Az RN Caio Duilio csatahajó, az olasz Andrea Doria-osztály tagja, nevét az ókori Róma flottaparancsnokáról, Gaius Duilius-ról kapta, 1916-ban bocsátották vízre. Az első világháborúban nem vett részt semmilyen hadműveletben. 1937 és 1939 között teljesen átalakították: átépítették a felépítményét, kicserélték a hajtóművét (bár sebesség és teljesítmény tekintetében még így is elmaradt a kor hasonló hajóitól), megerősítették a páncélzatát, korszerűbb, a francia Dunkerque-osztályú hajókkal egyenértékű fegyverzettel és az újonnan kifejlesztett Pugliese torpedó-védelmi rendszerrel látták el.
A második világháborúban a Caio Duilio, testvérhajójával, az RN Andrea Doria-val Taranto kikötőjében állomásozott. A tarantoi csata (1940. november 11-12.) folyamán torpedótalálattól megsérült. Ezután Genovába vontatták, ahol hat hónapig tartottak a javítási munkálatok. A genovai kikötő brit bombázását sérülés nélkül átvészelte, majd részt vett a Szirtiszi-öbölben vívott csatában. 1942-ben üzemanyaghiány miatt tartalékállományba helyezték. A fegyverszünet megkötése után, 1943-ban a szövetségesek mint kiképzési egységet használták. Végül az öreg és viharvert, 41 éves csatahajót leselejtezték, és 1957-ben La Speziában lebontották.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1913. április 24. Szolgálatba állítás: 1916. június 13. Vízkiszorítás:
25 924 t (üresen)
28 852 t (harckészen)
Hossz:
186,9 m (teljes)
182,0 m (vízvonalban)
Szélesség: 28,0 m Merülés: 8,58 m Hajtómű:
8 db olajtüzelésű kazán
2 db Belluzzo gőzturbina
2 db hajócsavar
Teljesítmény: 85 000 LE (62 517 kW) Sebesség: 27 csomó (50 km/h) Hatótávolság: 8 900 km 10 csomós (19 km/h) sebesség mellett Fegyverzet:
