* Algérie * Béarn * Bretagne * Clémenceau * Colbert * Duguay-Trouin * Dunkerque * Dupleix * Duquesne * Émile Bertin * Foch * * Georges Leygues * Jean Bart * Jeanne d'Arc * La Galisoniere * Lorraine * Marseillaise * Montcalm * Paris * Provence * Richelieu * * Strasbourg * Suffren * Tourville *

---

 

MN Duguay-Trouin könnyűcirkáló
 

  

 

A Duguay-Trouin-osztály az első világháború után épült francia könnyűcirkálók első generációjához tartozott, hajói az 1920-as években készültek el és álltak szolgálatba. Az MN Duguay-Trouin, hadrendbe állítása (1926) után először a Brestben állomásozott, majd 1929-ben a 3. könnyűcirkáló-osztály zászlóshajója lett. 1936-ban tüzérségi kiképző-hajóként működött, majd 1939 júniusában a 2. cirkálóosztályhoz csatlakozott.

Miután Franciaország 1939. szeptember 3-án hadat üzent Németországnak, a Duguay-Trouin az Atlanti-óceánon járőrözött, feladata a német hajóforgalom akadályozása volt. Október 16-án elfogta a német Halle kereskedelmi hajót, ám azt legénysége elsüllyesztette, mielőtt a franciák ténylegesen elfoglalhatták volna.

1940. május elején a Duguay-Trouin-t áthelyezték a Földközi-tengerre, Bejrút bázissal, műveleti területe az Adriai-tenger bejárata, illetve a dodekanéz szigetek térsége volt, megakadályozandó az esetleges ellenséges akciókat.

A június 22-i francia kapituláció idején a Duguay-Trouin a Force X kötelék részeként, sok más francia egységgel együtt Alexandria kikötőjében tartózkodott. A britek kilátásba helyezték a francia flotta elsüllyesztését arra az esetre, ha a francia parancsnok (René-Émile Godfroy tengernagy) nem egyezik bele hajói lefegyverzésébe és internálásába. A kilátástalan pozícióból tárgyaló Godfroy nem tehetett mást, mint hogy aláírja a „megállapodást”.

Az internálás 1943. május 30-áig tartott, amikor is a francia hadihajók csatlakoztak a Szabad Franciákhoz, de facto a brit flottához. A csatlakozás után a hajókat, így a Duguay-Trouin-t is újrafegyverezték. 1944 elején csapatszállító feladatokat látott el, majd részt vett a dél-franciaországi partraszállásban (Dragoon [Anvil]-hadművelet). A háború hátralévő szakaszában az olasz partok mentén végrehajtott bombázásokban vett részt.

A háború után, 1947-től 1951-ig az indokínai háborúban az ott harcoló francia csapatok tűztámogatását biztosító hajócsoport zászlóshajója volt. 1951. október 22-én visszarendelték Toulonba, ahol 1952. március 29-én leszerelték.


Általános jellemzők

Vízrebocsátás: 1923. augusztus 14.
Szolgálatba állítás: 1926. november 2.
Vízkiszorítás:

• 7 249 t (üresen)
• 9 350 t (harckészen)

Hossz: 181,30 m
Szélesség: 17,50 m
Merülés:

• 6,14 m (üresen)
• 6,30 m (harckészen)

Hajtómű:

• 8 db Guyot gőzkazán
• 4 db Parsons gőzturbina
• 4 db hajócsavar

Teljesítmény: 102 000 LE (75 000 kW)
Sebesség: 33 csomó (61,1 km/h)
Hatótávolság: 6 000 km, 15 csomós (27,8 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet:

• 8 db 155 mm-es ágyú (4x2)
• 4 db 75 mm-es ágyú (4x1)
• 12 db 550 mm Ø torpedóvető-cső

Repülőgépek: 2 db Gourdou–Leseurre GL-812 hidroplán + 1 katapult
Páncélzat:

• fedélzet: 20 mm
• lőszerkamrák: 30 mm
• lövegtornyok: 30 mm
• parancsnoki torony: 30 mm

Személyzet: 578 fő

• 27 tiszt
• 551 altiszt és tengerész

Testvérhajók:

• MN La Motte-Picquet
• MN Primauguet