A HMS York tervezésének alapját a korábbi County- (angol grófságokról elnevezett) osztályú hajók képezték, a kitűzött cél a korábbiaknál kisebb, de gyorsabb, és jobban páncélozott hajók építése volt. A York-ot 1930-ben állították szolgálatba, ezután Nyugat-Indiában és Észak-Amerikában állomásozott a második világháború kitöréséig.
1939 októberétől az Atlanti-óceánon konvojvédelmet látott el, majd visszatért Nagy-Britanniába, egy alaposabb felújításra. 1940. április elején részt vett a norvégiai német invázió megakadályozására tett sikertelen brit–francia kísérletben, aminek kudarca után, a York egyike volt azoknak a hajóknak, amelyek a megvert szárazföldi csapatokat evakuálták Namsosból.
1940 augusztusától a Földközi-tengeren aktívan részt vett számos hadműveletben, így a a taranto-i ütközetben (a HMS Illustrious repülőgép-hordozó kísérőjeként), és a máltai konvoj-csatákban.
1941 márciusában a York a krétai Suda-öbölben horgonyzott, amikor az olasz X-MAS flottilla egy osztaga két motorcsónakkal behatolt a kikötőbe, és a brit hajó oldalára 300 kg robbanóanyagot helyezett el. A robbanás következtében a hajó motortere és kazánháza víz alá került. A hajót zátonyra futtatták, így sikerült csak megmenteni az elsüllyedéstől. A britek kísérletet tettek a sérülések kijavítására, de ez a megfelelő eszközök hiányában nem vezetett eredményre.
A hajót a hamarosan meginduló német légideszant-akció során légvédelmi ütegállásként használták, amíg a német légitámadások következtében további súlyos sérüléseket nem szenvedett. 1941. május 22-én a hajót kiürítették, és Kréta evakuálásakor a britek az égő roncsot magára hagyták. A háború után, 1952-ben a York-ot Bari kikötőjébe vontatták, és szétbontották.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1928. július 17. Szolgálatba állítás: 1930. május 17. Vízkiszorítás:
