A Kirishima eredetileg Kongo-osztályú csatacirkálónak épült, ekként is állították szolgálatba, 1915-ben. Az első világháborúban főként járőrszolgálatot teljesített a kínai partoknál. 1927-ben, első rekonstrukciójakor megerősítették a páncélzatát és a hajtómű korszerűsítésével megnövelték a sebességét, továbbá átépítették a felépítményét. Második felújításakor, 1934-ben, a hajótestet 7,9 m-rel meghosszabbították, kicserélték szinte a teljes hajtóművet és fegyverzetet, valamint tovább erősítették a páncélzatot. Ezek után sebessége már alkalmassá tette arra a feladatra, hogy gyors repülőgép-hordozókat kísérjen. Az első felújítása után csatahajóvá, a másodikat követően gyors csatahajóvá minősítették át.
Japán hadba lépését követően része volt a Pearl Harbor-t támadó flottának, ezt követően visszatért Japánba. 1942 elején részt vett a Csendes- és az Indiai-óceánon végrehajtott japán hadműveletekben, így a Colombo (Ceylon) kikötője elleni akcióban, ahol Kirishima, és testvérhajója a Haruna elsüllyesztette a HMS Hermes repülőgép-hordozót.
1942. november 10-én a Kirishima, és a Hiei csatahajók, 11 romboló kíséretében a gauadalcanali japán partraszállás biztosítása céljából a sziget közelében tartózkodtak, amikor találkoztak az amerikai Daniel Callaghan altengernagy hajócsoportjával. Az ezt követő első guadalcanali csatában a Kirishima több találatot ért el a USS San Francisco és a USS Helena nehézcirkálókon, megölve magát Callaghan altengernagyot is.
November 13-án a Kirishima és a kísérő rombolók csatlakoztak a Nobutake Kondo tengernagy parancsnoksága alatt álló 4. cirkálóosztályhoz. Az amerikai és japán flotta november 14-én került újra érintkezésbe. Heves tűzpárbaj alakult ki, melyben a Kirishima súlyosan megrongálta a USS Dakota csatahajót, ám a japánok nem vették észre a japán flottát megközelítő USS Washington csatahajót, mely éjfélkor, 5 800 m távolságból tüzet nyitott a Kirishimára. A hajót kilenc közvetlen találat érte, ebből kettő feltépte annak jobb oldalát. Hatalmas tűz ütött ki, ami elérte a gépházakat, és a lőszerraktárt veszélyeztette, a kormánymű használhatatlanná vált. A személyzet bízott abban, hogy a tűz által érintett részek elárasztásával még megmenthetik hajójukat, ám Kondo tengernagy, amikor megkapta a kárjelentést, arra utasította a Sanji kapitányt, hogy adja ki a parancsot a hajó elhagyására.
A Kirishima november 15-én, hajnali 03:25-kor felborult és elsüllyedt. (Valószínű, hogy a saját legénysége süllyesztette el.) 1098 volt a túlélők száma, 212-en életüket vesztették.
Általános jellemzők(1941)
Vízrebocsátás:1913. december 1. Szolgálatba állítás: 1915. április 19. Vízkiszorítás:
32 670 t (üresen)
37 187 t (harckészen)
Hossz:
222,6 m (teljes)
219,5 m (vízvonalban)
Szélesség: 31,02 m Merülés: 9,72 m Hajtómű:
8 db Kampon olajtüzelésű gőzkazán
4 db gőzturbina
4 db hajócsavar
Teljesítmény: 136 000 LE (100 000 kW) Sebesség: 30,5 csomó (56,5 km/h) Hatótávolság: 19 000 km 14 csomós (26 km/h) sebesség mellett Fegyverzet:
8 db 355,6 mm-es L/45 ágyú (4x2)
14 db 152 mm-es L/50 ágyú (7x2)
4 db 127 mm-es L/40 ágyú (4x1)
20 db 25 mm-es L/60 légvédelmi gépágyú (10x2)
Repülőgépek: 2 db Nakajima E8N és Kawanishi E7K hidroplán + 1 katapult Páncélzat:
övpáncél: 152–203 mm
páncélfedélzet: 38–120 mm
lövegtornyok: 152–230 mm
barbetták: 250 mm
parancsnoki torony: 234 mm
Személyzet: 1437 fő Parancsnokok(a második világháború idején):
Jihei Yamaguchi sorhajókapitány (1941. augusztus 15.–1942. ápr. 20.)
