A Chuyo-t a Nitta Maru polgári utasszállító hajóból építették át kísérőrepülőgép-hordozóvá. A Nitta Maru 1938 és 1940 között épült, a közelgő háborúra való tekintettel már tervezésekor figyelembe vették esetleges katonai felhasználását is. A Nitta Maru-t rövid civil működés után 1941 februárjában elrekvirálták, és katonai szállító-hajóként használták.
A midway-i csatában (1942. június 4–7.) a japánok elvesztették négy első vonalbeli hordozójukat, ezért az anyahajók számának növelése érdekében szükségmegoldásokat is alkalmaztak. Így – többek között – három személy- (csapat-) szállító hajó átépítésével létrehozták a Taiyo-osztályt, mely a Chuyo-n kívül a Taiyo és a Unyo kísérő hordozóból állt. Mivel az átalakításkor meghagyták az utasszállítók céljaira tervezett eredeti hajtóművet, ezek a hajók nagyon lassúak voltak, ez alkalmazásuk körét is meglehetősen leszűkítette.
A hajót, most már Chuyo néven, 1942 novemberében állították szolgálatba, feladata elsősorban pilóta-képzés illetve repülőgépek szállítása volt. 1943 decemberében repülőgépeket szállított Yokosukából Truk szigetére, fedélzetén többek között 21 fogoly amerikai tengerésszel, akik az elsüllyesztett USS Sculpin tengeralattjáró túlélői közül kerültek ki. December 4-én az amerikai USS Sailfish tengeralattjáró néhány óra leforgása alatt háromszor támadta meg a Chuyo-t, összesen négy torpedót lőtt ki rá. A találatok következtében a Chuyo, 1250 emberrel a fedélzetén hamarosan elsüllyedt. Egy amerikai fogoly élte túl a Chuyo végzetét.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1939. május 20. (Niita Maru) Szolgálatba állítás: 1942. november 25. (Chuyo) Vízkiszorítás:
18 10 t (üresen)
19 800 t (harckészen)
Hossz:
180,4 m (teljes)
173,7 m (vízvonalban)
Szélesség: 22,5 m Merülés: 7,74 m Hajtómű:
4 db Kampon gőzkazán
2 db Kampon gőzturbina
2 db hajócsavar
Teljesítmény: 25 200 LE (18 529 kW) Sebesség: 21 csomó (38,9 km/h) Hatótávolság: 12 000 km, 18 csomós (33,3 km/h) sebesség mellett Fegyverzet:
