A Haruna-t a Japán Császári Haditengerészet Kongo-osztályú hajóinak negyedik, egyben utolsó tagjaként, 1913-ban bocsátották vízre. Az első világháborúban főként járőrszolgálatot teljesített a kínai partoknál.
A két világháború között, 1926–28-ban, majd 1933–34-ben, Japánnak a Népszövetségből való kilépését követően – megszabadulva annak korlátozó rendelkezéseitől – a hajót teljesen átépítették, melyek során olyan változtatásokon esett át, hogy szinte csak a neve maradt az eredeti. Kicserélték a teljes felépítményt, a fegyverzet nagy részét, optimalizálták a hajótestet, egy kéményét lebontották, új kazánokat és turbinákat kapott (több mint kétszeresére növelve az összteljesítményt, minek következtében jelentősen nőtt a végsebesség is) és megerősítették a páncélzatot. A Haruna-t az átalakítások után csatacirkálóból csatahajóvá minősítették át
A második világháborúban a Haruna szinte minden Csendes-óceáni japán akcióban jelen volt. 1942 első felében részt vett a Fülöp-szigeteken, majd a Holland Kelet-Indiában (Indonézia) végrehajtott partraszállásban, áprilisban pedig a Ceylon szigetén lévő angol létesítmények elleni támadásban, és a HMS Hermes elsüllyesztésében.
1942 júniusában, Midway-nél amerikai torpedóvető repülőgépek több hullámban támadták, de sértetlen maradt, és öt amerikai gépet lelőtt. Többek között ő vette fedélzetére a négy elsüllyesztett japán repülőgép-hordozó túlélőit. Október 13–14 éjszakáján, testvérhajójával a Kongo-val, egy könnyűcirkáló és kilenc romboló kíséretében a guadalcanal-i Henderson Field amerikai repülőteret lőtték, 16 km-es távolságból. 80 perc alatt mintegy 970 db 370 mm-es lövedék csapódott a támaszpontba, mindkét kifutópálya használhatatlanná vált, megsemmisült az összes üzemanyag és 90 repülőgép, 41 ember meghalt. Ezzel az akcióval lehetővé vált, hogy a japán csapatszállítók a következő napon elérjék a szigetet. Ez volt a legsikeresebb japán hadművelet, amit a háború során nem repülőgép-hordozók, hanem csatahajók hajtottak végre.
1943-ban a Haruna nem vett részt harci cselekményekben. 1944. október 24-én, a Leyte-öbölnél kisebb mértékben megsérült, novemberben zátonyra futott, vízzáró-rekeszei súlyosan károsodtak. A hajótest kijavítása után visszatért Japánba, ahol korszerűsítését rendelték el, ugyanis egy olyan évet élt túl, amelyikben Japán elvesztette csatahajóinak zömét.
1945 júliusában az amerikaiak célul tűzték ki a japán flotta maradékának az elpusztítását is, ezért átfogó légitámadást indítottak a kure-i japán támaszpont ellen. Július 28-án a Haruna több bombatalálat következtében elsüllyedt, 65 tiszt és tengerész vesztette életét.
A Haruna maradványait 1946-ban kiemelték és 1948-ig szétbontották.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás: 1915-ben
26 750 t
1935-ben:
32 145 t (üresen)
36 023 t (harckészen)
Hossz:
214,6 m (1915)
222,0 m (1935)
Szélesség:
28 m (1915)
31,02 m (1935)
Merülés:
8,7 m (1915)
9,72 m (1935)
Hajtómű:(1935):
11 db Kampon gőzkazán
4 db gőzturbina
4 db csavartengely
Teljesítmény:
64 000 LE (47 059 kW) (1915)
136 000 LE (100 000 kW) (1935)
Sebesség:
25,9 csomó (47,96 km/h) (1915)
30,5 csomó (56,48 km/h) (1935)
Hatótávolság: 18 500 km 18 csomós (33,3 km/h) sebesség mellett Fegyverzet: 1915-ben:
8 db 356 mm-es L/50 ágyú (4x2)
16 db 152 mm-es L/50 ágyú
4 db 76 mm-es L/40 ágyú
8 db 530 mm Ø torpedóvető-cső
1945-ben:
8 db 356 mm-es L/50 ágyú (4x2)
16 db 152 mm-es L/50 ágyú
8 db 127 mm-es légvédelmi ágyú (4x2)
122 db 25 mm-es légvédelmi gépfegyver
Repülőgépek: 3 db hidroplán Páncélzat(1935):
övpáncél: 200 mm
fegyvertornyok: 230 mm
fedélzet: 38–70 mm
Személyzet: 1437 fő Parancsnokok (a második. világháború idején):
Tamotsu Takama sorhajókapitány/ellentengernagy (1941. augusztus 20.–1942. június 20.)
Keishi Ishii sorhajókapitány/ellentengernagy (1942. június 20.–1943. június 14.)
Nobuei Morishita sorhajókapitány (1943. június 14.–1944. január 25).
Kazue Shigenaga sorhajókapitány/ellentengernagy (1944. január 25.–1944. december 20.)
Matake Yoshimura sorhajókapitány (1944. december 20.–1945. július 28.)
