-


-
 

Menü




A fejezet kategóriái


Naptár
«  November 2024  »
HKSzeCsPSzoV
    123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930
 
Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala
  • Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0


    *Anson * Ark Royal * Australia * Barham * Cornwall * Courageous * Dorsetshire * Duke of York * Eagle * Exeter * Formidable * * Glorious * Hood * Howe * Illustrious * Implacable * Indefetigable * Indomitable * King George V * Leander * Malaya * Nelson *  * Prince of Wales * Queen Elizabeth * Ramillies * Renown * Repulse * Resolution * Rodney * Royal Oak * Suffolk * Valiant *   * Warspite * York *


     

    HMS Renown csatahajó
     

      

     

    A HMS Renown az első világháború közepén, 1915–16-ban, csatacirkálókéntépült. Szolgálatba állításuk után a Renown, és testvérhajója, a HMS Repulse a világ leggyorsabb csatahajóinak számítottak. A Renown legjelentősebb első világháborús szereplése a helgolandi csatában való részvétel volt. (1917. november 17.)

    A Renown 1936 és 1939 között egy gyökeres átépítésen esett át. Régi felépítményét a fedélzetig lebontották, fő és másodlagos fegyverzetét eltávolították. Helyükbe egy teljesen új, a HMS Valiant-éhoz hasonló modern parancsnoki tornyot építettek, és a hajót korszerű lövegtornyokkal szerelték fel. Az átalakítás következtében a Renown vonalvezetése megváltozott, így a hajó külső megjelenése ezután már jelentősen eltért a testvérhajó Repulse-étól. A belső átalakítások során kicserélték a hajó hajtóművét és megerősítették a páncélzatát. Az átépítéssel sebessége valamelyest csökkent, de még így is Őfelsége leggyorsabb csatahajója maradt. Összességében, a Renown szinte új hajóként, csatacirkálóból csatahajóvá átminősítve lépett ismét szolgálatba, 1939. augusztus 28-án.

    Átalakítását követően, a második világháború elején, a Renown a Home Fleet (Charles Forbes tengernagy) állományához tartozott, de alkalmanként a Force H (James Somerville tengernagy) alárendeltségében a Földközi tengeren is teljesített feladatokat. 1939 végén a Dél-Atlanti-óceánra vezényelték, és részt vett a DKM Admiral Graf Spee utáni, már-már rituális hajtóvadászatban.

    1940. április 9-én, miközben a brit flotta a norvégiai német inváziót igyekezett megakadályozni, a Renown a norvégiai Ofotfjord előtt találkozott a német DKM Scharnhorst és Gneisenau csatacirkálókkal. A kialakuló tűzpárbajban a Renown-nak sikerült egy telitalálattal megrongálnia a Gneisenau tűzvezető rendszerét, ezt követően a két német hajó elhagyta az ütközet helyszínét. A Renown maga is kapott két találatot a Gneisenau-tól.

    1940 őszén a Renown-t áthelyezték a Földközi-tengerre, novemberben részt vett a Teluada-fok melletti csatában, majd 1941. február 6-án, Genova bombázásában. 1942–43-ban a Renown visszakerült a Home Fleet állományába, és konvojokat kísért, előbb az Északi-Jeges-tengeren, később a Földközi-tengeren. 1943 szeptemberében a Renown szállította Winston Churchillt a québeci konferenciára, majd 1943. november 8-án részt vett az észak-afrikai szövetséges partraszállás (Torch-hadművelet) haditengerészeti támogatásában.

    1943 januárjában a Renown-t a Távol-Keleti Flottához vezényelték, és az 1. csatahajó-raj (Arthur Power altengernagy) zászlóshajója lett, majd elsősorban a holland kelet-indiai hadműveletekben működött közre. 1944 decemberétől 1945. februárig a dél-afrikai Durbanban egy felújításon esett át. 1945. augusztus 3-án a Renown fedélzetén találkozott VI. György király Harry Truman amerikai elnökkel.

    A háború után a Renown egy ideig kiképző-hajóként működött. 1948-ban kivonták a szolgálatból és még ugyanabban az évben a skóciai Faslane-on-Clyde-ban leselejtezték.



    Általános jellemzők

    Vízrebocsátás: 1916. március 4.
    Szolgálatba állítás: 1916. szeptember 20.
    Vízkiszorítás:
          1916.ban:

    • 27 600 t (üresen)
    • 32 740 t (harckészen)

          1939 után:

    • 31 988 t (üresen)
    • 37 411 t (harckészen)

    Hossz:

    • 242,0 m (teljes)
    • 228,7 m (vízvonalban)

    Szélesség: 27,5 m
    Merülés: 9,7 m (1939)
    Hajtómű:
          1916-ban:

    • 42 db Babcock & Wilcox gőzkazán
    • 2 db Brown–Curtis gőzturbina
    • 4 db háromszárnyú hajócsavar

          1939 után:

    • 8 db olajtüzelésű Admiralty gőzkazán
    • 4 db Parsons gőzturbina
    • 4 db háromszárnyú hajócsavar

    Teljesítmény:

    • 120 000 LE (88 235 kW) (1916)
    • 130 000 LE (95 588 kW) (1939)

    Sebesség:

    • 32,58 csomó (60,34 km/h) (1916)
    • 30,75 csomó (56,95 km/h) (1939)

    Hatótávolság: 10 590 km, 18 csomós (33,3 km/h) sebesség mellett (1939)
    Fegyverzet (1939):

    • 6 db 381 mm-es ágyú (3x2)
    • 20 db 114 mm-es ágyú (10x2)
    • 28 db 40 mm-es légvédelmi gépágyú (3x8;) (1x4)
    • 64 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú

    Repülőgépek: 4 db hidroplán + 1 katapult (1939)
    Páncélzat (1939):

    • övpáncél: 76–229 mm
    • fedélzet: 25–127 mm
    • válaszfalak: 76–100 mm
    • barbetták: 102–178 mm
    • lövegtornyok: 178–229 mm
    • parancsnoki torony: 254 mm

    Személyzet: 1200 fő
    Parancsnokok (a második világháború idején):

    • Charles Edward Barrington Simeon sh.kapitány (1939. máj. 15.–1941. jan. 23.)
    • Roderick Robert McGrigor sorhajókapitány (1941. jan. 23.–1941. aug. 26.)
    • Charles Saumarez Daniel sorhajókapitány (1941. aug. 26.–1943. jan. 2.)
    • William Edward Parry sorhajókapitány (1943. jan. 2.–1943. dec. 8.)
    • Basil Charles Barrington Brooke sh.kapitány (1943. dec. 8.–1946. jan. 4.)