* Arizona * California * Colorado * Enterprise * Hornet * Indiana * Iowa * Lexington * Maryland * Massachusetts * Mississippi * *Missouri * North Carolina * Saratoga * Tennessee * Utah * Wasp * West Wirginia * Yorktown *

---

 

USS North Carolina csatahajó
 

  

 

A USS North Carolina, osztályának névadó hajója az amerikai csatahajók új generációját képviselte. 1941 áprilisában állították szolgálatba, ám ezután komoly vibrációs problémákat fedeztek fel a hajón, ezek kiküszöbölése elhúzódott 1942-ig.

A North Carolina második világháborús pályafutását a Csendes-óceánon kezdte, és végig ezen a hadszíntéren tevékenykedett. 1942 augusztusában, a guadalcanali csatában – egyetlen csatahajóként – a USS Saratoga, a USS Enterprise és a USS Wasp repülőgép-hordozók kíséretét adta. Az augusztus 24–25-i Salamon-szigeteki ütközetben esett át a tűzkeresztségen, mikor is legalább 7–14 japán repülőgépet semmisített meg, miközben a sérült Enterprise védelmére összpontosított. Szeptember 15-én, a Wasp és a USS Hornet hordozókat kísérte, amikor a hajókat japán tengeralattjáró-támadás érte, minek következtében a Wasp annyira megsérült, hogy nem sokkal később elsüllyedt. A North Carolinára a japán I–19 tengeralattjáró (Takakazu Kinashi korvettkapitány) több torpedót lőtt ki. A bekövetkezett robbanás az 1. sz. lövegtorony alatt feltépte a hajótestet, amelybe mintegy 1000 t víz áramlott be. Ennek ellenére a hajó működőképes maradt, és képes volt a Hornet további védelmére.

A Pearl Harborban végrehajtott javítás után, 1943 elejétől a North Carolina továbbra is repülőgép-hordozó kíséretet látott el. Mint ilyen volt jelen szinte minden további amerikai akcióban a Csendes-óceánon. 1943/44-ben részt vett többek között a Tarawa-, Gilbert-szigetek-, Új Hebridák-, Funafuti-, Kwajalein-, és Saipan-környéki hadműveletekben. 1944 májusában, a Truk melleti csatában megsérült a kormányműve, ezért újabb javításra szorult.

1945-ben, az Iwo Jima-i, és az Okinawa-i akciók után, a hajó május-júniusban Pearl Harborban szárazdokkban végzett javításon esett át. A háború végső szakaszában a Japán ellni légitámadásokat végrehajtó hordozók támogatása volt a feladata.

A háború után, 1947-ben a North Carolinát kivonták az aktív szolgálatból. 1958-ban le akarták selejtezni, de névadó állama kívánságára annak partjainál horgonyozták le, és múzeum-hajóvá alakították át.


Általános jellemzők

Vízrebocsátás: 1940. június 13.
Szolgálatba állítás: 1941. április 9.
Vízkiszorítás:

• 34 005 t (üresen)
• 40 258 t (harckészen)

Hossz: 221,1 m
Szélesség: 33,0 m
Merülés: 8,1 m
Hajtómű:

• 8 db gőzkazán
• 4 db General Electric gőzturbina
• 4 db csavartengely
• 4 db háromszárnyú hajócsavar

Teljesítmény: 121 000 LE (88 970 kW)
Sebesség: 27,3 csomó (50,6 km/h)
Hatótávolság: 26 260 km 15 csomós (27,8 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet:

• 9 db 406 mm-es L/45 ágyú (3x3)
• 20 db 130 mm-es L/38 kettős célú ágyú
• 15 db 40 mm-es légvédelmi ágyú
• 46 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú

Repülőgépek: 3 db Vought OS2U Kingfisher hidroplán + 2 katapult
Páncélzat:

• övpáncél: 168–304 mm
• barbetták: max. 410 mm
• fő lövegtornyok: max. 410 mm

Személyzet: 2339 fő

• 144 tiszt
• 2195 altiszt és tengerész

Parancsnokok:

• Olaf Mandt Hustveldt sorhajókapitány (1941. ápr. 9.–1941. okt. 23.)
• Oscar Charles Badger sorhajókapitány (1941. okt. 23.–1942. jún. 1.)
• George Hudson Fort sorhajókapitány (1942. jún. 1.–1942. dec. 5.)
• Wilder Depuy Baker sorhajókapitány (1942. dec. 5.–1943. máj. 27.)
• Frank Pugh Thomas sorhajókapitány (1943. máj. 27.–1944. okt. 6.)
• Frank George Fahrion sorhajókapitány (1944. okt. 6.–1945. jan. 26.)
• Oswald Symister Colclough sh.kapitány (1945. jan. 26.–1945. jún. 15.)
• Byron Hall Hanlon sorhajókapitány (1945. jún. 15.–1946. febr. 1.)

Testvérhajó: USS Washington