A Shinano-t 1940-ben kezdték építeni mint a Yamato-osztály harmadik csatahajóját, az előző két egység, a Yamato és a Muszashi némileg módosított változataként. Mivel az USA a háborút megelőzően is igyekezett elzárni Japánt a nyersanyagforrásoktól (Japán, többek között ezért is kényszerült belépni a háborúba), a szigetországban általános nyersanyaghiány lépett fel. Ez természetesen kihatott a kimondottan nyersanyagigényes Shinano építésének ütemére is. Az építkezést 1941-ben le is állították.
A midway-i ütközetben a japán flotta elvesztette négy legütőképesebb repülőgép-hordozóját, ennek hatására a japán vezetés úgy döntött, hogy a mintegy. 45%-ban kész Shinano-t repülőgép-hordozóként építi tovább. Ehhez csökkentették a hajótest páncélzatát, de a repülőfedélzet 75 mm-es (szélein 230 mm-es) páncélzatot kapott, ami 500 kg-os bombák ellen is védettséget nyújtott. Az üzemanyagkészlet biztonságos tárolása érdekében a tartályokat körbebetonozták. A hajtómű építésekor magmaradtak az eredeti terveknél.
A Shinano-t elsősorban nem első vonalbeli bevetésekre szánták. A hajónak és személyzetének fő feladata az lett volna, hogy a többi hordozó mögött haladva, azok veszteségeit a raktárában tárolt 130 db szétszerelt repülőgépből pótolja, illetve a sérült gépeket fogadja, azokat kijavítsa, üzemanyaggal feltöltse stb., tehát egyfajta bázishajóként működjön. Ezért csak mintegy 40–45 saját repülővel rendelkezett.
Bár a Shinano átadását 1945-re tervezték, ehelyett már 1944. november 28-án, három romboló kíséretében kifutott a Tokiói-öbölből. A hajó még távolról sem volt teljesen kész állapotban, legénysége 75%-ban újonc, a tisztikar, Abe kapitány megbízott parancsnokot is beleértve, tapasztalatlan volt. Fedélzetén még ekkor is kb. 300 hajógyári munkás tartózkodott. A Tokiói-öböl bejáratánál a USS Archer-Fish amerikai tengeralattjáró felfedezte a hajót, és azonnal üldözésére indult. November 29-én, a hajnali órákban hat torpedót lőtt ki rá, minek következtében a rossz minőségű válaszfalak szétnyíltak, és hatalmas vízbetörések keletkeztek.
Ennek ellenére, egy hozzáértő legénység és tapasztalt parancsnok meg tudta volna menteni a hajót, ezek hiányában azonban a Shinano, miután a kísérő rombolók sikertelen kísérletet tettek a hatalmas hajótest vontatására, 30°-ban megdőlt, és a kapitány kiadta a parancsot a hajó elhagyására. 11 óra tájban a Shinano felborult és 1400 tengerésszel és munkással, valamint Abe kapitánnyal a fedélzetén elsüllyedt. Rejtély, hogy, miért volt ilyen magas az áldozatok száma, hiszen a személyzetnek elég ideje volt a hajó elhagyására, és a mentést semmi sem akadályozta. A Shinano, korának legnagyobb repülőgép-hordozója, mindössze tíz napig állt szolgálatban.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1944. október 5. Szolgálatba állítás: 1944. november 19. Vízkiszorítás:
62 000 t (üresen)
72 000 t (harckészen)
Hossz: 266,0 m Szélesség:
40,0 m (teljes)
36,3 m (vízvonalban)
Merülés: 10,8 m Hajtómű:
12 db olajtüzelésű Kampon gőzkazán
4 db gőzturbina
4 db hajócsavar
Teljesítmény: 153 000 LE (112 500 kW) Sebesség: 27 csomó (50 km/h) Hatótávolság: 10 000 km 27 csomós (50 km/h) sebesség mellett Fegyverzet:
16 db 127 mm-es L/40 kettős célú ágyú (8x2)
155 db 25 mm-es légvédelmi gépágyú
12 db 127 mm-es, 28 csövű légvédelmi rakétavető
Repülőgépek: 40–45 db (saját) Páncélzat:
övpáncél: 200–350 mm
páncélfedélzet: 200 mm
repülőfedélzet: 80 mm
Személyzet: 2515 fő Parancsnok:Toshio Abe sorhajókapitány (†)
