A HMS Renown az első világháború közepén, 1915–16-ban, csatacirkálókéntépült. Szolgálatba állításuk után a Renown, és testvérhajója, a HMS Repulse a világ leggyorsabb csatahajóinak számítottak. A Renown legjelentősebb első világháborús szereplése a helgolandi csatában való részvétel volt. (1917. november 17.)
A Renown 1936 és 1939 között egy gyökeres átépítésen esett át. Régi felépítményét a fedélzetig lebontották, fő és másodlagos fegyverzetét eltávolították. Helyükbe egy teljesen új, a HMS Valiant-éhoz hasonló modern parancsnoki tornyot építettek, és a hajót korszerű lövegtornyokkal szerelték fel. Az átalakítás következtében a Renown vonalvezetése megváltozott, így a hajó külső megjelenése ezután már jelentősen eltért a testvérhajó Repulse-étól. A belső átalakítások során kicserélték a hajó hajtóművét és megerősítették a páncélzatát. Az átépítéssel sebessége valamelyest csökkent, de még így is Őfelsége leggyorsabb csatahajója maradt. Összességében, a Renown szinte új hajóként, csatacirkálóból csatahajóvá átminősítve lépett ismét szolgálatba, 1939. augusztus 28-án.
Átalakítását követően, a második világháború elején, a Renown a Home Fleet (Charles Forbes tengernagy) állományához tartozott, de alkalmanként a Force H (James Somerville tengernagy) alárendeltségében a Földközi tengeren is teljesített feladatokat. 1939 végén a Dél-Atlanti-óceánra vezényelték, és részt vett a DKM Admiral Graf Spee utáni, már-már rituális hajtóvadászatban.
1940. április 9-én, miközben a brit flotta a norvégiai német inváziót igyekezett megakadályozni, a Renown a norvégiai Ofotfjord előtt találkozott a német DKM Scharnhorst és Gneisenau csatacirkálókkal. A kialakuló tűzpárbajban a Renown-nak sikerült egy telitalálattal megrongálnia a Gneisenau tűzvezető rendszerét, ezt követően a két német hajó elhagyta az ütközet helyszínét. A Renown maga is kapott két találatot a Gneisenau-tól.
1940 őszén a Renown-t áthelyezték a Földközi-tengerre, novemberben részt vett a Teluada-fok melletti csatában, majd 1941. február 6-án, Genova bombázásában. 1942–43-ban a Renown visszakerült a Home Fleet állományába, és konvojokat kísért, előbb az Északi-Jeges-tengeren, később a Földközi-tengeren. 1943 szeptemberében a Renown szállította Winston Churchillt a québeci konferenciára, majd 1943. november 8-án részt vett az észak-afrikai szövetséges partraszállás (Torch-hadművelet) haditengerészeti támogatásában.
1943 januárjában a Renown-t a Távol-Keleti Flottához vezényelték, és az 1. csatahajó-raj (Arthur Power altengernagy) zászlóshajója lett, majd elsősorban a holland kelet-indiai hadműveletekben működött közre. 1944 decemberétől 1945. februárig a dél-afrikai Durbanban egy felújításon esett át. 1945. augusztus 3-án a Renown fedélzetén találkozott VI. György király Harry Truman amerikai elnökkel.
A háború után a Renown egy ideig kiképző-hajóként működött. 1948-ban kivonták a szolgálatból és még ugyanabban az évben a skóciai Faslane-on-Clyde-ban leselejtezték.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1916. március 4. Szolgálatba állítás: 1916. szeptember 20. Vízkiszorítás: 1916.ban:
27 600 t (üresen)
32 740 t (harckészen)
1939 után:
31 988 t (üresen)
37 411 t (harckészen)
Hossz:
242,0 m (teljes)
228,7 m (vízvonalban)
Szélesség: 27,5 m Merülés: 9,7 m (1939) Hajtómű: 1916-ban:
42 db Babcock & Wilcox gőzkazán
2 db Brown–Curtis gőzturbina
4 db háromszárnyú hajócsavar
1939 után:
8 db olajtüzelésű Admiralty gőzkazán
4 db Parsons gőzturbina
4 db háromszárnyú hajócsavar
Teljesítmény:
120 000 LE (88 235 kW) (1916)
130 000 LE (95 588 kW) (1939)
Sebesség:
32,58 csomó (60,34 km/h) (1916)
30,75 csomó (56,95 km/h) (1939)
Hatótávolság: 10 590 km, 18 csomós (33,3 km/h) sebesség mellett (1939) Fegyverzet (1939):
6 db 381 mm-es ágyú (3x2)
20 db 114 mm-es ágyú (10x2)
28 db 40 mm-es légvédelmi gépágyú (3x8;) (1x4)
64 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú
Repülőgépek: 4 db hidroplán + 1 katapult (1939) Páncélzat (1939):
övpáncél: 76–229 mm
fedélzet: 25–127 mm
válaszfalak: 76–100 mm
barbetták: 102–178 mm
lövegtornyok: 178–229 mm
parancsnoki torony: 254 mm
Személyzet: 1200 fő Parancsnokok(a második világháború idején):
