A USS Indiana, South Dakota-osztályú csatahajó építését 1939. november 20-án kezdték meg, a hajót 1941. november 20-án bocsátották vízre. Nevét – mint minden amerikai csatahajó – az USA egyik tagállama után kapta.
Szolgálatba állítása után, 1942 novemberében az Indiana-t a Csendes-óceánra küldték a súlyosan sérült USS South Dakota felváltására. Feladata a USS Enterprise és a USS Saratoga hordozók védelme volt a guadalcanali és a Salamon-szigeteki hadműveletekben. 1943. október 23-án visszatért Pearl Harborba. 1943 novemberében részt vett a Gilbert-szigeteki partraszállás haditengerészeti támogatásában. 1944 januárjában Kwajalein szigetét bombázta a Marshall-szigeteki partraszállás előtt.
Február 1-én, az invázió éjszakáján az Indiana összeütközött a USS Washington csatahajóval, mindkét egység súlyos károkat szenvedett, több ember életét vesztette. A sürgősségi javítások után, február 13-án az Indiana visszatért Pearl Harbor-ba, ahol elvégezték a további javítási munkákat. A hajó kapitánya, James Steele vállalta a teljes felelősséget a balesetért, és Chester Nimitz tengernagy elmozdította beosztásából.
1944 áprilisában az Indiana csatlakozott a Task Force 58.7-hez (Willis A. Lee altengernagy), és részt vett a Truk-atoll melletti, a ponape-i és a saipan-i hadműveletekben, majd a fülöp-tengeri csatában, ahol a háború két legnagyobb repülőgép-hordozó flottája került szembe egymással. Az ütközetben három japán hordozó süllyedt el, köztük a teljesen új Taiho. Ezután az Indiana 64 egymást követő napon át támogatta a Mariana-szigeteki inváziót.
1944. augusztusban a Task Force 38.3 részeként (Frederick Sherman altengernagy) vett részt a közelgő Leyte-szigeti invázió előkészületeiben, de magában a csendes-óceáni háború végső kimenetelét eldöntő Leyte-öböli csatában már nem, mivel két évi folyamatos szolgálat után visszaküldték az Egyesült Államokba, teljes felújításra.
1945 januárjában visszatért a Csendes-óceánra, és az iwo jimai, illetve az okinawai hadműveleteket támogatta. Ezeknek a hadműveleteknek a kockázatát jelentősen növelte az állandó kamikaze-támadások veszélye. Június 5-én Okinawa partjainál az egész amerikai flotta egy hatalmas tájfunba került, amely 33 hajót rongált meg különböző mértékben. A tájfun okozta károk következtében az Indiana is javításra szorult, melyet a Fülöp-szigeteki San Pedro öbölben végeztek el.
Az Indiana 1945. július–augusztusban a Task Force 38.1 kötelékében részt vett a japán nagyvárosok bombázásában, majd jelen lehetett a japán kapitulációt követő ünnepségeken. 1947-ben a Tartalék Flotta állományába helyezték, 1963-ban leselejtezték.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1941. november 21. Szolgálatba állítás: 1942. április 30. Vízkiszorítás:
35 000 t (üresen)
45 231 (harckészen)
Hossz: 207,2 m Szélesség: 32,9 m Merülés: 10,61 m Hajtómű:
