajtó hordozók támogatása volt a feladata.
A háború után, 1947-ben a North Carolinát kivonták az aktív szolgálatból. 1958-ban le akarták selejtezni, de névadó állama kívánságára annak partjainál horgonyozták le, és múzeum-hajóvá alakították át.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1940. június 13. Szolgálatba állítás: 1941. április 9. Vízkiszorítás:
34 005 t (üresen)
40 258 t (harckészen)
Hossz: 221,1 m Szélesség: 33,0 m Merülés: 8,1 m Hajtómű:
8 db gőzkazán
4 db General Electric gőzturbina
4 db csavartengely
4 db háromszárnyú hajócsavar
Teljesítmény: 121 000 LE (88 970 kW) Sebesség: 27,3 csomó (50,6 km/h) Hatótávolság: 26 260 km 15 csomós (27,8 km/h) sebesség mellett Fegyverzet:
