A német tengeralattjáró-flotta ászai

 

 

Albrecht Brandi korvettkapitány

A legeredményesebb német tengeralattjáró-parancsnok, általában magányosan vadászott, csak ritka esetben vett részt falkában. Ahol feltűnt hajója, az U–967, ott nyomában a biztos pusztulás járt. Sohasem tudták elsüllyeszteni, bár a szövetségesek magas vérdíjat tűztek ki a fejére, és valóságos hajtóvadászatot rendeztek ellene. A két német tengerésztiszt közül ő volt az egyik, aki megkapta a legmagasabb német kitüntetést, a Vaskereszt Lovagkeresztjét a tölgylombokkal, kardokkal és briliánsokkal. A háború utolsó percéig harcolt, a fegyverletétel hírére maga süllyesztette el soha le nem győzött hajóját, nehogy az ellenség kezébe kerüljön.

 

Engelbert Endrass korvettkapitány

A híres scapa flow-i küldetésben részt vett U–47 tengeralattjáró első tisztje volt, majd hamarosan önálló parancsnokságot kapott. Először az U–46, majd az U–557 parancsnokaként 120 000 tonnányi hajóteret süllyesztett el, amiért megkapta a Vaskereszt Lovagkeresztjét. Hajóját 1941. december 21-én süllyesztette el a F. J. „Johnny” Walker kapitány parancsnoksága alá tartozó kísérő csoport, amely a HG76-os konvojt védte.

 

Siegfried von Forstner báró korvettkapitány

1943-tól kapcsolódott be a hadműveletekbe, és tizenkét hónap alatt már 31 000 tonnányi ellenséges hajót süllyesztett el. Ezt követően is rendkívül sikeres parancsnok volt, aki szinte minden bevetésen több ellenséges hajót küldött a tenger fenekére. Briliánsan manőverezett, és rendkívül vakmerően támadott, ezért az U–402 félelmetes hírnévre tett szert a szövetségesek között. Többször is megrongálták, de elsüllyeszteni nem tudták. Von Forstner a Lovagkereszt tulajdonosa lett.

 

Fritz Guggenberger sorhajóhadnagy

Mint az U–81 parancsnoka, a Földközi-tengeren elsüllyesztette az angolok félelmetes anyahajóját, az Ark Royal-t, amelynek 60 repülőgépe is odaveszett. Hitler személyesen tüntette ki Guggenbergert a Vaskereszt Lovagkeresztjével. Ezt követően is több sikert ért el, míg 1943. július 19-én, már mint a nagy IX.C. osztályú U–513 parancsnoka a déli Atlanti-óceánon egy konvoj támadása közben egész legénységével együtt odaveszett.

 

Robert Gysae sorhajóhadnagy

Mint az U–98 parancsnoka, számos sikeres bevetést hajtott végre 1941 márciusa és 1942. február között a déli Atlanti-óceánon közlekedő konvojok ellen. Az elsüllyesztett hajók mennyisége alapján kitüntették a Vaskereszt Lovagkeresztjével. Ezután egy speciális, hosszú távú tengeralattjáró, az U–177 parancsnokává nevezték ki, amellyel sikeres bevetéseket hajtott végre az Indiai-óceánon. A tíz bevetés során 14 ellenséges hajót süllyesztett el.

 

Werner Henke sorhajóhadnagy

Mint az U–515-ös naszád parancsnoka, elsősorban a Karib-tenger, később Nigéria partjainál ért el fantasztikus eredményeket, ellenséges hajók tucatjait süllyesztette el. Ezért megkapta a Lovagkeresztet, majd később ehhez a tölgylombokat is. 1944. április 9-én a US Navy kötelékébe tartozó repülőgépek és rombolók kombinált támadása következtében, Madeira déli partjainál az U–515 elsüllyedt, legénységének egy része, köztük Henke kapitány is fogságba esett. A hadifogolytáborból szökést kíséreltek meg, amelynek során halálos sebet kapott.

 

Ernst Kals fregattkapitány

Az U–130 parancsnokaként a tengeri háború egyik legvakmerőbb és legeredményesebb haditettét hajtotta végre. 1942. november 12-én Észak-Afrika partjainál behatolt a rendkívül erősen védett fedalai kikötőbe, ahol három nagy amerikai hajót süllyesztett el. Tettéért méltán kapta meg a Lovagkeresztet. 1943 februárjában kinevezték a 2. U-Boot Flotta parancsnokává, amely Lorientből hajtotta végre bevetéseit.

 

Otto Kretschmer korvettkapitány

Az egyik leghíresebb tengeralattjáró-parancsnok volt, akit az ellenség „Csendes Otto” néven tisztelt, tekintve, hogy nesztelenül, észrevétlenül közelítette meg az ellenséget. Az „Aranypatkó” jelvényt viselő U–99-et, amelynek Kretschmer parancsnoka volt, rettegte az ellenség, hiszen mindenkinél több ellenséges hajót küldött a tenger fenekére. Méltán kapta meg a Lovagkeresztet, majd nm sokkal később a tölgylombokat is. U-Bootját legázolta a HMS Walker tengeralattjáró-vadász Kretschmer és legénységének nagy része fogságba esett. Hitler annyira nagyra becsülte az U–99 parancsnokát, hogy az angliai fogolytáborba megküldte Kretschmernek a tölgylombos Lovagkereszthez a kardokat. Otto Kretschmer a háború után az újjáépülő német tengeralattjáró-flotta parancsnoka lett, ellentengernagyi rangban, 1957-ben ment nyugdíjba.

Heinrich Lehmann-Willenbrock korvettkapitány

Parancsnoksága alatt az U–95 főleg az Atlanti-óceán déli részén tevékenykedett, 1940. március és 1942. március között 25 hajót süllyesztett el, megkapta a Lovagkeresztet a tölgylombokkal. Ennek a hajónak a története szolgált alapul Lothar-Günther Buchheim híres könyvéhez a „Das Boot”-hoz, amelyből a nagysikerű film született.

 

Wolfgang Lüth korvettkapitány

Több tengeralattjáró parancsnoka volt, így szolgált az U–9-en, az U–138-on, az U–43-on, de legnagyobb sikereit az U–181-gyel érte el. Ezzel a naszáddal az Indiai-óceánon portyázott, és hatalmas pusztítást végzett a szövetséges kereskedelmi hajók között. Kiemelkedő teljesítményét Hitler azzal jutalmazta, hogy Brandi mellett ő volt a másik tengerésztiszt, aki Lovagkeresztjéhez, a tölgylombok és a kardok mellé megkapta a briliánsokat is. 1945-ben Dönitz – amikor az admirális már Hitler utódjaként birodalmi kancellár volt – segédtisztje lett, és egy zavaros pánikhelyzetben egy német őr véletlenül lelőtte.

 

Karl-Friedrich Merten korvettkapitány

Mint az U–68 parancsnoka, az Atlanti-óceán déli részén a konvojok ellen hajtott végre bevetéseket, majd magányos kalózként az Indiai-óceánon tevékenykedett. Merten merész és kitűnő parancsnok volt, ezt jól tükrözte leghíresebb haditette, amikor 1941. október 22-én hajnalban egyedül behatolt Jamestown kikötőjébe, a Szent Helénába, és elsüllyesztette az angolok legnagyobb tankhajóját, a Darkdale-t. A kikötőt ugyanúgy hagyta el, ahogy bejutott. Tettéért méltán kapta meg a Lovagkeresztet.

 

Johann Mohr korvettkapitány

Hajója, az U–124-es a negyedik legeredményesebb tengeralattjáró volt, ami az elsüllyesztett ellenséges hajók számát jelenti. 1943. április 2-án egy konvoj támadása közben harcba bonyolódott a két kísérő rombolóval, a HMS Stonecrop-pal és a HMS Swan-nal. Mindkét rombolót elsüllyesztette, de az U–124 is olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy lovagkeresztes kapitányával és teljes személyzetével együtt odaveszett.

 

Adolf Cornelius Piening korvettkapitány

Mint az U–155 parancsnoka, az egész Atlanti-térségben tevékenykedett, támadta és pusztította a konvojokat. Ezenkívül, 1942. november 15-én hajnali négy órakor Gibraltár partjainál elsüllyesztette a brit HMS Avenger cirkálót. Ő volt a felfedezője a róla elnevezett „Piening Route” útvonalnak, amely a Viscayai-öbölből vezetett az Atlanti-óceánig, és védett volt az ellenséges repülőgépek behatásától. Ezzel számtalan tengeralattjárót óvott meg a korai pusztulástól. A Lovagkereszt tulajdonosa volt.

 

Günther Prien korvettkapitány

„Scapa Flow bikája”, a német haditengerészet legünnepeltebb bálványa. Az U–47 parancsnokaként ő hajtotta végre 1939. október 14-én az elhíresült scapa flow-i rajtaütést, amelynek során Prien elsüllyesztette a HMS Royal Oak csatahajót, és súlyosan megrongálta a HMS Pegazus repülőgép-hordozót. A német haditengerészet tagjai közül elsőnek kapta meg a Lovagkeresztet. 1940 júniusában újabb sikeres portyát hajtott végre, aminek következtében 66 000 BRT tonnányi hajót küldött a hullámsírba. Ezt követően az Atlanti-óceán északi vizein, mintegy 180 000 tonnányi hajót süllyesztett el. Ezzel a teljesítménnyel Kretschmer mögött a második helyen állt a sikerlistán. 1941 márciusában korvettkapitánnyá lépett elő, azonban nem sokáig élvezhette új rangját. Március8-án megtámadott egy konvojt, és a harc során a HMS Wolverine romboló bombái végeztek az U–47-tel. Prien olyan legenda volt, hogy halálát csak fél év múlva merték bejelenteni a nyilvánosságnak.

 

Joachim Schepke sorhajóhadnagy

A különleges képességű tengerésztiszt 1940-ben már az Atlanti-óceán konvojcsatáinak egyik legrátermettebb hőse lett, vakmerősége nem ismert határt, és a parancsnoksága alatt harcoló U–100 naszád nagy hírnévre tett szert. A brit Admiralitás külön vérdíjat tűzött ki Schepke fejére, amelyet végül is 1941. március 17-én a HMS Vanoc romboló szerzett meg, mivel egy konvojcsata során legázolta a sérült U–100-at. Schepke a parancsnoki toronyban állva irányította a harcot és halt hősi halált. Rövid ténykedése alatt is kiérdemelte a Lovagkeresztet a tölgylombokkal.

 

Herbert Schultze korvettkapitány

Az U–48 a legtöbb ellenséges hajót süllyesztette el, jelét, a „fekete macskát” egyformán jól ismerte ellenség és barát. Schultze, betegsége okozta kisebb-nagyobb szünetekkel, de híres tengeralattjáró-parancsnok volt, harcolt az atlanti, a karibi és az indiai vizeken, és az ellenség sohasem tudta legyőzni. 1940 márciusáig 117687 tonnányi hajót süllyesztett el, eredményeiért megkapta a Vaskereszt Lovagkeresztjét, másodikként a tengeralattjáró parancsnokok közül, és 1941 júniusában a tölgylombot is.

 

Viktor Schütze korvettkapitány

Amikor a háború elkezdődött, Schütze a kiöregedett U–25 parancsnoka volt, de így is eredményesen tevékenykedett, ezért rövidesen a nagy hatótávolságú, modern U–103 kapitánya lett. 1940 októberétől 1941 júniusáig Schütze és az U–103 szinte bejárta az Atlanti-óceán egész keleti részét, és 27 ellenséges hajót süllyesztettek el. A tölgylombos Lovagkereszt birtokosa volt.

 

Erich Topp korvettkapitány

Az U–552 – jele a „vörös ördög – kapitányaként 14 bevetést hajtott végre az Atlanti-óceánon, amely során 34 hajót süllyesztett el, közel 200 000 tonnát, és elnyerte a Lovagkeresztet a tölgylombokkal. Topp süllyesztette el az első amerikai hadihajót, USS Reuben James rombolót.

 

 (Földi Pál)

 

---