-


-
 

Menü




A fejezet kategóriái


Naptár
«  Március 2021  »
HKSzeCsPSzoV
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031
 
Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala
  • Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0


    * Andrea Doria * Armando Diaz * Aquila * Bartolomeo Colleoni * Bolzano * Caio Duilio * Conte di Cavour * Eugenio di Savoia * Fiume * *.Giulio Cesare * Giuseppe Garibaldi * Gorizia * Littorio * Luigi Cadorna * Raimondo Montecuccoli * Roma * San Giorgio * Trento * *.Vittorio Veneto * Zara *


     

    RN San Giorgio nehézcirkáló
     

      

     

    Az RN San Giorgio építését 1905-ben kezdték meg, a hajót 1910-ben állították szolgálatba. Eredeti besorolása páncélos cirkáló volt. Testvérhajójától, az RN San Marco-tól eltérően a San Giorgo-t még a hagyományos dugattyús gőzgéppel szerelték fel. Az első világháborúban az Adriai-tengeren működött, elsődleges feladata Velence védelme volt. Közvetlenül a háború vége előtt a San Marco-val és a Pisa cirkálóval együtt az albániai Durazzo (Durrës) városát bombázta.

    A két világháború között a Távol-Keleten, a Vörös tengeren és olasz Kelet-Afrika vizein teljesített szolgálatot, majd részt vett a spanyol polgárháború korai szakaszában. 1937 és 1938 között átépítették kiképző-hajóvá, másodlagos fegyverzetét és a hajtóművét korszerűsítették. Külső megjelenése is némileg megváltozott, addigi négy kéményét kettőre cserélték.

    1940 májusában, Olaszország várható hadba lépésének közeledtével, az olasz vezetés a San Giorgio-t a város tengeri és légvédelmének részeként Tobruk kikötőjébe rendelte. Az olasz hadüzenetet (június 10.) követően, június 12-én a britek támadást indítottak Tobruk ellen. A HMS Liverpool és Gloucester brit cirkálók és a San Giorgio között tüzérségi párbaj alakult ki, egyidejűleg az olasz hajót a RAF Blenheim bombázói is támadták. A San Giorgio-t egy bombatalálat érte, a kár nem volt súlyos.

    Június 28-án Italo Balbo marsall, Líbia kormányzója, az olasz fasiszta párt második embere, Savoia–Marchetti 79-es repülőgépével egy személyesen végrehajtott felderítő repülés után visszatérőben volt Tobrukba, amikor gépét a parti légvédelem tévesen brit gépként azonosította, és tüzet nyitott rá. A San Giorgio is bekapcsolódott a tüzelésbe, és a kormányzó gépét lelőtték, Balbo életét vesztette. Az nem tisztázott, hogy a végzetes lövést a parti ütegek, vagy a San Giorgio adta-e le.

    1941. január 22-én a brit szárazföldi csapatok elérték Tobrukot. A város olasz parancsnoka ezért elrendelte a San Giorgio elsüllyesztését. Stefano Pugliese kapitány, a hajó parancsnoka ez ellen hevesen tiltakozott, és szándékában állt kifutni a nyílt tengerre, hogy ott vegye fel a (reménytelen) harcot az ellenséges brit flottával. A tiltakozás hasztalan maradt, és a San Giorgio-t másnap hajnalban személyzete elsüllyesztette.

    A San Giorgio 1952-ig a kikötő sekély vizében feküdt, ekkor kiemelték, úszóképessé tették, és La Spezia-ba szándékoztak vontatni, ám útközben egy viharban elsüllyedt, most már végérvényesen.



    Általános jellemzők

    Vízrebocsátás: 1908. július 27.
    Szolgálatba állítás: 1910. július 1.
    Vízkiszorítás:

    • 10 167 t (üresen)
    • 11 300 t (harckészen)

    Hossz: 140,9 m
    Szélesség: 21,0 m
    Merülés: 7,3 m
    Hajtómű:

    • 14 db Blechinden gőzkazán
    • 2 db dugattyús gőzgép
    • 2 db hajócsavar

    Teljesítmény: 19 595 LE (14 408 kW)
    Sebesség: 23,2 csomó (43 km/h)
    Hatótávolság: 8 060 km, 18 csomós (33,3 km/h) sebesség mellett
    Fegyverzet:
          1910-ben:

    • 4 db 254 mm-es L/45 ágyú (2x2)
    • 8 db 190 mm-es L/45 ágyú (4x2)
    • 18 db 76 mm-es L/40 ágyú
    • 2 db 47 mm-es Vickers gépágyú
    • 2 db 6,5 mm-es géppuska
    • 3 db 450 mm Ø torpedóvető-cső

          1940-ben:

    • 4 db 254 mm-es L/45 ágyú (2x2)
    • 8 db 190 mm-es L/45 ágyú (4x2)
    • 10 db 100 mm-es L/47 ágyú (5x2)
    • 12 db 20 mm-es L/65 Breda légvédelmi gépágyú (6x2)
    • 10 db 13,2 mm-es Breda légvédelmi gépágyú (5x2)

    Páncélzat:

    • övpáncél: 45–200 mm
    • fedélzet: 50 mm
    • lövegtornyok: 160–200 mm
    • parancsnoki torony: 254 mm

    Személyzet: 698–705 fő

    • 32 tiszt
    • 666–673 altiszt és tengerész

    Parancsnok (1941): Stefano Pugliese sorhajókapitány
    Testvérhajó: RN San Marco