A HMS Eagle-t eredetileg a chilei haditengerészet megrendelésére, Almirante Cohrane néven, csatahajóként kezdték építeni, 1913-ban. Az első világháború idején az építkezés leállt, majd 1918 elején hajótestet a britek visszavásárolták Chilétől, és a hajót repülőgép-hordozóként fejezték be, 1924-ben. (A chilei megrendelés okán a gépházban lévő feliratok spanyol nyelvűek, és a brit flottában egyedülállóan, metrikus rendszerűek voltak.)
A második világháború kitörésekor az Eagle Szingapúrban tartózkodott. 1939 októberében a Force I részeként vett részt a DKM Admiral Graf Spee utáni vadászatban, majd csapatszállító hajókat kísért. 1940 márciusában egy belső robbanás következtében megsérült.
Az Eagle-t 1940 májusában átvezényelték a Földközi-tengerre. Július 5-én és július 20-án a hordozó Swordfish bombázói támadták Tobruk kikötőjét, a két támadás során elsüllyesztették az olasz Zeffiro, Ostro és Nembo rombolókat, valamint három kereskedelmi hajót. Augusztus 22-én, a Bomba-öbölben az Indre olasz tengeralattjáró és a Monte Gargano tengeralattjáró-ellátó hajó lettek az újabb áldozatok. Az Eagle az október 21-i taranto-i akcióban már nem tudott részt venni, mivel egyre fokozódó meghibásodásai miatt Alexandriába kényszerült, de repülőgépei továbbra is támogatták a szárazföldi hadműveleteket.
A következő hat hónapban az Eagle a Földközi-tenger nyugati térségében konvoj-kíséretet látott el, majd a nyugat-afrikai Freetownba vezényelték. 1941 októberében visszatért Nagy-Britanniába, ahol jelentős felújításon esett át. 1942 februárjában a Gibraltár bázisú Force H (Henry Harwood altengernagy) alárendeltségében ismét a Földközi-tengeren tevékenykedett. A harccsoport feladata elsősorban a Málta ellátását végző konvojok útvonalának szabaddá tétele volt (Pedestal-hadművelet).
1942. augusztus 11-én Mallorca szigetétől délre, az Eagle-re a német U-73 tengeralattjáró (Helmut Rosenbaum korvettkapitány) négy torpedót lőtt ki, minek következtében a hordozó négy percen belül elsüllyedt. A hajó belső tereiben tartózkodó 131 tiszt és tengerész nem tudta elhagyni a süllyedő hajót, ők életüket vesztették, a személyzet 929 tagját a kísérő rombolók kimentették.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1918. június 8. Szolgálatba állítás: 1924. február 20. Vízkiszorítás:
21 630 t (üresen)
26 000 t (harckészen)
Hossz: 203,5 m Szélesség: 35,1 m Merülés: 8,1 m Hajtómű:
32 db Yarrow vízcsöves kazán
4 db Brown–Curtis gőzturbina
4 db hajócsavar
Teljesítmény: 50 000 LE (36 765 kW) Sebesség: 24 csomó (44,5 km/h) Hatótávolság: 8 900 km, 16 csomós (29,6 km/h) sebesség mellett Fegyverzet:
9 db 152 mm-es L/50 ágyú
4 db 102 mm-es légvédelmi ágyú
8 db 40 mm-es légvédelmi gépágyú
4 db 356 mm Ø torpedóvető-cső
Repülőgépek: 25–30 db. Páncélzat:
övpáncél: 114 mm
fedélzet: 25–38 mm
válaszfalak: 102 mm
Személyzet: 1060 fő Parancsnokok(a második világháború idején):
Arthur Robin Moore Bridge sh.kapitány (1939. jún. 16.–1941. ápr. 24.)
Edmund Gerard Noel Rushbrooke sh.kapitány (1941. ápr. 24.–1942. június)
Lachlan Donald McIntosh sh.kapitány (1942. június–1942. aug. 11.)
