Az HMS Illustrious-t, osztályának névadó hajóját 1937–1940 között építették. Kisebb repülőgép-hangárja miatt kevesebb gép befogadására volt képes, mint az előd Ark Royal-, vagy az utód Indomitable-osztály hajói. A későbbi bővítések viszont már lehetővé tették a repülőgép-kapacitás növelését.
Az Illustrious szolgálatát a Földközi-tengeren kezdte meg 1940 augusztusában. Feladata a brit konvojok biztosítása, illetve az ellenséges konvojok, majd az észak-afrikai olasz repülőterek elleni akciók voltak. November 11-én az Illustrious-ról felszálló négy repülőszázad 21 gépe hajtotta végre a Taranto hadikikötője elleni légi támadást, amelyben a Conte di Cavour olasz csatahajó részben elsüllyedt, további két csatahajó és egy nehézcirkáló súlyosan megsérült.
1941. januárban az Excess-művelet részeként az Illustrious konvojokat kísért Máltára, amikor 10-én német Ju-87-es és olasz SM.79-es zuhanóbombázók támadták meg. A hajót nyolc találat érte, minek következtében súlyos károkat szenvedett. A Máltán végzett sürgősségi javítások alatt újabb bombatámadást kapott, ezúttal a találatok nyomán bezúduló víz elárasztotta a motorteret, és a hajó megdőlt. Miután sikerült újra úszóképes állapotba hozni, az Illustrious január 25-én Alexandriába érkezett, majd újabb ideiglenes javítások után a teljes helyreállítás elvégzésére 1941 májusában az akkor még „semleges” USA-ba hajózott.
Az Illustrious több mint egy éves kiesés után, 1942 májusában tért vissza az aktív szolgálatba, ekkor az Indiai-óceánra vezényelték, ahol azonnal részt vehetett a semleges Francia-Madagaszkár brit lerohanásában (Ironclad-hadművelet), és a francia Bévéziers tengeralattjáró figyelmeztetés nélküli dicsőséges elsüllyesztésében.
1943. januárban az Illustrious visszakerült a Home Fleet állományába, majd egy júliusi, északi-tengeri művelet következett, melynek célja a német figyelem elterelése volt a közelgő szicíliai partraszállásról. Szeptemberben a földközi-tengeri Force H (Henry Harwood altengernagy) kötelékében részt vett a salerno-i partraszállás légi támogatásában.
1943 decemberétől az Illustrious a Távol-keleti Flotta alárendeltségében, számos akcióban, elsősorban az indonéz szigetek elleni hadműveletekben vett részt. 1945 márciusában csatlakozott a szövetséges Task Force 57-hez (Chester Nimitz tengernagy), és a HMS Indomitable, Indefatigable és Victorious hordozókkal együtt támogatta a március 26.–április 6. közötti okinawai hadműveleteket. Április 6-án súlyos kamikaze-támadás érte, ezért április 9-én kivonták a harcokból, és előbb a Fülöp-szigetekre, majd Sydney-be küldték javításra, ahonnan a hadszíntérre a háború befejezéséig már nem tért vissza.
A háború után az Illustrious kiképzőhajóként működött, és különböző technikai újítások tesztelését végezték el rajta. 1954 végén leszerelték, és bontásra eladták.
Általános jellemzők
Vízrebocsátás: 1939. április 5. Szolgálatba állítás: 1940. május 25. Vízkiszorítás:
23 207 t (üresen)
28 661 t (harckészen)
Hossz:
230,9 m (teljes)
225,6 m (vízvonalban)
Szélesség:
29,2 m (hajótest)
35,4 m (repülőfedélzet)
Merülés: 8,9 m Hajtómű:
6 db Admiralty olajtüzelésű gőzkazán
3 db Parsons gőzturbina
3 db hajócsavar
Teljesítmény: 110 000 LE (80 882 kW) Sebesség: 30,5 csomó (56,5 km/h) Hatótávolság: 20 000 km, 14 csomós (25,9 km/h) sebesség mellett Fegyverzet: 1940-ben:
16 db 114 mm-es L/45 ágyú (8x2)
48 db 40 mm-es légvédelmi gépágyú (6x8)
10 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú (10x1)
1945-ben:
16 db 114 mm-es L/45 ágyú (8x2)
40 db 40 mm-es légvédelmi gépágyú (5x8)
3 db 40 mm-es Bofors légvédelmi gépágyú (3x1)
52 db 20 mm-es Oerlikon légvédelmi gépágyú (19x2; 14x1)
Repülőgépek: 1940-ben:
15 db Fairey Fulmar vadászgép
18 db Fairey Swordfish torpedóbombázó
1945-ben:
36 db Vought F4UCorsair vadászgép
21 db Grumman TBFAvenger torpedóbombázó
Páncélzat:
övpáncél: 114,3 mm
fedélzet: 111,3 mm
hangár: 34,5 mm
válaszfalak: 114,3 mm
Személyzet: 1900 fő Parancsnokok(a második világháború idején):
