A USS Mississippi New Mexico-osztályú csatahajót 1917 decemberében állították szolgálatba, túl későn ahhoz, hogy részt vehessen az első világháborúban. Az osztály hajói lényegében a Nevada-osztály továbbfejlesztett változatai voltak.
A két világháború között, 1931-ig a hajót elsősorban különféle protokoll-célokra használták. 1931-ben fogtak hozzá a hajó modernizációjához. Ennek során jelentősen megváltozott a hajó profilja, mivel eltávolították az első világháborús amerikai csatahajókra olyannyira jellemző, gyárkémény-szerű rácsárbocait, helyettük egy modernebb vonalvezetésű parancsnoki tornyot kapott. Korszerűsítették a fegyverzetét is, ám összességében erős páncélzatú és fegyverzetű, de kis teljesítményű és lassú hajó maradt.
A Mississippi 1941 júniusától (tehát még az USA hivatalos hadba lépése előtt) Izland bázissal konvojokat kísért az Atlanti-óceánon, illetve a sziget haditengerészeti védelmének része volt. Két nappal a Pearl Harbour-t ért támadás (1941. december 7.) után, a Panama-csatornán át San Francisco-ba hajózott, és a következő hat hónapban kiképzési gyakorlatokon vett részt, illetve az amerikai partok mellet közlekedő konvojokat kísért. Ez idő alatt a hajót részben újrafegyverezték. Ezt követően, egy Hawaii partjainál tartott gyakorlat után a Fidzsi-szigetekre tartó csapatszállító hajókat biztosította.
1943. május 10-én elhagyta Pearl Harbourt és részt vett az Aleut-szigeteki akciókban. Egy nagyjavítás után, október 19-től része volt a Gilbert-szigeteken végrehajtott partraszállást támogató flottának. A művelet alatt a hajó egyik fő lövegtornya felrobbant, 43 ember életét követelve. 1944. január 31-én részt vett a marshall-szigeteki, majd március 15-én az új-írországi hadműveletben.
1943. szeptemberben, újabb karbantartást követően a Mississippi visszatért a hadműveleti területre, és részt vett a Palau-szigeteki, majd a Leyte-öbölbeli csatában. Október 24-én a Surigao-szorosban, a Jesse Oldendorf altengernagy parancsnoksága alatt álló hajócsoport részeként komoly szerepe volt a japán Yamashiro és Fuso csatahajók elsüllyesztésében. 1945. január 6-án, a Lingayen-öbölben, majd június 5-én Okinawánál kamikaze-támadás érte, ennek ellenére mindkét esetben képes maradt az inváziós erők támogatására.
A japán kapitulációt követően a Tokiói-öbölben állomásozott, mint a megszálló erők része. 1945 novemberében visszatért az Egyesült Államokba, és a következő tíz évben különböző ballisztikai és radar-kísérletekben vett részt. 1956. szeptember 17-én leszerelték, és fémhulladékként értékesítették.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1917. január 25. Szolgálatba állítás: 1917. december 18. Vízkiszorítás:
