A Soryu repülőgép-hordozót 1934-ben kezdték építeni, és 1937-ben állították hadrendbe. Ellentétben sok más japán hordozóval, a Soryu-t (és testvérhajóját, a Hiryu-t) eredetileg is hordozónak tervezték, és nem egy csatahajót vagy cirkálót alakítottak át erre a célra.
A Soryu 1941. december 7-én, a japán csapásmérő flotta kötelékében, egyike volt a hat japán hordozónak, amelyek a Pearl Harbor elleni támadás gerincét képezték. Repülőgépei két hullámban támadták a kikötőt, komoly részük volt az ott horgonyzó amerikai hajók elsüllyesztésében, ill. megrongálásában. (A japán akció eredményességét némileg csökkenti az a tény, hogy ezek a hajók már nem képviseltek komoly harcértéket.)
December 21–23-án a Soryu a Wake-szigeti inváziót támogatta, majd 1942 elején részt vett a Palau-szigeteki, amboni és a Jáva-tengeri csatákban, majd áprilisban a Ceylon szigetén lévő brit támaszpontokat bombázta. Repülőgépei nagyban hozzájárultak április 5-én a HMS Cornwall és Dorsetshire brit cirkálók, majd 9-én a HMS Hermes hordozó és a HMAS Vampire romboló elsüllyesztéséhez.
1942. június 4-én a Soryu az 2. repülőgép-hordozó osztály (Tamon Yamaguchi altengernagy) részeként vett részt a midway-i csatában. Az Akagi-hoz és a Hiryu-hoz hasonlóan, repülőgépei a csata kezdetén a szigetet bombázták, majd a második támadó hullámra készítették fel gépeiket, amikor a közelben tartózkodó amerikai hordozókról felszálló zuhanóbombázók végzetes pusztítást vittek végbe közöttük. (A Kaga kissé távolabb helyezkedett el, így ez a támadás még nem érintette.)
A Soryu-t 10:25-kor három közvetlen bombatalálat érte, amelyek felrobbantották a felszállásra váró repülőgépek üzemanyagát, és a rájuk szerelt bombákat, az így keletkezett hatalmas tűz hamarosan elérte a torpedóraktárt, és az ezt követő robbanás szinte kettészakította a hajót. 10:45-kor Yanagimoto kapitány kiadta a parancsot a hajó elhagyására, ő maga azonban a fedélzeten maradt, osztozva hajója sorsában. Az 1103 fős személyzetből 711-en vesztették életüket (a Midway-nél elsüllyesztett négy japán hordozó közül itt volt a legmagasabb a halálozási arány), a túlélőket az Isokaze és a Hamakaze rombolók vették a fedélzetükre. Később a Soryu-t az Isokaze torpedókkal elsüllyesztette.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1935. december 21. Szolgálatba állítás: 1937. január 29. Vízkiszorítás:
15 900 t (üresen)
19 500 t (harckészen)
Hossz:
227,5 m (teljes)
222,0 m (vízvonalban)
Szélesség: 21,30 m Merülés: 7,62 m Hajtómű:
8 db Kampon gőzkazán
4 db gőzturbina
4 db hajócsavar
Teljesítmény: 152 000 LE (111 765 kW) Sebesség: 34,5 csomó (63,9 km/h) Hatótávolság: 14 200 km, 18 csomós (33,3 km/h) sebesség mellett Fegyverzet:
12 db 127 mm-es L/40 kettős célú ágyú (6x2)
28 db 25 mm-es L/60 légvédelmi gépágyú
15 db 13,2 mm-es légvédelmi gépágyú
Repülőgépek(1942):
18 db Mitsubishi A6M Zero vadászgép
18 db Aichi D3A zuhanóbombázó
18 db Nakajima B5N torpedóbombázó
2 db Yokosuka D4Y zuhanóbombázó
9 db tartalék repülőgép
Páncélzat:
övpáncél: 46 mm
fedélzet: 25 mm
Személyzet: 1103 fő Parancsnok(a második világháború idején):
