-


-
 

Menü




A fejezet kategóriái


Naptár
«  Szeptember 2021  »
HKSzeCsPSzoV
  12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930
 
Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala
  • Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0


    * Arizona * California * Colorado * Enterprise * Hornet * Indiana * Iowa * Lexington * Maryland * Massachusetts * Mississippi * *Missouri * North Carolina * Saratoga * Tennessee * Utah * Wasp * West Wirginia * Yorktown *


     

    USS Enterprise repülőgép-hordozó
     

      

     

    A Yorktown-osztályú USS Enterprise-t a US Navy hatodik repülőgép-hordozójaként állították szolgálatba, 1938-ban. Egyike volt annak a három, a második világháború előtt épült hordozónak, amelyek túlélték a háborút. A japánok háromszor jelentették be, hogy elsüllyesztették, ezért ragadványneve a „The Grey Ghost” (Szürke Szellem) lett.

    Az Enterprise 1941. december 7-én, a Pearl Harbor elleni japán támadáskor természetesen „véletlenül” nem tartózkodott a kikötőben, így repülőgépei csak a második japán támadóhullám ellen vehették fel a harcot – nem sok eredménnyel.

    A midway-i csatára készülve az amerikaiak két hajócsoportot vontak össze, Az Enterprise, Raymond A. Spruance altengernagy zászlóshajójaként a Task Force 16 része volt. Ennek a csoportnak a tagjai rajta kívül a USS Hornet hordozó, hat cirkáló  és tíz romboló voltak, a másik hajócsoport, a Task Force 17 a USS Yorktown hordozóból, két cirkálóból és hat rombolóból állt. A két hajócsoport parancsnoka (Officer in Tactical Command), mint rangidős, Frank J. Fletcher altengernagy lett.

    A japánok a Midway elleni támadást meglepetésnek szánták, nem számítva amerikai anyahajók jelenlétére. Az amerikai hírszerzés azonban a megfejtett japán rejtjelkód (Magic) birtokában tudott a támadás helyéről, idejéről, és a japán csapásmérő flotta erejéről, és ez kiegyenlítette a számszerűen a japánoknak kedvező erőviszonyokat.

    A csata 1942. június 4-én, reggel kezdődött. A japánok – még mindig nem tudva az amerikai hordozók jelenlétéről – légitámadást indítottak a Midway-sziget ellen, de alig három órával később az Enterprise torpedóbombázói megtámadták a japán hordozókat (vadászkíséret nélkül). Ez a támadás kudarcba fulladt, az amerikai gépek, egy kivételével odavesztek. Miközben a japánok újratöltötték, és a következő támadóhullámra készítették fel repülőiket, kapták az újabb amerikai támadást, amit ezúttal zuhanóbombázók hajtottak végre. Ez teljesen felkészületlenül érte a japánokat, és a támadás következtében az Akagi és a Kaga japán hordozók hamarosan elsüllyedtek. Késő délután elpusztult a Soryu is, de a megmaradt utolsó japán hordozó, a Hiryu repülőgépei halálosan megsebesítették a Yorktown-t. Végül a Hiryu is társai sorsára jutott.

    Az Enterprise július 15-én csatlakozott a Task Force 61-hez (Thomas C. Kinkaid altengernagy), és részt vett a salamon-szigeteki csatában. 1942. augusztus 24-én a Shokaku és a Zuikaku japán hordozókról felszálló repülőgépek három közvetlen bombatalálatot értek el a hajón, minek következtében a súlyosan sérült Enterprise-nak vissza kellett térnie Pearl Harbour.ba. Kijavítása után, október 26-án, a Santa Cruz-i csatában ismét megsérült, ezúttal a Shokaku két repülőgépének bombáitól. A csatában testvérhajója, a Hornet elsüllyedt, így az Enterprise maradt az egyetlen amerikai repülőgép-hordozó a Csendes-óceánon.

    1943-ra, a két testvérhajó, a Yorktown és a Hornet elsüllyedése, illetve az Enterprise sorozatos sérülései megmutatták az ilyen típusú hajók nagyfokú sebezhetőségét a torpedó- és légitámadásokkal szemben. Ezért 1943. július 20-án az Enterprise-t visszarendelték az Egyesült Államokba, ahol a következő három hónapban a Puget Sound Navy Yard-ban radikális felújításon esett át. Megerősítették a páncélzatát, kibővítették a légvédelmi fegyverzetét és torpedóvédelmét.

    1943 novemberében az Enterprise visszatért a Csendes-óceánra, és a Gilbert-szigeteki partraszállást támogatta. 1944 elején részt vett a Truk-atoll, majd a Yap, Ulihti, Wolea és Palau szigetek elleni hadműveletekben, illetve az új-guineai partraszállásban, ezt követte egy újabb támadásban a Truk-atoll ellen.

    1944. június 19–20-án a Task Force 58.3 (John W. Reeves altengernagy) zászlóshajójaként vett részt a fülöp-tengeri ütközetben, a háború legnagyobb repülőgéphordozó-csatájában, ami a kulcsfontosságú Mariana-szigetek birtoklásáért folyt, melynek amerikai kézre kerülése már a japán anyaországot veszélyeztette. A csatában a japánok vereséget szenvedtek, és elvesztették a Hiyo, Shokaku és Taiho hordozókat.

    A vereség után a japánok mindent egy lapra téve fel, a maradék hajóikat három csoportba vonták össze a térségben, szándékaik szerint ezzel elvonva az amerikai főerőket a Fülöp-szigeteken végrehajtandó partraszállástól. Az október 23. és 26. között lezajlott Leyte-öbölbeli ütközetben – amely a hadtörténelem legnagyobb tengeri csatája volt – a japánok ismét súlyos, ezúttal jóvátehetetlen vereséget szenvedtek, minden ütőképes egységüket elvesztették, a megmaradt néhány hajójuk többé már nem hagyta el a japán kikötőket.

    1945 első felében az Enterprise az Iwo Jima-n és Okinawa-n végrehajtott hadműveletek támogatása során, március 18-án, április 11-én és május 6-án, japán kamikaze-támadások következtében súlyos sérüléseket szenvedett, ezért június 7-én vissza kellett térnie Puget Sound Navy Yard-ba, ahonnan a hadszíntérre a háború végéig már nem tért vissza.

    1947-ben a Tartalék Flotta állományába helyezték, annak zászlóshajójaként. 1956-ban leszerelték, majd egy szűklátókörű döntés eredményeképpen – a megmentése és múzeummá alakítása érdekében tett erőfeszítések ellenére – 1958-ban hulladékként értékesítették. (Az amerikai győzelemért legtöbbet tett hajó fémértéke felülírta a pénzre nem átszámítható kegyeletet.)



    Általános jellemzők

    Vízrebocsátás: 1936. október 3.
    Szolgálatba állítás: 1938. május 12.
    Vízkiszorítás:
          1938-ban:

    • 19 800 t (üresen)
    • 25 500 t (harckészen)

          1943 után:

    • 21 000 t (üresen)
    • 32 060 t (harckészen)

    Hossz:
          1938-ban:

    • 251,38 m (teljes)
    • 230,0 m (vízvonalban)

          1942 után:

    • 252,20 m (teljes)
    • 230,0 m (vízvonalban)

    Szélesség:
          1938-ban:

    • 33,38 m (teljes)
    • 25,37 (vízvonalban)

          1942 után:

    • 34,87 m (teljes)
    • 25,37 m (vízvonalban)

          1943 után:

    • 34,38 m (teljes)
    • 29,08 m (vízvonalban)

    Merülés: 7,91 m
    Hajtómű:

    • 9 db Babcock & Wilcox gőzkazán
    • 4 db Parsons gőzturbina
    • 4 db hajócsavar

    Teljesítmény: 120 000 LE (88 235 kW)
    Sebesség: 32,5 csomó (60,2 km/h)
    Hatótávolság: 23 150 km, 15 csomós (27,8 km/h) sebesség mellett
    Fegyverzet:
          1938-ban:

    • 8 db 127 mm-es L/38 kettős célú ágyú (8x1)
    • 16 db 28 mm-es L/75 légvédelmi gépágyú (4x4)
    • 24 db 12,7 mm-es légvédelmi gépágyú (24x1)

          1942. ápr.-tól:

    • 8 db 127 mm-es L/38 kettős célú ágyú (8x1)
    • 16 db 28 mm-es L/75 légvédelmi gépágyú (4x4)
    • 30 db 20 mm-es L/70 Oerlikon légvédelmi gépágyú (30x1)

          1942. jún.-tól:

    • 8 db 127 mm-es L/38 kettős célú ágyú (8x1)
    • 20 db 28 mm-es L/75 légvédelmi gépágyú (5x4)
    • 32 db 20 mm-es L/70 Oerlikon légvédelmi gépágyú (32x1)

          1942. szept.-től:

    • 8 db 127 mm-es L/38 kettős célú ágyú (8x1)
    • 16 db 40 mm-es Bofors légvédelmi gépágyú (4x4)
    • 4 db 28 mm-es L/75 légvédelmi gépágyú (1x4)
    • 44 db 20 mm-es L/75 Oerlikon légvédelmi gépágyú (44x1)

          1943. okt.-től:

    • 8 db 127 mm-es L/38 kettős célú ágyú (8x1)
    • 40 db 40 mm-es Bofors légvédelmi gépágyú (8x2; 6x4)
    • 50 db 20 mm-es L/75 Oerlikon légvédelmi gépágyú (50x1)

    Radar: RCA CXAM-1
    Repülőgépek: 96 db + 3 lift; 3 hidraulikus katapult
    Páncélzat:

    • övpáncél: 64–102 mm
    • fedélzet: 37 mm
    • válaszfalak: 102 mm
    • parancsnoki torony: 51–102 mm

    Személyzet: 2217 tiszt és tengerész (1941)
    Parancsnokok (a második világháború idején):

    Testvérhajók:

    • USS Yorktown
    • USS Hornet